Posted by Fábián András
>Azt mondják, hogy a medikák és medikusok, nevezzük őket egyszerűen orvostanhallgatóknak, tanulmányaik során, ahogy egyre előbbre haladnak a betegségek felismerése és diagnosztizálása terén, mind több és több kór tüneteit azonosítják magukon. Eközben menetrendszerűen kerülnek halálközeli állapotba, vagy minimum megállapítják magukról, hogy alkalmatlanok a gyógyításra, hiszen mindenekelőtt őket kellene azonnal és soron kívül kezelni.
Mi, a nép egyszerű gyermekei, akik nem vagyunk orvosok, csak van szemünk a látásra, fülünk a hallásra és fejünk a gondolkodásra, már évek óta diagnosztizáljuk azt az illetőt, aki az ország legerősebbnek nevezhető pártját vezeti és egyben a magyar kormányban is mindenki felett áll. Pontosabban neki áll fel mindenki abban a pillanatban, ahogy belép valahová, mert ezt ő elvárja és megköveteli.
Orbán Viktorról van szó természetesen, akinél 1998 óta már számtalan betegség pontos tüneteit azonosították, beteg pszichéjéről több száz oldalt írtak tele. Ezen ismérvek alapján egy egyszerű, nem a politikába beágyazódott, s ezért kivételes előjogokat (!) élvező szerencsétlent már 1991-ben megfigyelésre beszállították volna a Lipótra, amely még működött akkoriban. A patinás gyógyintézet épületeit mára kellő alapossággal lerohasztották, hogy azon valamelyik csókos kezdhessen hamarosan jól jövedelmező vállalkozásba.
Orbán maga mesélte el, hogy az apja nem egyszer irgalmatlanul megverte. Nyilván nem volt ez ok nélkül, de ugyanott ugyanő azt is elmondja, hogy mindig tapasztalta magán a skizofrénia bizonyos jeleit. Itt mindjárt jegyezzük meg, hogy döntő többségben az apák nem azért verik félhülyére a gyereket, hogy skizofrén legyen, hanem azért, hogy rendes embert faragjon a fiúból. E helyről üzenjük a nevelőnek, hogy fáradozásának totális kudarc az eredménye.
Azt is többen szóvá tették, hogy a kis ember totál paranoiás. A nyilvánosság előtt állandóan golyóálló mellényben jelenik meg, ráadásul földi halandó nem férhet a közelébe a rengeteg TEK-es testőrtől. Most azonban azt is meg kell jegyeznünk, hogy egy testőrség akkor végzi jól a dolgát (vagyis akkor van rá a legnagyobb szükség), ha meg tudja győzni a védett személyt arról, hogy az élete folyamatosan veszélyben van. Ezért van még nagyobb, az éppen aktuálisnál is sokkal nagyobb szükség a testi épségének védelmére. Titkos alagútrendszereket kell kiépíteni számára az állandó tartózkodási helyein. Rövid és hosszútávú megközelítési és menekülési útvonalakat kell folyamatosan működtetni, hiszen bármikor szükség lehet az ő mindennél drágább életének kimentésére, akár az országból is.
A cezaromániát már érintettük a kötelező felállás problémájánál, de köztudott, hogy soha nem fordulhat elő, hogy ne az övé legyen az utolsó szó. A totális uralkodás kényszeréhez tartozik az örökös győztes képének fenntartása és bizonyítása minden kényes, vagy hétköznapi szituációban. Ennek egyik fényes példáját láthattuk az Európai Néppárt frakciójából, majd a pártból való távozás során. Őt nem lehet kizárni sehonnan. Ő kilép, mielőtt kizárják, mert neki nem tetszik, ami abban a pártban történik. Nem engedhető meg, hogy a párt tagsága törjön pálcát felette és megindokolja: miért vált alkalmatlanná és méltatlanná ő és pártja (ami lényegében egy és ugyanaz) a tagságra.
Többen többször besorolták Orbánt a pszichopata, antiszociális személyiségzavarban szenvedő betegek körébe. A pszichopata kifelé látszólag roppant barátságos, elbűvölő, intelligens, mindig azt mondja és csinálja, amit elvárnak tőle. Általában magas pozíciót tölt be, a céljait mindig eléri, sikeres embernek nevezhető. Ha azonban jobban megvizsgáljuk, akkor kiderül, hogy mindez csak a látszat, és a szimpatikusnak tűnő maszk mögött egy teljesen más ember lakozik.
