Farkas Bertalan űrrepülésének „utóélete”

Posted by

B. Köves Hajnalka
Benedek Köves Hajnalka éveken át a párt központi bizottsága Agitációs és Propaganda Osztályán dolgozott. 1979–80-ban ő volt a Farkas Bertalan űrrepülésével kapcsolatos propaganda felelőse, diszpécsere, tartalmának részbeni kidolgozója, a munka koordinátora. (Annak idején Kovácsné Köves Szvetlána néven szerepelt.)
Farkas Bertalan űrrepülésének 40. évfordulója (2020. május 26.–június 3.) alkalmából megírta visszaemlékezését az előkészítő munkáról, az űrrepülés sajtójának, propagandájának egy részéről, majd az űrhajósok magyarországi programjáról, amelyben részt vett. Az írás rövidítve megjelent az ujnepszabadsag.com és az infovilag.hu, valamint teljes terjedelemben a BALMIX (info@balmix.hu) internetes fórumokon. Most a Farkas Bertalan útját követő évekre emlékezve, az űrrepülés „utóéletéről” ír, részben jegyzeteire is támaszkodva.

*

Farkas Bertalan 1980 májusában elfoglalta helyét a világűr meghódítóinak rangos közösségében. Az űrrepülés végrehajtásával, majd az űrhajósok 9 napos magyarországi programjával azonban nem ért véget a témával kapcsolatos eseménysor. Végül is Magyarország a világon a hetedik államként küldött űrhajóst a világűrbe, ahol a magyar űrhajós és az űrhajó szovjet parancsnoka, Valerij Kubászov egy hetet töltött az űrállomáson. Farkas Bertalant és Magyari Béla kiképzett űrhajóst óriási lelkesedés és igazi sztároknak kijáró rajongás övezte az országban. Egyértelmű volt, hogy további rendezvények, találkozók követik az eddigieket, csak el kellett dönteni: mikor és hogyan történjen a folytatás.

Mindenekelőtt összegezni kellett az űrrepülés propagandájának és az űrhajósok magyarországi programjának tapasztalatait. Az MTA, a HM és a többi érintett intézmény pedig a saját területén igyekezett felmérni az eredményeket.
Június végén alosztály értekezleten foglalkoztunk az űrrepülés és az azt követő hazai program tapasztalataival. A vezetés szerint az esemény nagy politikai lehetőséget is kínált. A társadalmi érdeklődés és befogadó készség magas szintű volt. Ezt a teljesítményt elismeri a közvélemény. A szervező munka, a politikai tartalom és hatásfok céljainkkal összhangban állt – állapították meg. Igaz, az űrhajósok a nagygyűléseken mindenütt nagyjából ugyanazt mondták, Valerij Kubászov kivételével. A sajtó pedig elsősorban protokolláris tükröt nyújtott. Mindezek ellenére igen jól sikerült a magyarországi program. A Politikai Bizottság összességében úgy értékelte, hogy jól oldottuk meg a feladatot. Ez az év a tudományos kutatásnak is lendületet adott. Farkas Bertalan közéleti szereplésére pedig tervet kell készíteni – hangzott a döntés.

A további teendők meghatározása érdekében időszerűvé vált egy „űrmegbeszélés”. Felvettük a kapcsolatot az érintettekkel, és szeptember 27-én létrejött a tanácskozás. Főnököm, Ritter Tibor osztályvezető-helyettes vezette elő a témákat. Közölte, hogy a június 22-i PB-határozat óta lényegében politikai vákuum keletkezett e témakörben.
A továbbiakban a HM és az MTA mellett a TIT, az MTESZ, valamint tematikától függően állami szervek is felelősek egy-egy témakör kidolgozásáért. Az űrhajósok közéleti szereplése a magyar politikai ízlést tükrözze. Az Országos Béketanács (OBT) és az MSZBT elnökségébe a normál menetben, vagyis nem azonnali kooptálással kell beválasztani őket. (Ez utóbbi két szervezettel való folyamatos kapcsolattartás egyébként az én munkaköröm része volt.) Az OBT-ben Farkas Bertalan és Magyari Béla ne a leszerelési, hanem a tudományos bizottságban vegyen részt.

