Posted by Horvát János>
Fidel Castro évtizedeken át mindig ugyanúgy fejezte be beszédeit. Patria o muerte! Venceremos. (Haza vagy halál. Győzni fogunk.) A szállóigévé vált zárómondatnak most komoly kihívója támadt. Hetek óta milliók nézik a You-tube-on a Patria y vida (Haza és élet) című dalt, (angol felirattal lásd: https://www.youtube.com/watch?v=XPoDKmvMD8o), melyet kubai rapperek varázsoltak képernyőre, úgy, hogy egy részük Miamiban él, ketten pedig Havannából énekelték fel videóra a szöveget, mely szerint elég már az évtizedes értelmetlen csatározásból, a hősi halálból, a kubaiak végre élni akarnak hazájukban. Az ilyesmit máskor elhallgató propaganda nekirontott a dalnak, és a Kubában élő két énekesnek, és még ellendalt is komponáltatott„Patria o muerte por la vida” (Haza vagy halál az életért) címmel, mely a neten korántsem lett olyan népszerű mint ez eredeti verzió.
A bizarr incidens annak a jele, hogy a kubai fiatal művészek november óta tartó harcos megmozdulásait, mely a San Isidro művész negyedből indultak, a kormányzat szeretné elhallgattatni, miközben tudják, hogy a kubai gazdaság és élet bajairól hallgatni ma már lehetetlen. Az ország ugyanabba a tragikus gödörbe zuhant vissza, ahová az 1990-es évek elején az őt addig mindenben segítő Szovjetunió összeomlása taszította, és ahonnan csak 10 év múlva tudott, Hugo Chávez olaja segítségével, úgy-ahogy kikecmeregni.
Kuba évtizedek óta halogatja, tologatja azoknak a lépéseknek a megtételét, melyek elindíthatnának egy bátortalan „gazdasági reformot”, és legalább részben enyhítenék a válságot. A baj napjainkra már akkora, hogy nem lehetett tovább várni.
Így lett 2021 január 1 a „Día Zero” avagy a „Nulladik Nap”.
Az autoriter államokban szokásos, eufemisztikus kifejezés itt azt takarja, hogy a már majd három évtizede fennálló kettős pénzrendszert e dátummal kivezették, és a kétféle Peso egyikét bevonták. Korábban a „ gyalog-Peso a CUP és a konvertibilis-Peso a CUC, 1:24 arányban szabadon váltható volt, és ha valakinek kellő mennyiségű CUP volt a birtokában, átválthatta és bejutott a jobb minőségű áruk birodalmába. A CUC-t, mely korábban a Dollárral egyenértékű volt, most kivezették, maradt tehát a CUP, márcsak azért is, mert a fizetéseket és nyugdíjakat mindig is ebben számolták.
Egy nyugdíjas, a Nulladik Nap-ig kb. havi 15-20 Dollár értékben kapott nyugdíjat és a minimálbér 400 CUP, azaz 17 Dollár volt. A 2021 január 1.-én komoly, átlagosan ötszörös bér és nyugdíjemelések léptek életbe. A minimálbér a korábbi 400 CUP-ról 2100 CUP-ra emelkedett (88 Dollár), és a fizetési plafont 9510 Pesóban állapították meg (ez kb. 400 Dollár). Ez utóbbit állami és helyi vezetők, kiemelkedő pártmunkások kapják.
