„A Szabadság napja”

Bárász Péter
(Breszt)

>1918. március 25-én a megszálló német katonai vezetés hallgatólagos beleegyezésével kiáltották ki a markánsan szovjetellenes Belarusz Népköztársaság függetlenségét (Szovjetunió még nem volt, de szovjetek, azaz tanácsok már voltak). Több-kevesebb területveszteséggel, a főváros kétszeres költöztetése mellett néhány nap híján egy évig tudta fenntartani magát. 1919. március végétől mindmáig emigrációs kormánya van (jelenleg kanadai központtal).

Zászlaja a sok éve üldözött, pár hete hivatalosan extrémista (fasiszta!) szimbólumnak nyilvánított fehér-piros-fehér, címere a páncélos lovas vitézt ábrázoló „Hajsza” (Pahonya), ami ma szintén a Lukasenka-rezsimmel szemben való ellenállás jelképe, de nem tudják betiltani, mert törvényes védelem alatt áll, mint kulturális-történelmi örökség. Mindkét jelképet a belarusz-litván elődállam – a Litván Nagyfejedelemség – a XV. század óta használta.

Az évfordulós ünnep általánosan elterjedt megnevezése a „Szabadság napja” (Dzeny Voli), a szovjet időkben, valamint 1995. óta megünneplése tilos, hol keményebben üldözött, hol valamennyire megtűrt volt. Olyasmi, mint nálunk anno a március 15-i gyűlések. A három éve volt kerek évforduló óta – bár akkor egyetlenegy központi nagygyűlést (a minszki Operaház előtt) muszáj volt engedélyezni, de tőle akár egy pár méterre is folytak az erőszakos őrizetbe vételek – vasszigorral büntetik.

Március 25. 2021-ben. A BM, a KGB (nem győzöm hangsúlyozni, hogy Belaruszban mindmáig így hívják!) és az egyéb „rendvédelmi” szervek előre bejelentették, hogy provokációk várhatók (ki tudhatná jobban, mint aki szervezi!), többek között külföldi beavatkozások Belarusz belügyeibe. Sikerült is az összes szomszéddal (kivéve persze a Nagy Oroszországot), főleg Lengyelországgal – és az itteni lengyel kisebbséggel –, valamint Litvániával céltudatosan a fagypont környékére, vagy alá levinni az amúgy is terhelt kapcsolatokat, de én most belügyekről szeretnék írni.

A több mint két hónapja dúló ellenforradalmi terror ellenére nem kevés tüntető, a városok központját jórészt elkerülő, főleg lakótelepi, kisvárosi, községi gyűlés/menet volt tegnap, igaz, az augusztusi-novemberi tíz- és százezres tiltakozásokhoz képest kis létszámúak voltak. De figyelem! lehet-e, szabad-e az ország mai állapotában húsz-harminc, ill. száz-kétszáz embert „kevésnek” mondani, ha minden résztvevő tudja, fele-fele az esély, hogy beviszik, de ha igen, akkor a mostani törvénymódosítások miatt nem tíz-tizenöt napos elzárásra, hanem néhány év börtönre van kilátása!

A BM hivatalos jelentése szerint több, mint kétszáz személyt vettek tegnap őrizetbe a különböző tüntetéseken. (Most ők az ilyen statisztikák felfújásában „érdekeltek”, hogy minél inkább félelemben tartsák a lakosságot, de ez az adat egybeesik az emberi jogvédők statisztikáival.) Ami nem stimmel: az előállítások mikéntje – legalább tizenöt konkrét esetről tudunk, amikor egyszerű járókelőket vittek el, pl. a metróból kijövet, ahogy hazafelé indultak volna, vagy a piros lámpánál.

