Az öregek politikai uralma

Posted by

Joe Biden indulni akar a 2024-es elnökválasztáson is – nyolcvankét évesen

Dobozi István>
A nyolcvanas években Ronald Reagan elnöksége alatt vitriolos irónia tárgya volt az elöregedett szovjet Politbüró, amelynek átlagos életkora 71 év volt Leonyid Brezsnyev halálakor. George H.W. Bush, Reagan alelnöke azon kesergett joviálisan, hogy „csak temetni járok Moszkvába”, aki valóban három főtitkárt (Brezsnyev, Csernyenko, Andropov) is elkísért utolsó útjára. Mostanára azonban nagyot fordult a kocka.
A 2020-as amerikai referendum két elnökjelöltje – Donald Trump és Joe Biden – még politbürós mércével is túlkorosnak számított. Hetvenegy évesen Trump 2017. januárjában az amerikai történelem legidősebb elnökeként költözött be a Fehér Házba. Az új elnök, Joe Biden pedig – 78 évével – a trumpi rekordot is jócskán megdöntötte. (Emiatt egyes szélsőjobboldali ellenfelei Bident Amerika Brezsnyevjeként” karikírozzák; az SZKP volt főtitkára 76 évesen hunyt el.)
A Kongresszus vezetői közül Nancy Pelosi házelnök a nyolcvanegyedik évet tapossa, Mitch McConnell, a Szenátus korábbi többségi frakcióvezetője pedig a hetvenkilencediket. A szenátorok közel fele már 65 év fölött van. Tavaly a három éllovas, demokrata elnökjelölt-aspiráns – Biden, Sanders, Warren – átlagos életkora 75 év volt. Amerika átlaglakója 38 évesen középfiatalnak számít.

Az uralkodó politikai osztály markáns öregedési irányzata már több évtizede zajlik Amerikában, szöges ellentétben a többi gazdaságilag fejlett országra jellemző csökkenési tendenciával. Például az OECD-országok államfőinek átlagkora csupán 54 év. Európában nyolc ország (Franciaország, Ausztria, Belgium, Finnország stb.) vezetője 45 év alatti. Óriási a kontraszt Amerika jelene és távoli történelmi múltja között is. Az alapító atyák közül Alexander Hamilton és James Madison a húszas, Thomas Jefferson a harmincas, George Washington pedig a negyvenes éveiben csinált történelmet.

Az okok nem teljesen ismertek a gerontokrácia növekvő elhatalmasodása mögött az amerikai politikában. Vannak demográfiai tényezők mint például a várható életkor számottevő kitolódása és a nagy baby boom generáció őszülése. Ám ezek a folyamatok korántsem korlátozódnak csak az Egyesült Államokra.

Ennél fontosabb, rejtett ok húzódhat meg Amerika rendkívüli és növekvő jövedelem-egyenlőtlenségeiben. Felmérések szerint a magas és alacsony jövedelmű amerikaiak várható életkilátásai között nagy szakadék tátong. (Például a férfiaknál a legfelső egy százalék 15 évvel tovább él, mint a legalsó egy százalék.) Márpedig statisztikailag kimutathatóan a vezető politikai osztály tagjainak jelentős többsége a lakosság magasabb jövedelmű, vagyonosabb rétegéből kerül ki.

És ott van továbbá a megkövesedett, elavult választási rendszer, amely lehetővé teszi például azt, hogy valaki korlátlan ideig honatya maradhasson a Kongresszus mindkét házában. (Például Joe Biden majdnem négy évtizeden keresztül szenátoroskodott Washingtonban.) Égető szükség van az amerikai választási rendszer alapos reformjára, közte az újraválaszthatóság korlátozására, de a próbálkozások rendre elbuknak az érintettek, a kongresszusi honatyák személyes és pénzügyi ellenérdekeltségén. Pedig lényeges reformok hiányában a gerontokrácia-szindróma tovább súlyosbodhat.

Amerikából követve a tavaly novemberi választásokat, feltűnt számomra a két alelnökjelölt, a republikánus Mike Pence és a demokrata Kamala Harris egyetlen televíziós vitája iránti nagy figyelem. Az alelnök-jelöltek vitáját nem szokta komoly érdeklődés kísérni, mert nem osztanak vagy szoroznak az elnökválasztás végleges kimenetelében. Ezért nem kis meglepetést okozott, hogy az alelnöki vitát több mint húszmillióan többen nézték, mint a négy évvel korábbi TV-derbit a demokrata Tim Kaine és Mike Pence között. Ám nem volt ez olyan nagy meglepetés. Az amerikai szavazók jól tudják, hogy a mindenkori alelnököt csak egy szívdobbanás választja el az elnökségtől. Márpedig magas koruk és a koronavírus-járvány miatt mindkét elnökjelölt – Trump és Biden – a veszélyeztetett kategóriában volt. Komoly volt a kockázat, hogy esetleg nem tudják kitölteni a kormányzati ciklust, s így az alelnöknek kell átvenni az elnöki szerepet. A szavazó nézőket tehát csupán egy döntő szempont érdekelte a vitában: megüti-e Pence és Harris az elnöki mércét? Megütötték, talán jobban, mint maguk az elnökjelöltek.

Mindez arról jutott eszembe, hogy a napokban megtartott, első nyilvános sajtókonferenciáján Joe Biden közölte, hogy indulni akar a 2024-es elnökválasztáson is – nyolcvankét évesen.

(A szerző a Világbank volt vezető közgazdásza.)

Címkép: Biden, Harris (LA Daily News)