A HM részéről a Politikai Főcsoportfőnökség (Bán Károlyék) a propaganda felelőse. Az űrhajósokkal kapcsolatos sajtótervet és a programjukra a javaslatot terjesszék be hozzánk jóváhagyásra. A KISZ szintén egyeztessen velünk. A sajtótervet Csikós József, a Sajtó Alosztály munkatársa gondozza, és egy példány nálam lesz lerakva.

Külföldre utaztatásukról a KB Közigazgatási és Adminisztratív Osztályával kell konzultálni. Korom Mihály KB-titkár vagy Rácz Sándor osztályvezető dönt. Ezt a HM terjeszti elő. A tudományos feladatokat az MTA Interkozmosz Tanácsa irányítja, amelynek velem és Bánékkal kell koordinálnia. A Tanács szintén dolgozzon ki javaslatot a foglalkoztatásukra. Baj Attila IT-titkár és Szabó József ezredes közös javaslatot készítsen Czinege honvédelmi miniszter és Pál Lénárd, az MTA elnöke részére.

A Hadtörténeti Múzeumban az űrhajósok legyenek jelen az űrkabin elhelyezésekor. Az egész anyag egyébként átkerül a Közlekedési Múzeumba. Április 12-én, a Gagarin-évfordulón lehetne „feltupírozva” bemutatni az anyagot és az eseményt. A kiállítást és ünnepélyes megnyitását a TKKO koordinálja, az MSZBT is beszállhatna. Esetleg kiadványok, plakátok is legyenek ott. Más szocialista országok űrhajós anyagaiból szintén kérjünk.

Bán Károly közölte, hogy az űrrepülés kapcsán 8400 levél érkezett a HM-hez, ezekre reagálni kell. Ritter Tibor szerint egy része biztosan felhasználható. Az MSZBT készítsen egy reprezentatív kiadványt, amely a Szovjetunióba is küldhető április 12-ére. A Lapkiadó Vállalat is készít valamit.

Bán Károly megígérte, hogy hoz egy javaslatot. Az űrrepülésről szóló film elkészült, ezt be kell mutatni az érdekelteknek. Baj Attila javasolta 1982-ben a COSPAR ülésen, valamint az ENSZ-ben is bemutatni. Tájékoztatta a jelenlevőket, hogy megjöttek a kézi kamerás felvételek, tehát a következő két hétre igénybe vennék az űrhajósokat az értelmezéshez.

Ritter Tibor azzal zárta az értekezletet, hogy én üljek le Bán Károllyal és Baj Attilával megbeszélni az űrhajósok és az űrkutatás további propagandájának tervét.

*

1981 januárjának első napjaitól már a szeptemberi megbeszélés alapján folyt az együttműködés az űrhajósok programjával kapcsolatban. Miután az Országos Béketanács kongresszusát csak 1983-ra tervezték, az OBT vezetői az 1981. évi országos elnökségi ülésen javasolták kooptálni a két űrhajóst.

Az 1981. évi első negyedévi munka Jurij Gagarin űrrepülésének 20. évfordulója és az erről való méltó megemlékezés jegyében folyt, természetesen összekapcsolva az első magyar űrhajós teljesítményének méltatásával.

Hamarosan operatív bizottság alakult a teendők összehangolása érdekében. Ez logikus volt, hiszen a kiállítás mellett gondoskodni kellett a propaganda egyéb feladatainak megszervezéséről: méltó ünnepségről, az űrhajós film bemutatásáról, plakátról, kiadványokról, megfelelő sajtónyilvánosságról stb. Valerij Kubászov – hangzott a tájékoztatás – még az áprilisi programot megelőzően, március 2-án, azért jön 7-10 napra Budapestre, hogy a Magyar Interkozmosz Tanács kérésére segítséget nyújtson az űrállomáson végzett technológiai kísérletek műszeres értékeléséhez.

Nekem mindenesetre feljegyzést kellett írnom Győri Imre, az Agit. Prop. Osztály vezetője, valamint Korom Mihály KB-titkár részére, tájékoztatva őket a koordinációs értekezleteken kialakult elgondolásokról. Az MSZBT tevékenységéről szóló politikai bizottsági előterjesztéshez pedig tartalmi követelményeket kellett kidolgozni.