A Nulladik Napot egy másik eufemisztikus lépéssor, a „Tarea de ordenamiento”. vagyis a „Rendberakás Feladata” kíséri. Ez meg azt jelenti, hogy nem csak a béreket, de az árakat is emelték, és nagyobb arányban, mint a béreket! Ezzel az évtizedek alatt összevissza nyomorított, és dotált árrendszert próbálják valahogy a piaci viszonyokhoz igazítani. Ennek eredménye a hirtelen és ugrásszerű áremelkedés lett. Sokszorosára nőtt az elektromos áram, a gyógyszerek, és gyakorlatilag minden fogyasztási cikk hatósági ára. Egy buszjegy 5 centről a 40 szeresére, azaz 2 Pesóra drágult. A kenyér ára hússzorosára növekedett, és elszálltak az energia és gyógyszerárak is. A nagy felháborodást követően a kormány bizonyos esetekben azonnal visszatért az eredeti dotált árakhoz,- például a gyógyszerek esetében,- enyhített az energiaárakon, de továbbra is kitart a Rendberakás politikája mellett, melyet egyelőre csak a lakosság érez meg, – a sokkterápiából egyelőre hiányzik a terápia,- holott legfőbb célja az állami gazdálkodás átlátható tétele lenne. A vállalatok ugyanis a kétféle Pesót mesterien keverték, évtizedek óta nem lehet tudni, ki milyen statisztikában melyiket használta, melyik Pesóért vett alapanyagot, alkatrészt, mennyi a tényleges veszteség, valóban van e nyereség stb. Csupa olyan dolog melyet a hatvanas évek Kelet Európája is jól ismer. (Igaz, nálunk nem volt kettős pénzrendszer, és nem volt jegyrendszer, amely Kubában 60 éve létezik, továbbra is minimálisra leszorított, vagyis maximálisan dotált árakkal. )
Ez a rendberakás talán még hasznos is lenne, ha a könyvelésen kívül lenne mit rendbe rakni. De az elmúlt két évben Kuba amúgy is gyenge gazdasága teljesen szétzilálódott. Alig kapván olajat Venezuelából, energiatermelése visszaesett, átütemezett nemzetközi adósságait tavaly már nem tudta fizetni, és emiatt még Oroszország is szankciókat vezetett be. (A korábban leszállított vasúti kocsikhoz nem szállította a mozdonyokat.) Trump elnök pedig szinte mindent visszacsinált, amit Obama könnyítésként bevezetett; leállította a beinduló kereskedelmet, ismét megtiltotta a turizmust, perrel fenyegette a harmadik országból érkező befektetőket,- akik így gyorsan vissza is léptek,- és limitálta az USA-ból a családtagoknak hazaküldhető pénzösszeget, mely nagyon sok latin-amerikai ország, így Kuba pénzbevételének is jelentős részét képezi
Kubának a korábbi években három fő bevételi forrása volt: ez a bizonyos hazaküldött pénz, a remesa, amely becslések szerint elérhette,- együtt a hazaküldött ajándékcsomagokkal – az évi 6 milliárd Dollárt. A másik szintén több milliárd Dolláros bevétel a turizmusból származott, de a Covid miatt ez az ágazat tavaly értelemszerűen összeomlott, és a helyzet idén sem ígér semmi jót, miközben több százezer ember vesztette el munkáját. A nagy nemzetközi szállodaláncok, mint például a spanyol Melia, pedig már szép csendben áruba is bocsájtják a hoteljeiket, melyeket a kubai állam vesz meg- csak hát éppen vendég nincs, mint ahogy repülőjárat is alig.
A harmadik és talán a legnagyobb bevételi forrás napjainkra sem apadt el, sőt a Covid itt éppenséggel jól is jött. Kuba ugyanis évek óta orvosokat és szakembereket küld a latin-amerikai és harmadik világbeli országokba sok pénzért, ami a kubai államot gazdagítja, míg a kiküldött maga, például Brazíliában egy orvos, kb. 20%-ot kap a havi 3500 Dolláros „kölcsönzési” díjból. (Ilyen kiküldöttként közel százezer kubai dolgozik a világban, zömük Dél-Amerikában. Kuba USA-beli kritikusai ezt rabszolga kereskedelemnek nevezik.)
Mivel a munkanélküliek tömegét semmilyen más iparág, nem tudja felszívni,- merthogy nincs, -. ezért a kormány újabb kétségbeesett lépésre szánta el magát. A korábban ideológia okokból ellenzett magángazdaságot szabadjára engedte, és ez év januárjában szakmák tömegében engedélyezte a maszek-munkát. (Ezt itt úgy hívják, hogy cuentapropista– azaz sajátszámlás.)
