Hirschler Richárd
> Vándor Ágnes: “A kórházból hív a barátnőm, az apját hetekkel ezelőtt pár nap alatt vitte el a covid, aztán két hétig ápolta az anyját és a húgát, az anyja könnyen átesett rajta, a húga másfél hete lélegeztetőgépen, barátnőmnek is be kellett bemennie a kórházba, talán már ma kijöhet, egy pesti kórházban van, a belgyógyászatot alakították át covid osztállyá, 3 orvos dolgozik váltva, 8 rezidens és 9 ápoló jut a 100 betegre, az osztály két nap alatt telt meg, random emberek érkeznek, barátnőm szerint orosz rulettként működik a cucc, felettébb talányos a működése, esetenként kivédhetetlennek látszik, ő pl az apja halála előtt komoly szabálykövető volt, mindent betartott, amit diktáltak, de két családtag ápolása után neki is csak a kórház jutott, ráadásul még örülhet is, mert jó helyre került, szerinte a legújabb terápiákat és körültekintően alkalmazzák, van minden, csak a kaja fos, de mi más lehetne napi 300 forintból, cserébe viszont az egyik ápoló esténként bemegy a kórtermükbe és népdalokat énekel nekik.

Vegyünk egy nagy levegőt
Szerinted mi történik velünk? kérdezem, mert nagyon is adok a véleményére, ha én azt tudnám, jön a válasz, seperc alatt ette meg a tüdőmet ez a dög, egy mélyebb slukkot sem tudok köhögés nélkül venni, a gyógytornász momentán lélegezni tanít, mondja a jógatanár, akitől lélegezni tanultam, szóval az alapokról indulok és egy darabig biztosan maradok is a maslow-piramis alján, enni fogok, aludni fogok, túlélni fogok, túlélni fogunk, miután totálisan elbasztunk mindent, mondja káromkodva barátnőm azon a kicsit megtört, végtelenül szelíd hangján, a sötétben tapogatózunk, kísérletezés van, de valami oltásig már legalább eljutottunk, nekem már ez is eredmény, utálom az infantilis tagadókat és az érdekből pánikoltatókat, kevesebb pofázás és több egymásra figyelés kellene, sorolja barátnőm egyre nagyobb hévvel onnan a kórház valóságából, én pedig már csak azt kivánom, hogy jöjjön ki belőle, jöjjünk ki végre a neverending covidworldből, vegyünk közösen egy nagy levegőt és építsük újjá magunkat, építsük újjá ezt az elb.szott világunkat” (A fotó illusztráció)