Ritter Tibor a február eleji megbeszélésen felhívta a figyelmet arra, hogy az eseménysornak mindenekelőtt a tudományt kell reprezentálnia. A Korom-feljegyzésben jelezni kell, hogy az Interkozmosz Tanáccsal egyeztettük az elgondolásokat. Arról is informálni kell Korom Mihályt, hogy megalakult az Operatív Bizottság. Nekem, Bán Károllyal együttműködve, részt kell vennem a politikai paraméterek kidolgozásában. A Korom-feljegyzéshez mellékelni kellett az MTV programtervét is.

A SZUTA (Szovjetunió Tudományos Akadémiája) március 17–20-án emlékezik meg a Gagarin évfordulóról, és ezen részt kellene vennie Farkas Bertalannak. Javasoljuk, hogy a budapesti kiállítást Korom Mihály vagy Pál Lénárd nyissa meg. A kiállítás kb. 200 nm-es területet foglal el, és június közepéig tartana nyitva. Jó volna postabélyeget kiadni az alkalomra. Az űrhajósok az ünnepséget követően dedikálnák a témában megjelent könyveket, fotókat. A Szovjetunióból maketteket küldenek a kiállításhoz.

Márciusban intenzív szervezés folyt, hiszen közeledett a jeles évforduló. Megtudtuk, hogy a moszkvai Csillagvárosban nem lesz központi ünnepség, hanem űrhajósokat küldenek mindenhova, igény szerint. Farkas Bertalan tehát jelen lehet az itteni megemlékezéseken.

Nekem az egyéb koordináló, szervező munka mellett meg kellett írnom az ünnepi beszédet Korom Mihály részére, mintegy 15 oldalas terjedelemben.

A hónap közepére a Politikai Bizottság – az előterjesztéseknek megfelelően – döntést hozott a Gagarin évforduló megünnepléséről, az Operatív Bizottság tehát ennek ismeretében tárgyalt március 18-án a további teendőkről. A PB arról is határozatot hozott, hogy miután a szovjet illetékesek tájékoztatása szerint Leonyid Popov és Valerij Rjumin várhatóan csak júniusban érkeznek, kapják meg akkor a már megítélt „Magyar Népköztársaság Hőse” kitüntetést, a delegációt vezető Vlagyimir Satalov pedig az „MNK Gyémántokkal ékesített Zászlórendjét”. Az űrhajósok a hivatalos programot követően családjukkal együtt üdüljenek Magyarországon.

A PB határozat kimondta, hogy tudományos jelentőségének megfelelően ünnepeljük Gagarint és természetesen a szovjet-magyar közös űrrepülést is. Az űrkutatás, az Interkozmosz program propagandájában érzékeltetni kell a két évforduló közti kapcsolatrendszert, hangsúlyozva az internacionalista jelleget is.

Az Operatív Bizottság immár konkrétan igyekezett megtervezni a teendőket és kijelölni a felelősöket. A Korom-beszédet tehát nekem kellett megírnom, az elnöki megnyitó beszédet pedig Baj Attilának. Az elnökségben ülők névsorára javaslatot kellett tennem. A jóváhagyó Korom Mihály volt.

A kialakult terv szerint a központi rendezvények napja április 10. Reggel 9 órától sajtótájékoztatót tartanak a Közlekedési Múzeumban, amelynek bevezetőjét Baj Attila tartja. Utána bemutatják az űrhajós filmet, majd a kiállított anyag megtekintése és a kiállítás megnyitása (Pál Lénárd) következik. A meghívandó újságírók listáját Csikós József kollégám prezentálja.

A központi ünnepséget a Tudományos Akadémián tartják 15 órától. Az MSZBT részéről a szervezésért jórészt Brenner Péter osztályvezető felel. Ez a terem hangosítását, a dekorációt stb. is magában foglalja. Előző napon többedmagammal meg kellett tekintenem a helyszínt, hogy minden rendben van-e. Természetesen gondoskodni kellett meghívóról, a teremben helyet foglalók listájáról, a Zrínyi Kiadó albumának időben való megjelenéséről és a tiszteletpéldányok megfelelő kezekbe való eljuttatásáról. Az MTI Foto-tól (Szebellédy Géza) megrendeltük a négy űrhajós dedikálásra alkalmas, az űrállomáson készült közös fotóját képeslap formájában, valamint egy nagy méretűt, dekorációs felhasználásra.

