Amikor a szolga istenkirálynak képzeli magát

Posted by
>Bokros járványügyi félrekommunikációval terhes napokon és egy egész ezzel összefüggésben végiggürcölt hétvégén van túl a Gulyás nevű kancelláriaminiszter, de nem hiszem, hogy arra túl sok pedagógus és nem pedagógus számított – miután Gulyás főnöke pénteken váratlanul őszinte kirohanásában a sorok között bevallotta, hogy azért hagyták ki a pedagógusokat a nem létező, de legalábbis nem nyilvánosan megismerhető oltási tervből, mert fostak attól a vitától, hogy egyáltalán helyes-e előrevenni (????) őket az oltási sorrendben -, hogy jön még egy saller Orbán alászolgájától is. A pénteki miniszterelnöki cinizmus így hangzott:

„Ugye, a pedagógusoknak nincs könnyű dolguk egyébként (…) az ő munkájuk különösen értékes, ugyanakkor van, hogy nyári szabadság, tehát ismerjük ezeket a hangokat, amelyek kritizálják a pedagógusokat, tehát nem mindenki pedagóguspárti ebben az országban. Sok az igazságtalanság ebben a véleményben, hogy nyáron nem dolgoznak, és így tovább. Az én édesanyám egyébként gyógypedagógusként ment nyugdíjba, tehát én pontosan ismerem ennek a színét is meg a fonákját is. De most az a helyzet, hogyha vissza akarjuk engedni a gyerekeinket az iskolába, ami fontos, akkor be kell oltani a pedagógusokat. Kérek mindenkit, azokat is, akik esetleg fönntartásokkal vannak a pedagógusok iránt, hogy ezt fogadják el”.

Innen, vagyis a miniszterelnök gyógypedagógus édesanyjának és az ő fiának senkit nem érdeklő családi magánügyeiből levezetett sufnifilozófiai elemzéstől indultunk pénteken, és ebből lett szombatra egy álságos, kioktató, Facebookra felhányt kancelláraminiszteri kisdolgozat arról, hogy a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete ellenzéki pártnak képzeli magát. Az agresszív kismalacot és éhen maradt óvodást jobbról előző sértett puffogás lényege az, hogy ezeknek semmi nem jó. Holott amikor azt kérték pedagógus szakszervezeték, hogy a miniszterelnök zárja be az iskolákat, egy héten belül bezárták az iskolákat. Miután azt kérték, hogy oltsák be őket – átadom a szót Gulyásnak -,

a kormány szerdai ülésén döntött a tanárok soron kívüli oltásától. A már regisztrált tanárok április 1. és 3. között, a később regisztrálók április 8. és 10. között részesülhetnek az oltásban. Ezt követően április 19.-én nyitnak az iskolák.Joggal gondolhatnánk, hogy a PDSZ elégedett. Ha a kormányt nem is, legalább saját magukat megdicsérik: követeléseik teljesültek.
Sokan vannak, akik a tanárokhoz hasonlóan munkájukból adódóan naponta sok emberrel találkoznak és nem jutnak soron kívül oltáshoz. A jövő nemzedékek oktatása és nevelése kétségkívül az egyik legfelelősségteljesebb feladat. Ezért volt indokolt a PDSZ kérése és a kormány döntése.
A szakszervezet kérésének teljesítése után is a kormányt szidalmazza és a tanárokat próbálja – egyébként sikertelenül – az iskolák több mint három hét múlva esedékes nyitása ellen hangolni. Ez ékes bizonyítéka annak, hogy a PDSZ-nek mind az iskolai oktatás, mind az általuk képviselt tanárok másodlagosak. Az elsődleges a kormánnyal való konfliktuskeresés. A járvány legnehezebb időszakában is. Ez egyszerre felelőtlen és sajnálatos”.

Valami ilyesmi a következetes és hatékony járványkezelés mesterfokon, a NER tudatmódosult értelemzésében. Az álhírgyártó, oltásellenes baloldali ellenzék, az álhírgyártó média, a vakcinabeszerzésbe belebukott Brüsszel, az oltásellenes baloldali háziorvosok után a legszebb ideje volt, új ellenség után nézni, aki a tévedhetetlen kormány kegygyakorlása ellenére is elégedetlen.