Az antiszociális ember végtelenül önző és egocentrikus, mindent azért tesz, hogy a saját céljait elérje. A mások feletti kontroll megszerzésére bármit hajlandó bevetni, legyen az a személyes kisugárzása, manipuláció, erőszakos viselkedés vagy megfélemlítés. „Megtanultam, hogy amikor esélyed van megölni riválisodat, akkor nem gondolkozol, hanem megteszed” – mondta Orbán Viktor 2007-ben, külföldi diplomaták előtt.
Nem érez megbánást, bűntudatot vagy lelkiismeret-furdalást a tettei miatt, sokszor elhárítja magáról a felelősséget, vagy nem vállalja, vagy fennen hirdeti, hogy az áldozata megérdemelte, amit kapott. Nem érez empátiát, nem tud együtt érezni másokkal, ezért gyakran tapintatlan, lenéző és érzéketlen más emberekkel szemben. A viselkedése sokszor távolságtartó, hideg. A pszichopata nem szorong, nem fél tettei következményeitől, mert biztos benne, hogy őt nem lehet felelősségre vonni.
Popper Péter 2015-ben így írt Orbánról: „Majdnem bizonyos, hogy Orbán már régen nem tudja, kicsoda Orbán. És ezt mentségére mondom. Mert ha tudja, és hidegvérrel váltogatva emeli ki jelmeztárából a különböző vallásokat, politikai stílusokat, polgári vagy forradalmi, sőt ellenforradalmi értékeket, identitáslátszatokat, akkor valóban sötét közéleti maffiózó. Ám valószínűleg már belegabalyodott önmaga sokféleségébe, s időnként diszkrét külföldi szanatóriumokba kell elvonulnia némi belsőnagytakarításra.”
Az elmúlt időszakban Orbán gyógyszerezésén orvosai valószínűleg változtathattak, mert mostanában már mintha nem nyalogatná kényszeresen a szája szélét. Híre ment, és erről mindenféle fake (hamis) számlák is terjedtek az interneten, hogy rendszeresen Grazban kezelik a helyi pszichiátriai intézetben, ahol állítólag egy egész emeletet tartanak fenn neki a nap 24 órájában. Titkos repülőjáratok útvonalai próbálták bizonyítani, hogy mikor, hogyan akarták hazahozni onnan, nehéz időjárási körülmények között.
Most ott tartunk, hogy Orbán és a Fidesz Európában és az USA-ban elveszítette politikai hinterlandját. Kétségbeesetten keresi a szövetségeseket Lengyelországban, Olaszországban mindegy, hogy hol. Az ugyanis nem lehet, hogy egy hozzá hasonló politikai zseni, ahogy néha még az ellenfelei is képesek jellemezni őt, ne hallathassa a hangját a nemzetközi politikai porondon. Izraelbe utazik, Üzbegisztánban készül tárgyalni a kétoldalú kapcsolatokról. „Hazánkban kezdi európai körútját Vej Feng-ho, Kína védelmi minisztere” -lelkendezik a Magyar Nemzet. Nem tudom az USA és a Biden-kormányzat hasonló lelkesedéssel fogadja-e a hírt.
Két héttel azt követően, hogy az EU szankciókat fogadott el a Navalnij-ügy kapcsán, a Tanács úgy döntött, hogy korlátozó intézkedéseket vezet be a Kínában, Észak-Koreában, Líbiában, Dél-Szudánban, Eritreában és Oroszországban elkövetett súlyos emberi jogi jogsértésekért és visszaélésekért felelős tizenegy személlyel és négy szervezettel szemben. Szíjjártó, miután együtt szavazott a Kína ellenes szankciók bevezetéséről az EU külügyminiszterekkel, felháborítónak nevezte a Kína elleni határozatot, amelyet egyébként az ujgur népirtás miatt hozott a testület. Szerinte helyesebb lett volna beszélni „például az elrontott vakcinabeszerzésről”.
Szóval az Orbán kormány most belecsap a külpolitikába, és terel, terel, terel. Mert az nem lehet, hogy Orbán veszítsen. Neki győzni kell, győzni bármi áron, győzni akár az egész világ ellenében is. Hogy miért, azt már fentebb alaposan kielemeztük.
Címkép: Orbán a száját nyalja