Tiszta dedó!

Posted by

Fábián András
>Vannak az iskolában azok a hülyegyerekek, akik élvezik, ha kitör a balhé. Az ebédlőben titokban bekenik Gittuka copfliját lekvárral, aztán hozzányúlnak a leánykába titkon szerelmes Gézuka kezéhez, hogy lekváros legyen és már röppen is a provokatív kérdés: Géza! Te most tényleg bekented Gitta haját lekvárral? Kész. Van, aki dől a röhögéstől, van, aki csak áll és néz, és van Gitta meg Géza. Előbbi villámló, dühös szemekkel emeli kezét karmolásra, másik meg védi az arcát és nem érti, mi történt, csak néz, néz maga elé… Az viszont már egészen biztos, hogy itt a szerelem nem fog egyhamar virágba borulni. A hülyegyerek indulhat új prédát keresni, új összetűzéseket provokálni. Semmi haszna nincs belőle, mert előbb-utóbb lebukik, kiderülnek a disznóságok, megutálják egy életre, de azzal ő már nem törődik. Hiába is magyaráznád meg neki, hogy miért improduktív, amit csinál, sőt néha kifejezetten káros. Belső kényszer hajtja, torz a lelke.

Persze, tudom, hogy mint minden példa, ez is sántít. Most azonban ez a dedós dili azért jó, mert igazodik ahhoz a színvonalhoz, amit demonstrálni szándékunkban áll.

Az Európai Bizottság asztalán van az úgynevezett digitális zöldigazolvány kérdése, amely már a beterjesztés előtt is komoly viták forrásává vált. Mit tesz Isten, ebben a viszonylag egyszerű kérdésben (mivel igazoljunk, hogyan igazoljunk és mit igazoljunk a COVID-19 elleni vakcinákkal beoltottak szabad mozgása érdekében), Magyarország és Lengyelország kormányának megint sikerült belekavarni a fekáliába. Száll a szag!

Rögtön lássuk is be, hogy a két ország egyike sem azt a mindenek felett álló, elsődleges szempontot tartotta fontosnak, hogy az Unió területe mielőbb biztonságos legyen mindazok számára, akiknek az országok közötti utazás (is) fontos. Nem az motiválta a lakosság vírustól való védettségéért hivatalból felelős illetőket, hogy polgárai biztonságban legyenek. A lengyelek és a magyarok egy laza mozdulattal áttolták a politika területére a kérdést. A vakcina származási helyétől tették függővé a beoltottság elismerésének kérdését. Az egyik az orosz (és a kínai) vakcina elutasításával az oroszok elleni olthatatlan ellenérzéseit terítette ki a kártyaasztalra. A másik pedig immár hagyományosan magyar diplomáciai szóhasználattal reagált amúgy hűséges V4 partnerének lépésére: A jó édes anyádnak fogod te megmondani, hogy én mivel oltakozzam!

Ugye, mondom, hogy tiszta dedó?!

Azt is tisztán látjuk mostmár, hogy az ügy kezelése tekintetében a Bizottság sem áll a helyzet magaslatán. Ahelyett, hogy megpróbálná meggyőzni a két provokátort, hogy van lehetőség a kompromisszumra (lenne is legalább egy ilyen megoldás, ki is fogom mutatni!), bedől a két zavarkeltő polémiájának, és igyekszik inkább fondorlatosan kibújni a közvetítő-problémamegoldó feladatai alól. Ezzel aztán meglehetősen sok uniós állampolgárt megfoszt a szabad mozgáshoz való jogától. Sutba dobja a már korábban kinyilvánított, a diszkrimináció tilalmára vonatkozó határozatából fakadó kötelezettségeit. Mossa kezeit és úgy véli, részéről a dolog megnyugtatóan le van rendezve. Nem tudom, mert még én sem olvashatok mindig mindent, hogy elhangzott-e már Orbán szájából a bűvös „Brüsszel a hibás!”. Legyünk persze egészen nyugodtak, el fog hangzani. Hogy a dolog még kínosabb legyen megszületett a hivatalosnak tűnő álláspont is a „digitális zöldigazolvány” -nak nevezett EU okmány kiállításáról. Idézem:

A digitális zöldigazolvány olyan szükséges kulcsfontosságú információkat tartalmaz majd, mint például a név, a születési idő, a kiállító tagállam és az igazolvány egyedi azonosítója. Ezenkívül:

Az oltási igazolvány esetében: az oltóanyag termékneve és gyártója, az adagok száma, az oltás időpontja…” satöbbi. (https://ec.europa.eu/commission/presscorner/detail/hu/qanda_21_1187)