Ez itt Gulyás és a kormány egy éves morbid járványkezelési bohóckodásának talán eddigi legmélyebb pontja. Kásler Miklós főállású csontösszeszerelő is nyugodtan magára veheti, aki március 16-án a parlamentben a pedagógusok beoltását is feszegető ellenzéki kérdésre, miközben feldúltan felelősségre vonta a kérdezőt, hogy honnan van bátorsága véleményt mondani olyan kérdésekben, amelyikben semmi tudása nincs, azt mondta: a tanárok akkor kapnak oltást, amikor sorra kerülnek. Szó szerint: „a tanárok ugyanúgy megkapják az oltást, mint minden más magyar állampolgár, az életkoruknak és egészségügyi állapotuknak megfelelően”.

Vagyis miközben az európai uniós tagállamok elsöprő többségében már rég előre sorolták a pedagógusokat az oltási tervben, Magyarországon a tanárok beoltása nem csak hogy nem kapott prioritást például a sportolókkal szemben, de még külön miniszterelnöki  magyarázkodás is kísérte a nagy bejelentést, miszerint március végén eszükbe jutott: talán mégis könnyebb lesz kinyitni az iskolákat, ha előtte beoltják őket. Holott tudjuk, hogy a tanarakat utálja a társadalom. Ezért ugyan kritikus munkakörben dolgoznak, ugyan tőlük függ, hogy a családok (úgy is mint az orbánista társadalom naponta ajnározott alappillérei) mindennapi életére ne nehezedjen még nagyobb teher, ugyan mindenkinek, a gyerekeknek különösen érdeke lenne, hogy a digitális rémálom véget érjen, azért ne érezzék már túl jól magukat: Gulyás rúgott még egyet beléjük. Miután Kásler két hete mindenféle magyarázat nélkül rázta le magáról a pedagógusok beoltásának kérdését, most hirtelen úgy tesznek, mintha a jó fej, gondoskodó kormány tulajdonképpen a pedagógusok érdekképviseletének kérését teljesítené, miközben nem egy és nem két, hanem legalább 60 pedagógus halála lett volna elkerülhető, ha van egy értelmes, pragmatikus oltási terv. Amelyben a pedagógus legalább olyan fontos, mint a nemzet tehetséges sportolója.

De nem csak hogy késve, kényszeredetten hoztak egy döntést, amit már két hete is késő lett volna, amelyről ordít, hogy most sincs végiggondolva, és a hivatalos közlönybe foglalt április 19-i iskolanyitásig egyáltalán nem tudják garantálni a beoltott pedagógus védettségét, de valami egészen hihetetlen passzív-agresszív stílusban fel is hánytorgatják a pedagógusok érdekképviseletét ellátó szakszervezetnek, hogy ezt szóvá meri tenni. Kurvára értékes a pedagógusok munkája, csak ne ugráljanak, ne bíráljanak, hajtsák igába a fejüket, vegyék tudomásul, hogy a magukat istenkirályoknak képzelő szolgák a fejük fölött, az egészségükkel és az életükkel szórakozva eldöntik, hogy nekik mi a jó. Mióta feladata egy szakszervezetnek engedelmesen tudomásul venni azokat a döntéseket, amelyeket a mindenkori hatalom az általuk képviseltek torkán lenyomnak, ha azoknak a döntéseknek beláthatatlan következményei lehetnek? Milyen demokratikus országban van az belevésve pontosan melyik kőbe, hogy egy szakszervezet feladata alázatosan befeküdni a kormány önkényes, ostoba, káros döntéseinek?

A kérdések költőiek, a valóság gyászos. Miután ura és parancsolója bevallotta, hogy az állítólag nem pedagóguspárti társadalom reakciójától tartva gyáván elkéstek a pedagógusok beoltásával, az alászolgának ráfér a pofájára a leckéztetés, mintha ők szívességet tennének, kegyet gyakorolnának azzal, hogy hajlandóak beoltani az oktatási intézmények dolgozóit (pedig másokat is beolthatnának soron kívül), de még fel is háborodik  a nyomorultja, hogy az identitászavaros szakszervezetnek semmi nem jó. Méltatlan és gusztustalan ez a sorok közötti sunyi uszítás a pedagógusok ellen, de teljesen törvényszerű egy olyan országban, ahol egy aluliskolázott gázszerelő milliárdos üzletember lehet, a nép szolgái pedig istenkirályoknak képzelik magukat.

kolozsvaros.com Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.
Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,452,527 forint, még hiányzik 547,473 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.