Mianmar

Posted by
Kozári Zita
>Márc.26 án a mianmari köztévében felhívták a tisztelt nézők figyelmét, hogy másnap a Fegyveres Erők Ünnepén csodálatos felvonulás és nemzetközi vendégek résztvételével Mianmar múltját és gyümölcsöző jövőjét ünneplik ,mint minden évben, s egy kék táblán jelezték, hogy minden lázongás és ellenséges összejövetel betiltva aznapra. Amennyiben az utcára vonulnak lázító tömegek, annyiban ne lepődjek meg, ha fejbe, vagy hátba lövik őket. (A fejbe és hátba lövés konkrét idézet).
És így lett.
Miután Február 1. óta folyamatos a polgári engedetlenség, sztrájk, tüntetés, barikád, ellenállás, a legtermészetesebb volt a a burmai nép számára, hogy a Fegyveres Erők Napja nem ünnep, hanem az elnyomás legitimizálása, amihez ők (az 54milliós lakosság) nem járulnak hozzá.
Március 27-én mindenre lőttek a katonák és mindenkire.
Tüntetőre, járókelőre, 13:éves fiúra, aki a szomszéd néni élettelen véres testét húzta volna el az út közepéről, motorosra, kutyára, 8 éves fiúra, aki apja karjai felé futott amikor meglátta a katonákat az utcában, lakásokban Barbieval játszó kislányokat és nagymamákat is eltalált a golyó. Igen, mindenkit fejbe és hátba lőttek és csak lőttek, mert “shoot to kill” a parancs, s amennyiben nem sikerült halálos találatot produkálni egy áldozatra, akkor felgyújtották(élve) a sebesültet, ha pont olyanjuk volt a katonáknak.
Mindeközben a háborús bűnös vadi új elnök úr nagyívű monológot tartott a fővárosban vonuló díszsereg és a kedves külföldi- kínai, orosz, indiai, thaiföldi, laoszi, vietnámi- képviselők előtt a díszegyenruhájában, díszkivilágításban a demokrácia és biztonság fontosságáról.
Majd a pazar díszvacsorán szórakoztatta vendégeit, s közben 4 db bombát repülőről ledobatott Karen tartományra. Nem voltak nagy bombák, kicsik voltak, de ahhoz elég nagyok hogy rengeteg sérült legyen, s azonnal zsákban cumóikkal több ezer karen megindult a feléjük eső thai határ felé.
India az ünnepség alatt kiadott egy határparancsot erős járőrözésre, s utasítást arra,  hogy mindenkit fordítsanak vissza (ott nem bombáztak, az a másik oldalon van) a burmai határról.
Élet-halálra megy a játszma. Ez már nem sztrájk, vagy polgári engedetlenség, véletlen sem tüntik sorozata, ez nyílt háború a lakossággal.
Keressük a megfelelő szót, de még senki nem meri polgárháborúnak hívni. Akkor mi ez?
A nagyon konkrétan definiált kategóriáinkban még pont ex-lex színen folyik a vérengzés, az elítélés után kettővel, és a népírtás előtt eggyel, s a polgárháború szintereinek még nem megfelelő felállással, így hivatalosan nem hivjuk sehogy, mert az nem korrekt.
A bátrak vérfürdőnek említik.
Na de, miért pont a kareneket bombázták, s mi is az a föderációs hadsereg?
Mianmar lakossága a bamar (mi burmainak hívnánk) népcsoport általános többségével rendelkezik, de a határ mentén lévő Magyarországnyi tartományokat több tucat népcsoport lakja(karen, kachin, chin, shan stb), spec több tucat népi hadsereggel, akik spec több évtizede a hatalmon lévő Tatmadaw sereggel küzdenek nemzetiségi jogaikért.
2012-ben egy általános fegyverszünetet kötöttek (a demokrácia fényének megjelenésekor).
Miután február óta gyilkolja s vegzálja a békésen tüntető lakosságot a puccsal hatalomra került hivatalos hadsereg(Tatmadaw), a népi seregek lassan, de előjöttek, s jelezték, hogy nem tetszik nekik a népírtás (de itt mind a sajátjáról beszélt).
A karen (KNU) és kachin (KIA) seregek nyíltan a tüntető tömeg mellé álltak (sajátjuk mellé), s a tüntető városok szélein fegyveresen őrt álltak, s olykor (van ahol 2 hete) a környékükön megjelenő Tatmadawval nyílt harcot folytattak. A karen seregek elfoglaltak több Tatmadaw posztot, s arrább kergették a hadsereget, így jöttek a bombák.
A föderáció elmélete (a sok burmai állam szövetsége, s nem egy ország tartományokba osztva) pár hete jelent meg, s a lakosok értik, benne vannak, s az árnyékkormány (a megpuccsolt kormánytagok le nem tartóztatott+elmenekült tagjai) is kinyilatkozta, hogy legyen ez a jövő.
Közös az ellenség : a Tatmadaw, a hadsereg.
Mianmar történelmében az első alkalom, hogy a nemzetiségek egységben vannak, összeálltak.
A KIA (kachin independt army) majd a KNU (karen national union) után megjelent a “brotherhood” északi hármas szövetsége, a TNLA+MNDAA+AA (Ta’ang National Liberation Army, Myanmar National Democratic Alliance Army, Arakan Army). Ez már 5 sereg.
Az AA (arakan army) talán a legfontosabb, mert ők a rohingya hadsereg, akikkel folyamatos volt az összetűzés az utóbbi évtizedekben, s szimbólikusan ők a malter. (Mind a Tatmadaw, mind az árnyékkormány kijelentette, hogy tárt karokkal várják őket, s levették őket a terrorista listáról).
Feltételezzük, hogy az összes többi népi sereg is csatlakozik (szerintem esélyes), akkor lesz egy 100.000 fős föderációs sereg az ország határmenti tartományaiban a 550.000fős központi Tatmadaw ellen (akiknek kicsit jobb az ellátásuk s felszerelésük, hála Kínának és Oroszországnak).
Ezek még nem túl jó esélyek, de akkor már hívhatjuk polgárháborúnak, s könnyebb lesz reagálni rá az oly körülményes nemzetközi szerveknek, akik tétlenül, de mélységes aggodalommal nézik az eseményeket.
Amennyiben az 54 milliós tüntető néptömegből csatlakoznak fiatalok és bátrak a seregekhez (fognak, sőt, folyamatban), akkor akár meg is duplázódhat vagy triplázodhat a föderációs sereg száma, nem mellesleg mellettük a teljes lakosság.
Ennél több információ nincs.
Ez az optimista variáció, a legjobb lehetséges verzió, a polgárháború.
A valóság valós időben gyorsan változik.