Közben az élet nem állt meg. Rengeteg egyéb esemény és így munka adódott. Az SZKP februárban tartotta XXVI. kongresszusát. Az MSZBT vezetőivel megbeszéltük, hogy 2-3 tagcsoport táviratban köszöntse a kongresszust.

Az SZBTSZ (Szovjet Baráti Társaságok Szövetsége) nemzetközi konferenciát szervezett, amelyre 25 tagú magyar delegációt kellett küldeni. Ennek összetételét meg kellett beszélni az MSZBT vezetőivel; javaslatunk szerint Apró Antalnak, az Országgyűlés elnökének, az MSZBT elnökének kellene vezetnie a küldöttséget. Felkészítésüket Berecz János, a KB Külügyi Osztályának vezetője vállalta.

A magyar-szovjet barátsági szerződés évfordulója alkalmából 100-150 fős politikai és kulturális delegáció utazott a Szovjetunióba, valamint nagyjából 600 fős barátságvonatot is indítottak.

Kádár János levelet írt Pjotr Nyikolájevics Fedoszejev akadémikusnak, az SZKP KB tagjának, a Szovjet-Magyar Baráti Társaság elnökének. A levél tervezetének megfogalmazásával engem bíztak meg. Nagy örömömre Kádár elfogadta a szöveget. Bíró Gyula az MSZBT Ügyvezető Elnökség ülésén bejelentette, hogy a neves filozófus szeretettel fogadta Kádár János levelét, és elküldte válaszát.

Az április 10-i rendezvényekre meg kell hívni a szocialista országok budapesti nagyköveteit vagy tudományos tanácsosait – hangzott a döntés.

Április 8-án megérkezett a V. N. Kubászov vezette szovjet delegáció, amely meghívást kapott a 10-én rendezendő központi ünnepségekre. Nyolcadikán délutánra az MSZBT baráti találkozót szervezett az űrhajósok tiszteletére a Gorkij fasoron lévő Barátság Házában.

*

Elérkezett április 10., Jurij Gagarin űrrepülésének 20. évfordulója, az Űrhajózás Napja (a történelmi esemény dátuma 1961. április 12.) alkalmából szervezett központi rendezvények napja, amelynek konkrét tartalma természetesen az első szovjet–magyar közös űrrepüléshez, az Interkozmosz programhoz is fűződött jelentős mértékben.

A délelőtti programok a Közlekedési Múzeumban sikeresen lezajlottak. A sajtótájékoztatón Baj Attila tartott rövid ismertetőt, majd a vendégeket körbevezették a kiállítás megtekintésére. Ezt követően bemutatták az űrhajós filmet, majd 11 órától sor került a kiállítás hivatalos megnyitására. Az előadó Pál Lénárd akadémikus, az MTA főtitkára, az Interkozmosz Tanács elnöke volt.

Délután 15 órakor került sor a központi ünnepségre. A Magyar Tudományos Akadémia dísztermében illusztris, reprezentatív közönség foglalt helyet. A résztvevők a Tudományos Akadémia, a HM, az MSZBT és más intézmények által összeállított listák alapján kapták a meghívót. Az MSZMP KB részéről Rácz Sándor osztályvezető, Ritter Tibor és Kovács Jenő osztályvezető-helyettesek, valamint Hajdú István TKKO-s kollégám és én vettünk részt az ünnepségen. Az előadó Korom Mihály KB-titkár, a Politikai Bizottság tagja volt.

A mintegy 400 fős terem elegáns, az eseményhez igazán méltó volt. A díszvendégeket fogadó bizottság várta a bejáratnál, és a gyülekezőbe vezette őket. A fotómon éppen Borbándi Gyula miniszterelnök-helyettes és Czinege Lajos honvédelmi miniszter üdvözli Farkas Bertalant, és ott áll Ritter Tibor, Kovács Jenő, valamint Magyari Béla mellett én állok, mellettem Brenner Péter, az MSZBT osztályvezetője. A gyülekezőből a Tudósklubba vonultak a díszvendégek, és ott vártak a program megkezdéséig.