Azért elég sok városban sikerült pl. léggömbökkel fehér-piros-fehér zászlókat az égbe eregetni – még csak leszaggatni, lelőni sem lehet . Ezeken kívül is elég sok tiltott zászlót láthattunk országszerte (amíg el nem távolították a „rendvédelmi erők” ill. a közterületesek), Minszkben a két legfontosabb főút több-kevesebb ideig közlekedésre alkalmatlanná vált, mindez annak ellenére, hogy példa nélkül áll a tegnapi páncélos jelenlét a fővárosban. A megmozdulások továbbra is abszolút békések voltak, legnagyobb „rendbontás” az autók tülkölése volt, ezért most 500 euróig terjedő bírság jár…

A jogvédő szervezetek által hivatalosan (igen szigorú kritériumrendszer alapján) politikai fogolynak minősített emberek száma már meghaladja a háromszázat, annak ellenére, hogy tegnapelőtt egyet szabadon engedtek, mert… letöltötte a hat évét! Szóval nem tavaly kezdődött ez a dolog, de csak most öltött ilyen tömeges jelleget. Becslések szerint ma is kb. ezren vannak szabadságukban ilyen, vagy olyan módon korlátozva. Ha valaki figyelmesen nézné kívülről az országot, hát egy 207 ezer négyzetkilométeres koncentrációs tábort láthatna. Ezen belül legalább két helyen, az utóbbi időkben kialakított, a szó legszorosabb értelmében vett koncentrációs tábort(!) Ezért nem néz ide rendesen senki, hogy ne kelljen látnia… A minszki reptéren kívül minden más határ le van zárva a személyforgalom elől, ill. erősen korlátozva van – én pl. nem nagyon tudnék hazajutni, ha ez most aktuális lenne. A határzár mondott indoka a járvány, de ha nem politikai okai lennének, akkor vajon miért éppen kilépni lenne tilos az országból, nem pedig belépni?

Tegnap Palinát a kényszer ideggyógyászati vizsgálat/kezelés után nem „haza”, a breszti börtönbe szállították át, hanem az egyik minszkibe, egyenesen egy vizes, ablaktalan magánzárkába. Őt azért emelem ki, mert nem az irodalmi életből, vagy a belarusz nyelvet öntudatosan használó körökből ismerem, mint a koncepciós ügyek elég sok áldozatát, hanem három-ötéves korából – édesanyja beosztottam volt (programozó) az első breszti munkahelyemen. Gyerekkora óta nem is láttam, csak a nevéről ismertem fel, amikor néhány hónapja lecsukták. Bűne: valamelyik közösségi portálon nem túl hízelgő véleményt nyilvánított – nyomdafestéket tökéletesen tűrő módon – a belarusz erőszakszervezetekről, amikor bevitték és félholtra verték a férjét. A férjére nem lehetett semmi komolyat rábizonyítani, akkoriban ilyenért még nem jártak súlyos évek, „csak” egy-két hét elzárás.

Augusztus 9. (az „elnökválasztás”) után forradalom bontakozott ki, amiről sajnos azt kell mondjam, hogy – nem utolsó sorban abszolút békés jellege miatt – valószínűleg eredendően bukásra volt ítélve. Mára az ellenforradalom látszik felülkerekedni. Akkor pedig várható a még sokkal keményebb megtorlás. Nem tudhatom, mi van az őrült diktátor fejében, de nem lepődhetünk meg akkor sem, ha 25 éves ill. akár halálos ítéletek születnek a közeljövőben…

======

Ma Magyarországon a renitens gondolkodás- és viselkedésmód retorzióként karaktergyilkosságot von maga után, persze csak akkor, ha nem Váradi Andrásnak hívnak! Úgy érzem, látni vélem, hogy elég jó esélyünk van Orbán és a Fidesz eltakarítására. De ha elég ügyetlenek leszünk, akkor kevés kétség merül föl a magyar (vissza)fejlődés részben belarusz irányával kapcsolatban. Márpedig kétbalkezességből a mai magyar ellenzék – vagy elműzék? – általában jelesre szokott vizsgázni… Kéretik figyelembe venni, hogy a diktátorok elmebaja nem enyhülni, hanem súlyosbodni szokott. Orbán nem kivétel! – ld. Karácsony Gergely  posztját: „Van-e bárki, aki szerint a tomboló járvány idején kórházat kell bezárni, hogy a helyén irodaház legyen?”