Posted by Kaltenbach Jenő
>Tamàs Barnabàs Putnok fideszes polgàrmestere a legutóbbi parlamenti vàlasztàsokat megelőző 2017-évi október 23-i ünnepi beszédében a következő ominózus mondat hangzott el:
“Nem mindig gondolkodik helyesen a vàlasztópolgàr és enged esetleg olyan embereket a fazékhoz, akik nem a fazékhoz valók, hanem a guillotine alà.”
Ízlelgessük ezt a mondatot!
Nem akàrki szàjàból hangzott ez el. Ez a fideszes “úr” nemcsak Putnok többszörös polgàrmestere, hanem kitüntetések garmadájával elhalmozott lokàlis, regionàlis sztàr, akinek szinte màr csak a “hős anya” cím hiányzik a gyűjteményéből. Aki az utcàn találkozna vele, joviàlis öregúrnak képzelné, aki szeretettel simogatja meg a kisgyerek buksi fejét. (Igaz ilyen képet Hitlerről is őriz az utókor.)
A Fidesz egyik lokàl-regionàis prominense először is spontàn bevallja, hogy természetesnek tartja, hogy a politikai megbizatàs egyetlen célja, értelme ugye közel kerülni “a fazékhoz”. Nix szolgàlni a népet, a közösséget, tenni embertàrsainkért, szűkebb, tàgabb pàtriànkért, a “fazék” az a lényeg!! A javàra írandó, hogy legalàbb őszinte, vagy lehet, hogy nincs is tisztàban azzal, hogy mit beszél??
A mondat màsik gyögyszeme a politikai ellenfélhez való szintén kendőzetlenül őszinte viszony. Egyenes derekú magyar embör ugye nem kertel, ami a szívén az a szàjàn. Nagy pech, hogy túl későn született.
Szàlasi mind a tíz ujjàt megnyalta volna utàna.
Lehet, hogy egyszer majd Orbàn is??