Az elnöki asztalnál Farkas Bertalan, Valerij Kubászov, Magyari Béla, továbbá a következő személyek foglaltak helyet: Korom Mihály; Borbándi Gyula miniszterelnök-helyettes; Szentágothai János, az MTA elnöke; Apró Antal, az Országgyűlés, valamint az MSZBT elnöke; Czinege Lajos honvédelmi miniszter; Roska István külügyminiszter-helyettes, valamint a szovjet nagykövetség képviselője .

A közönség soraiban sok ismert arcot látok a fotókon. Az első sorban ül Ritter Tibor, mellette Kovács Jenő, majd Rácz Sándor. A második sorban külföldi vendégek (többnyire nagykövetek). A harmadik sorban ülök Hajdú István kollégám mellett. Baj Attila is ott ül. A másik oldalon az első sorban Szekér Gyula miniszterelnök-helyettes Bíró Gyula, az MSZBT főtitkára mellett, mögöttük Rapai Gyula volt moszkvai nagykövet, a Kossuth Kiadó igazgatója, az MSZBT elnökségi tagja, valamint Drucker Tibor elnökségi tag, Reményi Gyula vezérőrnagy és más ismerős arcok is láthatók a fotón.

Az ünnepség Garai Gábor „Asztronauta” című versével kezdődött. A rendezvényt Pál Lénárd nyitotta meg, majd Korom Mihály tartotta meg mintegy 40 perces beszédét (amely nem volt ismeretlen számomra, ugyebár). Az űrhajósok nevében – halvány emlékem szerint – Farkas Bertalan beszélt, talán Valerij Kubászov is. A zárszót szintén Pál Lénárd tartotta.

Már áprilisban jött az értesítés: június 22. körül megérkezik a szovjet űrhajós delegáció: Vlagyimir Satalov, Leonyid Popov és Valerij Rjumin. Meg kellett kezdeni tehát programjuk előkészítését, egyeztetve az érintett partnerekkel. Győri Imrének és Korom Mihálynak feljegyzésben kellett felvázolnom az erre vonatkozó javaslatot. A feleségek részére külön programról is kellett gondoskodni.

A Halászbástyán. Farkas Bertalan mögött a szerző

A KB Titkársága részére előterjesztés készült a tervezett programról. Az Operatív Bizottság június 16-án összeült, hogy egyeztesse a tervet és döntsön a még nyitott kérdésekről.

A szovjet űrhajós delegáció június 22-én reggel érkezett. Délelőtt 11 órakor a Parlamentben az űrhajósok átvehették a már megítélt kitüntetéseket. Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, valamint Lázár György miniszterelnök köszöntötte a delegációt. Délután, a Gellérthegyi Felszabadulási Emlékmű megkoszorúzását követően, Kádár János fogadta az űrhajósokat az MSZMP KB székházában. Este pedig a KB és a Minisztertanács díszvacsoráján vettek részt a vendégek.

A lapok, a televízió és a rádió már az érkezést megelőző napon közölte a delegáció érkezésének hírét, és a következő napok eseményeiről is tájékoztatott.

23-án reggel a vendégek látogatást tettek az MTA székházában, ahol a Felolvasóteremben kerekasztal beszélgetésen vettek részt. Délelőtt 11 órakor pedig a Barátság Házában a szovjet űrhajósoknak az MSZBT aranykoszorús jelvényével történő kitüntetési ünnepségére és azt követően állófogadásra került sor. Tétényi Pál akadémikus, a Minisztertanács Tudománypolitikai Bizottságának titkára igazán meghitt hangulatban mondott rövid köszöntő beszédet. Délután 16 órakor a vendégek a MÚOSZ-ban tartott sajtókonferencián találkoztak a magyar újságírókkal. A kérdésekre adott válasz után megállapították: az Interkozmosz program, amely sikeresen szolgálta a béke ügyét, immár befejeződött.

