Gábor György
>Természetesen minden ilyen állítás erősen szubjektív, de – eltekintve a Covid-járvány förtelmes kezelésének, a kormányzás totális csődjének és a hatalom által elvárt és terjesztett hazugságoknak és manipulációknak, valamint az egészségügy szupertitkos katonai létesítménnyé történő átalakításának borzalmától – számomra az orbáni diktatúra két legundorítóbb megnyilvánulása közül az egyik a Kúria megfelelni és bizonyítani igyekvő tegnapi verdiktje, amelyben – klasszikus viceházmesterként feljelentő alakok túlbuzgó fölgerjedése és éberségük igazolása nyomán, s mintegy bizonyítva, hogy immár az egész állami apparátus arra vetemedik, hogy elhallgattassa a Legfőbb Főnöknek nem tetsző személyeket, intézményeket – végleg beintettek a szólásszabadság elvének, folyamatos öncenzúrára kényszerítve mostantól az újságírókat. Elismerésre és dicsértere méltó, hogy mind a politikai hatalom, mind a Kúria, mind pedig a följelentők beérték a kiszabott büntetéssel, pedig szép számmal akad más példa a legjobb barátaiknál.
A másik undorító megnyilvánulása a diktatúrának azon alakok sokasága, akik a diktatúrától elborult aggyal, végtelen hűségüket és lojalitásukat minduntalan bizonyítani óhajtva, s a Vezérhez hűséges kopóként dörgölőzve, fenséges kívánságait folyton-folyvást lesve, mi több, azokat már maguktól kitalálva, újságírókat és szakkommentátorokat tiltanak ki szellemileg totálisan lezüllesztett televíziójukból, mert az érintettek magánemberként eltérően mertek vélekedni, no nem arról, hogy mi a les és mi nem, mi a tizenegyes és mi nem, mi a szabálytalanság és mi nem, hanem arról, hogy mit gondolnak a családról és mit nem.
A diktatúra normál üzemmódba helyezte önmagát.

Mit szólsz ehhez tekintetes Kúria?
p.s. Tekintetes Kúria! Tessék nekem elárulni, hogy ez az írás önök szerint még elmegy, avagy a fenti írásról még nem született meg a Legfelsőbb Vélemény?