Rögtön látjuk, hogy a rohamtempóban kinyomtatott magyar „okmány” nyomokban sem tartalmazza az oltóanyagra vonatkozó adatokat. Vagyis értéktelen, és teljességgel alkalmatlan arra, amire kiadták. Már azt is tudjuk például, hogy a digitális zöldigazolvány valamennyi uniós tagállamban használható lesz, ezenkívül Izlandon, Liechtensteinben, Norvégiában és Svájcban is bevezethetik. Így egyértelmű, hogy a magyar plasztik oda sem lesz érvényes. Viszont csere esetén, amelyet a tulajdonosnak kell kérnie, 3000 (háromezer) forint gyártási költség megtérítése ellenében van lehetőség. Mondjuk, ha netán mégis bele kell majd írni a vakcinát…

Szíjjártó szokás szerint hangoskodik és állítja, hogy a Bizottság tehet mindenről, mert nem veszi figyelembe, hogy a honi hatóságoknak is joguk van vészhelyzeti eljárásokra. Persze erre meg a válasz az, hogy a magyar hatóságok döntései nem kötelezik más országok hatóságait arra, hogy elfogadják azokat a döntéseket. Ezt egyébként Orbánék rendszeresen ki is használják. Vagyis pontosan tisztában vannak az érvelésük értelmetlenségével. Nem kétséges tehát, hogy az átgondolt cél mindkét autokrácia részéről ismét csak az volt, hogy jó nagy zavart keltsenek az Unióban. Véletlenül se legyen egységes eljárás egy mindenki számára egyaránt fontos, globális kérdésben.

A kínai és orosz gyártók röhögnek a markukba, és nem kérik a vakcinájuk uniós bevizsgálását. Mindkét országnak van elszámolni valója „Brüsszellel”. Az oroszokat Ukrajna és a Krím, a novicsokos merényletek, Navalnij és a ki tudja még mi minden miatt elszenvedett kereskedelmi korlátozások bosszantják. Kínának az ujgurok deportálása miatt kilátásba helyezett válaszlépések piszkálják a csőrét. A vakcináikat így is-úgy is el tudják adni olyanoknak, akik más források híján boldogan megveszik. Mint például Magyarország, ahol viszont az az elsődleges szempont, hogy a bolton jó nagyot lehessen kaszálni.

Mármost a megoldás az lehetett volna, hogy az EU hatóságai kérés nélkül is bevizsgálják és minősítik a két ország vakcináit. (Egyes hírek szerint az EMA már folytat ilyen előzetes vizsgálatokat német kérésre az orosz vakcinával kapcsolatban.) A rendelkezésre álló dokumentációk és a vizsgálatok alapján kijelenthették volna, hogy amennyiben az adott ország kéri, mindkettőre kiadható a használati engedély. Vagyis az Unión belül el kell fogadni őket. Ehelyett azonban ezt rábízták a tagállamokra, vagyis az unió állampolgárainak egy részét – talán akaratlanul is – negatív diszkrimináció alanyává tették. Magyarország esetében például azok számára, akiket orosz vagy kínai vakcinával oltottak be, lényegében nem biztosították a szabad oltóanyag választás lehetőségét. Illetve, ha nem akarta valamelyiket elfogadni, az mehetett a sor végére. Azok pedig, akik a hátrányokról nem tudnak semmit, mondjuk a rendszer által szándékosan és tendenciózusan alultájékoztatott magyar ugaron, nyilvánvalóan csapdába kerültek. Akár beírják a kártyájába, hogy mit kapott, akár nem, az Európában mindenképpen érvénytelen lehet. A magyar kártya pedig semmire sem jó, mert hiányzik belőle a legfontosabb adat, az oltás maga. Tesztelhet és karanténozhat saját költségen a szabadsága terhére. Panaszra tessék a Karmelitába fáradni.

Néhány kisebb európai ország mellett két világhatalom és több arab ország is lényegében problémamentesen használja a lengyelek és ki tudja még ki által elutasított vakcinákat. Ezek a gyógyászati termékek azonban mostantól nem tárgyai az Unió járványvédelmi koncepciójának. Gyakorlatilag lehetetlen nem kimondani, hogy Brüsszel lényegében besétált Orbán és Mazowieczki csapdájába. Mostantól akár azt is mondhatjuk, hogy aki nem az Unió által elismert oltóanyag eredményeként éli túl a járványt, az hordjon teszem azt sárga háromszöget, maradjon a lakásában és érezze magát másodrendűnek. Oldják meg! Ők, szegények, legfeljebb majd az Adria helyett a Balatonra mennek fürödni az Orbán és Tsai Zrt. által működtetett strandokra. Belépő naponta és személyenként kétezerötszáz. Katonák és gyerekek a felét fizetik. Azok, akik több mint egy éve el vannak vágva a külföldön élő családtagjaiktól, továbbra is csak reménykedhetnek a valamikori viszontlátásban. Ja! És mindenért természetesen Brüsszel a hibás!