A másnap esti fogadásra, amelyet a szovjet űrhajós küldöttség magyarországi látogatása alkalmából tartottak a szovjet nagykövetségen, V. J. Pavlov, a Szovjetunió Rendkívüli és Meghatalmazott Nagykövete küldte részemre a meghívást.

Az űrhajósok tiszteletére rendezett programok nagy részében természetesen részt vettem, nem beszélve az előkészítő munkáról.

A szovjet űrhajósok két napot pihentek a KB tihanyi üdülőjében, majd 27-én elutaztak.

*

A következő években már kisebb figyelem irányult az űrrepülésre, mi legalábbis kevesebbet foglalkoztunk az űrhajós programok propagandájával és annak koordinálásával. De azért az MTA, a HM, az MSZBT és mások szervezésében voltak nagyszerű rendezvények, találkozók, amelyekre meghívást kaptam. Néhány megőrzött meghívó segít felidézni egy-egy ilyen eseményt.

1983. október 10-én a Nemzetközi Asztronautikai Szövetség Budapesten, a Duna Intercontinental Szálloda Báltermében rendezte meg XXXIV. kongresszusát. Az egynapos program ünnepélyes megnyitójára az MTA Interkozmosz Tanácsa, az MTESZ és más rendező szervek nevében érkezett meghívó.

A megnyitón Almár Iván, a Központi Asztronautikai Szakosztály elnökének köszöntőjét követően Sarlós István miniszterelnök-helyettes, majd Roger Chevalier, a Nemzetközi Asztronautikai Szövetség elnöke tartott üdvözlő beszédet. Ezután egy magyar, egy amerikai és egy NSZK-s előadó megemlékezett Kármán Tódor tudósról, mérnökről, a kaliforniai JPL alapítójáról.

M. Trella az ESA/ESTEC képviseletében „Együttműködés a világűrben: 20 év után” címmel tartotta meg díszelőadását. Majd Pál Lénárd, az MTA főtitkára, az Interkozmosz Tanács elnöke beszélt a világűrben megvalósuló együttműködésről.

V. A. Kotyelnyikov, a Szovjetunió Interkozmosz Tanácsának elnöke a VEGA tervről tartott előadást, amely a Halley üstökös megközelítésére irányuló együttműködésről szólt. B. I. Edelson, a NASA vezetőjének helyettese az együttműködés 25 évéről beszélt. Pál Lénárd pedig a kis országok szerepéről szólt az űrkutatásban. Az ESA főigazgatója, E. Quistgaard Franciaországból a Spacelab témájáról tartott előadást. P. Jankowitsch, az ENSZ Világűrbizottságának elnöke a nyolcvanas évek perspektíváját próbálta körvonalazni. J. L. McLucas, a COMSAT World Systems elnöke Washingtonból „Intelsat, mint a nemzetközi együttműködés egyik példája” címmel tartott előadást.

Látható, hogy nem akármilyen összetételű előadói gárda beszélt a nemzetközi együttműködésről Budapesten, a szocializmust építő Magyarország fővárosában. De a hallgatóság sem akármilyen volt.

Este 7 órától fogadást rendeztek a világkongresszus alkalmából. A helyszín a Budavári Palota, a Magyar Nemzeti Galéria épülete volt. A meghívó Sarlós István miniszterelnök-helyettes nevében érkezett. A fogadáson sok nevezetes személyiséget – például a már említett előadókat – láthattam közelről, de több szovjet, amerikai és más nemzetiségű űrhajóst is. Például druszámat, a szovjet Szvetlána Szavickaját. Sally Ride amerikai űrhajósnőtől és több más űrhajóstól is őrzök dedikációt. (Eszembe jutott a jelenet, amikor a Farkas Bertalan űrrepülését követő magyarországi program idején tréfásan megkérdeztem Jeliszejev és Kubászov űrhajósoktól, hogy engem nem visznek-e fel az űrbe. Mire Jeliszejev azt felelte: „Szvetlánát? De igen, Szvetlánát feltétlenül.” – Most tehát láthattam Szvetlánát, aki időközben űrrepülést hajtott végre. Csodálatos érzés volt közelről látni ezeket az embereket, többükkel beszélni is. Maga a kongresszus és az elhangzott előadások tematikája is megragadta az ember fantáziáját. Boldog voltam, hogy részese lehettem ennek a nagyszerű élménynek.

