Posted by Mälar-parti séták
Gergely Tamás
>Megjelenése a Mälar-parton nagyon meglepett. Láttam én már pókot különböző helyeken, de az emberi civilizációtól több kilométerre… Ülünk kedvenc rönkünkön a Kerek erdő szélén, a rétet bámuljuk, ami azon történik, a kőtörőhöz beálló hajót várjuk, s akkor ő, mármint a pók leereszkedik, aláereszkedik a zselnicemeggy ágáról – hozzánk vagyis szemmagasságunkba.
Egy közönséges szürke pók, nem fekete és nem óriás méretű, tulajdonképpen kedves látvány. Nagyon dolgozik – hány lába van?, s mind mozgásban. Ereszti ki magától azt az állítólag acélnál is erősebb fonalat. Nem csak ereszti, de szívja is vissza, mert emelkedik is, miért, nem tudom, megvannak, ugye, a saját törvényei. Hogy miképpen csinálja, fogalmam sincsen, ugyanis nem úgy kapaszkodik, mintha tornaórán mászna fel a kötélre, tehát nem marad a kötél vége mögötte, hanem magába szívhatja a zsinórt, hova, a potrohába?
És hát mondanom sem kell, a csap, amelyiken a fonalat kiereszti, a hasán lehet, következésképpen háttal lefele ereszkedik. Hogy szemével mit lát, az eget vagy a földet, nem tudom, de egy biztos: ha teljesen leereszkedne, a háta érné a földet. A talajt.
Erről a váratlan helyről különös pozitúrában tevékenykedni-jelenségről jut eszembe, hässelbyi lakásunk csendjében elmélkedve jutok magamnak eszembe: hiszen én is olyan vagyok, mint Mälar-parti pókunk: a svéd fővárosban írom magyar nyelven az emlékeim. Egy másik erdőről, másik földrészről, sőt, esetenként más idők diktatúrájáról. Ide-oda változtatom az elbeszélés színhelyét, néha közös nevezőre hozom azokat, s az időket, és gondolatokat. A morál ugyanaz, ami hatvan évem alatt neveltetésemnek, tapasztalataimnak köszönhetően kialakult. S ami bizony néha azt mutatja, hogy megfordult a világ. Felülre kerül, ami lent volt, és vice versa. Ki gondolta, ugye, hogy Amerikában vissza kell állítani négy év Trump után a demokráciát, hogy Magyarország most távolodik el tőle… Hogy lassan Kína határozza meg a tárgyalási erőviszonyokat a világon. Az a Kína, amelyik milliónyi ujgurt átnevel, népírtás, népírtás történik, a tudat kolonizációja.
Nem én lengek tehát fejjel lefelé, az csak a látszat. A világ áll tótágast. Így értelmezem én a Mälar-parton. Az Idő partján, hogy költőien fogalmazzak.
Szia, kis szürke pók, én neked drukkolok!