Posted by Hargitai Miklós
>Nem vitatva a kritikák jogosságát (sokkal több és sokkal keményebb kritika is jogos lenne – tetszőleges napon és bármely közéleti műsorba belenézve/belehallgatva, a közmédiában öt percen belül garantált a nyílt törvénysértés; még azt a nagyon kényelmes médiaszabályozást is rutinszerűen át- és meghágják nagy igyekezetükben, amit egyedül a Fidesz szavazott meg számukra), azt gondolom: annál rosszabb nem nagyon történhet a sajtóval, mint ha politikusok akarják eldönteni, ki írhat újságot, és ki nem.
Nem mintha eddig nem mutattak volna rá szándékot: az Origo, a Népszabadság, az Index ügye konkrétan arról (is) szólt, hogy ne írhassák-szerkeszthessék az említett felületeket azok az újságírók, akik úgymond nem értenek a szóból. De akkor is: ez egy szakma, amelyhez a hatalomnak csak annyi köze lehet, hogy a választott képviselőink útján, a sajtó szakmai szervezeteinek közreműködésével megalkotják a mindenkire kötelező, a sokszínű köztájékoztatást szolgáló, jogsértés esetén szankcionálható szabályait, és utána betartatják illetve saját maguk is tiszteletben tartják ezeket a szabályokat.
Most láttuk/látjuk az orvosok, egészségügyi szakalkalmazottak példáján, milyen az, amikor a hatalom alkotja meg egy tőle (elvben) független szakma számára a foglalkoztatási szabályokat, az említett hivatás képviselőinek egyenrangú félként történő bevonása nélkül, diktátumokkal, a közjó szempontjait a pillanatnyi hatalmi érdekek mögött háttérbe szorítva.
A nyilvánosságban 2022-ben változás lesz: a jelenlegi kormányoldalnak szinte biztosan nem lesz kétharmada, márpedig a mostani, rutinszerűen és következmények nélkül jogot sértő egypárti médiarezsimnek nem csak az átalakításához, hanem a fenntartásához is kétharmados többség, és a kétharmadnak gazsuláló médiahatóság (versenyhivatal, rendőrség, ügyészség, alkotmánybíróság stb.) kell. De ne az legyen a változás iránya, hogy akkortól majd egy másik hatalom mondja meg, mit kell hazudni. Ebből a szempontból a világ fekete-fehér: vagy az újságíró (és az állampolgár) fél a hatalomtól, vagy a hatalom tart – legalább egy kicsit – a médiától (végső soron persze az állampolgártól, akit az újságíró képvisel). A sajtó vagy a kormányzó hatalmat szolgálja, vagy az állampolgárt, ez egy kétállású kapcsoló. És az előbbi esetben, mint láttuk/látjuk, az állampolgár is szolga lesz. Egyedül az utóbbi, vagyis az állampolgárt kiszolgáló nyilvánosság ad rá esélyt, hogy a hatalom úgy érezze: nem uralkodnia, hanem szolgálni kell.