Posted by Dobozi István
>Ha még élne Milton Friedman Nobel-díjas amerikai sztárközgazdász, nagyon rácsodálkozna, mivé torzult a helikopterpénzről fél évszázaddal ezelőtt bevezetett közgazdasági szóképe. Ő a lakosság ölébe égi mannaként hulló állami ingyenpénzt nem tényleges gazdaságpolitikai javaslatnak szánta, hanem ártatlan gondolatkísérletnek a monetáris politika inflációs és egyéb hatásainak illusztrálására. A koronavírus-járvány kitörése kellett ahhoz, hogy a gondolatjátékból hús-vér gazdaságpolitika legyen – legalábbis Amerikában.
A koronavírus-járvány egy évvel ezelőtti kirobbanása óta sűrűn hullanak a helikopterpénzek Amerikára, de nemcsak a bajba jutott háztartásokra, hanem az egész gazdaságra is. A kormány mellett a független központi jegybank, a FED is nyakló nélkül pumpálta föl a likviditást a széles körű bezárások és korlátozások miatt mesterséges kómába helyezett gazdaság gyors talpra állítása és fölélénkítése céljából. A múlt év eleje óta kirívó mértékben, 26 százalékkal ugrott meg a pénzkibocsátás, amihez hasonló egy éven belüli bővülésre 1943 óta nem került sor az Egyesült Államokban. Hasonló dimenziójú gazdasági kárelhárításra plusz élénkítésre egyetlen más nagy gazdaságban sem volt példa a világon.
Joe Biden a múlt héten írta alá az 1900 milliárd dollárra rúgó legújabb mentőcsomagra vonatkozó törvényt, amely eddigi elnöki tevékenységének messze legnagyobb politikai sikere. A fenti összeg az amerikai GDP közel egytizedét (!) jelenti, s a múlt évben a kongresszus által jóváhagyott, 4000 milliárd dollárt kitevő csomagokat fejeli meg. Nem csoda, hogy izzó viták folynak most arról, szükség van-e az újabb, mamutméretű, potenciálisan komoly inflációs és (kormányzati) eladósodási veszélyt jelentő mentőprogramra. Amerikából közgazdász szemmel követve az eseményeket úgy gondolom, hogy azoknak van igazuk a vitában, akik vaskosan túlméretezettnek tartják az új elnök Amerika-mentési Tervének nevezett intézkedési csomagját. Miért? Azért, mert a vártnak megfelelően V-alakú lett a fellendülés: az amerikai gazdaság már a múlt év második felében gyorsan visszapattant a mély kómából, s tízszázalékos tempóban hasított az idei év eddig eltelt időszakában. A járványhelyzet fordulatszerű javulásának és a bideni oltási terv sikeres végrehajtásának köszönhetően 6-7 százalékos GDP-növekedést prognosztizáltak 2021-re. A korábban két számjegyű munkanélküliségi arány már hat százalékra süllyedt.
Az Amerika-mentési Terv számos gazdaságilag indokolatlan, megalapozatlan intézkedést tartalmaz. Például minden felnőtt, aki évi 75 ezer dollárnál kevesebbet keres (a felnőtt lakosság kétharmada), 1400 dolláros egyszeri készpénzadományt kap a szövetségi kormánytól. Ez fölöttébb széles körű és bőkezű juttatás, ha figyelembe vesszük, hogy az amerikai átlagbér 54 ezer dollár, és a készpénz-megtakarítások, valamint a családi vagyonok tavaly a legmagasabb szinten voltak az utóbbi fél évszázadban. A családok többsége nem szenvedett el semmilyen jövedelemcsökkenést a pandémia következtében. Ezért a lakosságra ledobott helikopterpénz juttatását az alacsony jövedelmű családokra, de különösen arra a 34 millió amerikaira kellett volna szűkíteni, akik a szegénységi küszöb alatt élnek. A heti 300 dolláros munkanélküliségi pótsegély – visszás módon – az állástalanok többsége számára magasabb összjövedelmet eredményez, mint ha dolgoznának, ami csökkenti érdekeltségüket az álláskeresésben. A mentési terv egészségbiztosítási szubvenciót nyújt még azoknak családoknak is, amelyek félmillió dollárt megközelítő jövedelemmel rendelkeznek. Hatalmas összeget fordít a terv a szövetségi államok és a helyi önigazgatások támogatására is annak ellenére, hogy jövedelmi helyzetük a gazdaság újraindítása következtében javarészt rendeződött. Például Kalifornia 26 milliárdos szövetségi adományhoz jutott, bár a Golden State kormánya jelentős költségvetési többlettel számolt ebben az évben.
Honnan ez a közgazdaságilag érthetetlen költségvetési nagylelkűség a Biden-kormány részéről? Az Amerika „egyesítésére” tett szent ígérete és a kétpárti együttműködés melletti erős elkötelezettsége ellenére Biden elnök miért söpörte le az asztalról a republikánusok súlyos fenntartásait a mentési terv túlméretezettségével kapcsolatban, akik megelégedtek volna harmad akkora, célzott támogatással is? A válasz: 2022. november 8., vagyis a következő félidős kongresszusi választások, amelyeken újraválasztják a képviselőház összes tagját és a szenátus egyharmadát. (Emellett számos államban kormányzóválasztás is lesz.)
Az időközi választásokon rendszerint veszít a hivatalban lévő elnök pártja. Így volt ez Barack Obama elnök regnálása alatt is, amikor a demokraták 2010-ben elvesztették képviselőházi többségüket, majd 2014-ben a szenátusi fölényüket is. Donald Trump elnöksége alatt a 2018-as félidős választásokon a republikánusoknak a képviselőházi többségükről kellett lemondaniuk. A republikánusok nagyon fenik a fogukat a kongresszus mindkét házára 2022-ben, fölöttébb derűlátóan reménykednek a történelmi minta bekövetkezésében. A demokrata oldalon többnyire a félelem lett úrrá, annál is inkább, mivel hajszálvékony a jelenlegi fölényük a kongresszus mindkét házában, különösen a szenátusban. A trumpizmus láthatóan túlélte a novemberi választási bukást és a január 6-i sikertelen puccskísérletet. Ráadásul Donald Trump a politikai színpadra való visszatérését tervezi, minden erejével és máris vastag kampánypénztárcájával 2022‑re összpontosítva.
Kitárulkozik tehát Biden elnök „king-size” Amerika-mentési Tervének mélyebb politikai háttere: előzetes szavazatvásárlás helikopterről aláhulló készpénzzel, nem számolva a lehetséges későbbi, baljós gazdasági következményekkel. Még a több mint félmillió áldozatot követelő tömegjárványból is politikai futball lett Washingtonban. Most még nagyon tetszik a lakosság több mint kéthamadának a bideni osztogatás. Ki nem szeret ingyenpénzt kapni? Nagy kérdés, hogy a rövid memóriájú szavazók emlékezni fognak-e az égi mannára két év múlva is.
A szerző a Világbank korábbi vezető közgazdásza