Posted by Parászka Boróka
Tegnap még keserűen ugyan, de viccelődtem azon, hogy Romániában a megszorító intézkedéseket elutasító mozgalmak, kezdeményezések hogy csúsznak át antiszemitizmusba, magyarellenességbe, mára azt kell mondanom: viccnek kicsit durva, ami most Romániában folyik. A szélsőjobb kisajátította a maszk és kijárásitilalom elleni “szabadságharcot”, és Pitești-en a “le a maszkkal” jelszavakat egyszerre üvöltötték a “ki a magyarokkal az országból” régi, és túl jól ismert jelszóval.
Hónapok óta próbálom magyarországi barátaimnak magyarázni, hogy ez várható, hogy ez lesz ezekből a tiltakozásokból – sikertelenül. Szakmai kapcsolataim és nagyon szoros barátságaim mentek rá ezekre a vitákra. Most megpróbálom megint összefoglalni, milyen elvi és kommunikációs hibák miatt vezet a megszorítás ellenes kritika óhatatlanul antiszemitizmushoz, és etnicista, nacionalista támadásokhoz.
1. leegyszerűsítés. Sajnos mióta világjárvány van, azóta azt látjuk, hogy vagylagos kérdésként merül fel a járványkezelés. A maszkviselés, a kijárási korlátozás, az oltás. A megszólalók többsége (és itt az úgynevezett “influencerekre, véleményformálókra” aka “nagyszájúakra gondolok) kizárólagos módon fogalmaznak, ritkán jelennek meg áthidaló javaslatok, a különböző szempontokat közelítő állítások.
2. identifikáció. A leegyszerűsített álláspontok egyszersmind identitást jelző álláspontok is. Ma már csak a “vírusparások” és “vírushisztisek” állnak szembe a “vírustagadókkal”. Középút nincs, és minden hit, és táborhoz tartozás kérdése.
3. démonizálás. Mivel a szembenálló fél ellenség és nem vitapartner, vagy nem egyenrangú félként felfogott ember, ezért negatívan és a lehető legnegatívabban tűnik, illetve tüntetik fel.
4. megszégyenítés. A vírusviták nem a meggyőzés céljával, nem a kiegyezés és megegyezés céljával folynak, hanem a legyőzés és leuralás céljával.
6. általánosítás/előítéletesség. Eleve mindenki tudni véli, hogy a másik hol “áll”, és mit gondol. Leosztott szerepek, stigmák határozzák meg mindenkinek a helyét.
8. összemosás. A vírusviták “szabadságvitává” válnak, és olyan kérdések, amelyek jellemzően nem szabadságjogokat, emberi jogokat érintenek, mégis ekként tűnnek fel. Természetesen vannak a korlátozó intézkedéseknek szabadság- és emberi jogi dimenziója is, de ez nem ott kezdődik, hogy kötelezővé tehető-e a maszkviselés, vagy hogy hányan ülhetnek le egy köztéri padra. Ez utóbbiak praktikus kérdések, amelyekről egy együttműködés alapú és nem leszámolás alapú társadalomban villámgyorsan, konfliktusmentesen meg lehetne egyezni.
Na ettől fényévekre vagyunk. A vírusvitákat a lehető legtöbben önpozicionálásra, népszerűség hajhászásra használják. Gátlástalanul elmerülnek a demagógiába. A román szélsőjobb is, amelyik egyébként antiszemitizmussal és magyarellenességgel házal. És mivel ezek ugyanilyen struktúrák alapján működnek, mint a víruskommunikáció, hát meg is történik az árukapcsolás.