Az űrhajósokkal való személyes kapcsolatomról szólva elmondhatom, hogy Farkas Bertalannal és Magyari Bélával, de még Valerij Kubászovval, valamint A. Jeliszejevvel is barátságos, jó viszonyban voltam akkoriban. Negyven év távlatából nehéz felidézni a közös programok, találkozók nagy részét.

Emléktöredékekről szólhatok csupán. Például: gépkocsikkal indultunk többen a városon kívülre – talán Szentendrére? – egy összejövetelre. Farkas Bertalan Kubászovval, én pedig a mögöttük haladó kocsiban Magyari Bélával ültem. Magyari Béla kedves dedikációja került nemrég a kezembe, amelyet fotójának hátlapjára írt: „Szvetának sok-sok szeretettel az első szovjet-magyar űrrepülés emlékére! 1980. 07. 04.” (Sajnálom, hogy sem ő, sem V. Kubászov már nincs az élők sorában.)

A rendezvény viszonylag szűk körű volt. Egy hosszú asztalnál ültünk, szendvicsek, sütemények az asztalon. Kubászov mellett ültem. Vele együtt érkezett a szovjet Tudományos Akadémia részéről egy nő, aki egyszer csak megszólított: ugye, mint nő, egyetértek azzal, hogy az űrhajósok közül Farkas Berci a legjobb képű? Kissé zavarba jöttem, hiszen ott ült mellettem Valerij Kubászov. Azt feleltem: ők valamennyien igen kiválóak, jóképűek, nagyszerű emberek. Kubászovval beszélgetve, közben szendvicseket eszegetve, emlékszem, megjegyezte: nagyon szereti a magyar sajtokat. Csodálkoztam, mert én meg a szovjet tejtermékeket tartottam igen jónak.

Baj Attila egy alkalommal meghívta a lakására Farkas Bertalant és engem, házastársakkal együtt. Kellemes este volt. Érdekes beszélgetést folytattunk. Emlékszem, Attila kígyópálinkával kínált bennünket, amitől nem voltam elragadtatva.

Kedves, személyre szóló dedikációkat őrzök Farkas Bertalantól, Valerij Kubászovtól, Alekszej Jeliszejevtől, Leonyid Popovtól és Valerij Rjumintól is.

Volt a MÚOSZ székházában is egy program, utána szűk körű vacsora következett egy kis teremben. Talán 10-15 fő vehetett részt ezen. Hoztak bort is, és énekeltünk. Farkas Berci élen járt a magyar népdaloknál.

Emlékszem egy nemzetközi űrhajós találkozóra, amelynek legalábbis egyik helyszíne a budapesti Munkácsy utcai MSZMP külügyi szálló volt. Itt a magyar és egy-két szovjet űrhajóson kívül találkoztam más nemzetiségűekkel is. Vladimir Remekkel, a csehszlovák űrhajóssal beszélgettem is, erre emlékszem. De mintha Lengyelországból és Kubából is ott lett volna az űrhajós.

1986. április 10-ére meghívást kaptam az MTA Interkozmosz Tanácsától és az MSZBT Országos Elnökségétől a Jurij Gagarin űrrepülésének 25. évfordulója alkalmából az MTA dísztermében rendezett tudományos emlékülésre. A megnyitó beszédet Márta Ferenc akadémikus, az MTA alelnöke, az Interkozmosz Tanács akkori elnöke tartotta. Az előadók: Andrijan Nyikolajev szovjet űrhajóspilóta, továbbá dr. Hutás Imre államtitkár, az IT Orvosbiológiai Szakbizottsága elnöke, majd dr. Joó István, az MTA főosztályvezetője, és dr. Szegő Károly igazgató, az IT Kozmikus Fizikai Szakbizottsága alelnöke. Az előadások tartalma is érdekes, előremutató volt.

*

40 év alatt sokat haladt a tudomány, az űrtechnika. Óriási sikerek, szenzációs felfedezések születtek nemzetközi viszonylatban. De az első magyar űrhajós az emberiség nagy úttörői, felfedezői között volt és marad.

Címkép: Az ürhajósok köszöntése Szolnokon