De akinek szakmája van, az még nem vállalkozó és nem ért a piaci viszonyokhoz. Viszont a törvény nem engedélyezi, sem kisvállalatok, sem szövetkezetek, sem gmk-k alapítását, és nem lehet felvenni alkalmazottakat sem. Minthogy a mezőgazdasági termékek kicsiny körétől eltekintve nagybani kereskedelem sincs, a cuentapropista ugyanúgy szerzi be az alapanyagokat, mint bármely állampolgár. Ügyeskedik, szerez,- ahol, és ahogyan tud. Az adórendszer kezdetleges, és éppen ezért kiszámíthatatlan és megtorló. Még szerencse, hogy a társadalombiztosítás alanyi jogon jár mindenkinek, – legalábbis egyelőre,- és erre most komoly szükség van, mert a Covid itt is pusztít. Kuba egyébként fejlett biotechnológiával rendelkezik, és közel áll egy hazai fejlesztésű Covid oltás piacra dobásához,- és a tervek szerint e vakcinával, -neve Soberana, azaz Szuverén,- év végére az egész országot beoltják!
Kuba az 1900- as évek elejétől az USA gazdasági igényeinek engedelmeskedett, mely komoly szolgáltatóipart hozott létre, de semmilyen más iparfejlesztést nem eredményezett, kivéve a cukoripart. Castro 1959-es győzelme után, a Szovjetunió és a szocialista országok léptek be gazdasági megmentőként, ezekből az országokból jött az olaj, a nyersanyag, a késztermék, és az élelmiszer nagy része is. De ezután sem került sor sem az ipar, sem a mezőgazdaság tudatos fejlesztésére. A Szovjetunió összeomlása után 10 szörnyű, áramkimaradásokkal és éhezéssel teli év következett: az un. Período Especial, vagyis a Speciális Időszak, melynek során az állam és az emberek szinte csak vegetáltak. Lepusztultak a cukorgyárak is, ma már alig 40 működik a korábbi 159-ből, úgyhogy Kuba már saját magát is alig tudja cukorral ellátni.
A 2000-es években aztán megjelent a színen egy új és gazdag szövetséges, Venezuela. Hugo Chávez olaja ismét reményt, és főként pénzt adott. Naponta százezer hordónyit küldött Kubába, melynek felét a kubaiak tovább is tudták exportálni. Chávez 2013-as halála után az olaj is lassan elapadt, és mikor Trump átvette a hatalmat Washingtonban, egyik fennen hirdetett célja a három „kommunista” ország Venezuela, Kuba és Nicaragua végső bedöntése volt. Venezuela megingatása különösen fontos volt, éppen az olaja miatt, amivel a másik két országot támogatta. Aztán az amerikaiak az egész venezuelai ügyet sikeresen elügyetlenkedték, mert azt hitték, elég kiállniuk egy ellenzéki politikus mellet, és máris változik a helyzet. Nem változott, mert sem a lakosság, sem a hadsereg nem támogatta kellő mértékben Juan Guaidót, és Chávez utóda, Maduro hatalmon maradt. Így aztán Venezuela, Kuba és Nicaragua is tovább vegetál, immár évek óta.
Az új amerikai elnök, Biden számára Kuba ügye, – ha úgy tetszik Obama politikájának felélesztése,- nem prioritás, – ezt szóvivője be is jelentette, – hiszen azonnal harcba kellene szállnia a floridai szenátorokkal és képviselőkkel, akik inkább további szigorításokat követlenek. És a floridai szavazatok még kellhetnek a későbbiekben. (Obama közeledési politikáját egyébként saját pártjában is sokan bírálták, mert szerintük ezekért cserébe végül Kuba semmilyen demokratizálást nem hajtott végre.)
Trump utolsó elnöki húzásainak egyike tavaly decemberben az volt, hogy Kubát megint visszatette a terrorizmust támogató országok listájára, mely újabb megvonásokat, és szigorításokat eredményezett a nemzetközi pénzügyi porondon. És a jelenlegi világhelyzetben egyetlen komoly gazdasági hatalom sem tűnik fel a horizonton, mely Kuba mögé kívánna állni, mint tette azt anno a Szovjetunió, vagy Venezuela.
És közben a kubaiak 60 év Haza vagy halál után, egyre türelmetlenebbül várják, hogy a hosszúra nyúló Nulladik Nap után egy örömtelibb, élettel teli időszak első napja végre beköszöntsön.