Szóbaáll-e ezután az orosz elnök Bidennel?

Posted by

Kabai Domokos Lajos
>Ahogy 1946. március 5-én Winston Churchill, az Egyesült Királyság miniszterelnöke a fultoni beszédével rárántotta a vasfüggönyt Közép-Európára, valami olyasmit művelt 2021. március 17-én Joe Biden, az Egyesült Államok elnöke Oroszországgal. Különbség persze van. Az angol politikus úgy nyilvánította ellenségnek Moszkvát – s vele együtt a jaltai konferencián az ő beleegyezésével is a Szovjetunió érdekszférájába került közép-európai országokat –, hogy egy évvel azelőtt még Sztálin szövetségeseként harcolt a náci Németország ellen. Ehhez képest azt senki nem állíthatja, hogy az ukrajnai puccsot szervező, és a fiának ott busás jövedelmet kijáró Joe Biden egy pillanatig is azt a hitet keltette volna bárkiben, hogy Vlagyimir Putyin a kebelbarátja. Azt viszont mégiscsak mondta, hogy bizonyos kérdésekben – a rövid- és középhatótávolságú fegyverrendszerek ügyében, a klímaváltozás elleni küzdelemben stb. – kénytelen kelletlen együttműködik. Tegnap óta azonban az a kérdés, hogy ez lehetséges-e? Ugyanis Joe Biden egy televíziós nyilatkozatban vérig sértette, az elemi diplomáciai illemet is felrúgva megnehezítette, hogy az orosz államfő egyáltalán szóba álljon vele a jövőben.

 

Az amerikai ABCNews tévécsatornának – Tehát lényegében saját közegében, mert éljen a pártatlan amerikai média! – egy olyan exkluzív interjút adott, amivel ellehetetlenített bármilyen konstruktív tárgyalást akár Ukrajna, akár Szíria, akár a nemzetközi terrorizmus ügyében, egyáltalán bármiben. A riporter többek között azt kérdezte tőle: – A nemzeti hírszerzés főnöke azt jelentette hogy Vlagyimir Putyin önt lejárató, Donald Trumpot támogató műveleteket hajtott végre az amerikai választások alatt, megosztva ezzel társadalmunkat. Milyen árat kell fizetnie ezért?
– Megfizeti az árát – válaszolta Biden. Hosszú beszélgetést folytattunk, elég jól ismerem őt. A beszélgetésünk elején azt mondtam neki: „Ismerem önt, ön pedig ismer engem. Ha megtudom, hogy ez megtörtént, akkor készüljön”.
– Ön kijelentette, hogy még lelke sincs… – tódította a riporter.
– Igen, ezt mondtam neki. És az volt a válasza: „Értjük egymást!”
– Tehát ön ismeri Vlagyimir Putyint. Gondolja, hogy gyilkos?
– Ühüm. Igen.
– Milyen árat kell fizessen?
– Az árat, amit megfizet, kétségtelenül ön is fogja érzékelni.

Enyhén szólva: meredek. Szinte egy hadüzenettel felér. Ehhez képest lényegtelen, hogy Biden szenilis-e vagy sem, ami egyre gyakoribb emlékezetkihagyásai miatt mind sűrűbben felvetődik vele kapcsolatban. Ezt erősíti egyébként, hogy egészen szokatlan módon, a megválasztása óta még nem tartott sajtótájékoztatót, ahol szabadon lehetne kérdezni. De ismétlem, ennek nincs jelentősége, hiszen nyilvánvaló: szándékosan provokálták az orosz államfőt. Az interjú ugyanis nem élő volt. Annak az Oroszország elleni, jól megtervezett provokáció-sorozatnak a része, amivel Washington valamilyen végzetes lépésre akarja kényszeríteni Moszkvát. Az orosz állami televízió szokásos, Vecser sz Vladimirom Szolovjovim vitaműsorában – a nyolc résztvevő között két befolyásos parlamenti képviselő társaságában – alig kaptak levegőt a szakértők, annyira hihetetlennek találták ezt a gorombaságot, amit orosz felirattal, angolul jól hallhatóan bejátszottak az adásba. (De itt a link az amerikai honlaphoz is.) Ennek ismeretében tulajdonképpen csak egyre vagyok kíváncsi: „Liberális ismerőseim, tényleg erre gondoltatok, amikor boldogan ünnepeltétek Biden elnökválasztási győzelmét?

Igaz, ami igaz, nekem Donald Trump sem a szívem közepe, de azért korábban, a szinte ugyanezekre a felvetésekre, az őt támogató Fox News csatorna – Kétszeresen is éljen a pártatlan média! – stúdiójában lényegesen diplomatikusabb, s ami fontosabb, a világ és a partner reakciójával is kalkuláló válaszokat adott. Mindenesetre, nem vágta rá a másik katonai nagyhatalom vezetőjére az ajtót. Az őt interjúvoló riporter kérdése így hangzott:

– Tiszteli ön Putyint?
– Tisztelem – válaszolta Trump.
– Miért?
– Sok embert tisztelek, de ez nem jelenti, hogy össze akarnék simulni vele. Ő egy másik ország vezetője. Azt mondom, hogy jobb kijönni Oroszországgal, mint nem. És ha Oroszország segít nekünk az Iszlám Állam elleni harcban, és az iszlám terrorizmus ellen világszerte, ami egy hatalmas ütközet, akkor az jó. Kijövök-e vele, vagy sem, ez értelmezhetetlen – volt hallható angolul és szintén feliratozva az említett orosz tévéadásban.
– De ő mégis egy gyilkos. Putyin gyilkos – kötötte az ebet a karóhoz a riporter.
– Sokan vannak a gyilkosok. Sokan – hárított Trump. – Ön talán azt gondolja, hogy a mi országunk ártatlan? Nézze meg, mit műveltünk mi is! Sok hibát elkövettünk Kezdettől fogva az iraki háború ellen voltam.
– De a hibák nem egyformák…
– Soka a hiba, rendben. De sok ember lett meggyilkolva. Higgyen nekem, épp elég gyilkos van köröttünk! Higgyen nekem!

Az ördög vigye el! Ez a Trump még szimpatikussá válik előttem! Hogy valaki Amerikában azt állítsa, méghozzá volt elnökként, hogy a kettős mérce nagyon nincs rendben, az már valami. Mert, hogy el ne felejtsem! Ez az egész a Szovjetunió első és egyetlen népszavazásának harmincéves évfordulóján zajlott. Tudják – dehogy is tudják, hiszen azóta is titkolják, ahol csak lehet –, azon az 1990. március 17-ei referendumon a Szovjetunió 185,5 millió szavazásra jogosult polgárának 80 százaléka járult az urnákhoz. 76,4 százalékuk a megújított Szovjetunió megőrzésére voksolt, jóllehet akkorra már eldőlt, hogy a három baltikumi ország, továbbá Moldávia, Grúzia és Azerbajdzsán kiválik, s ezeken a helyeken lényegében meg is akadályozták a szavazást.

Ám az emberek döntő többségének akaratát a vezetők – mindenekelőtt az orosz Jelcin, az ukrán Kravcsuk, a belorusz Suskevics egyszerűen semmibe vették. A Nyugat által szentté emelt Gorbacsovot, akinek teszetoszasága nélkül ez az egész nem mehetett volna végbe, egyszerűen kivonták a forgalomból. Nyomatékot adandó a paktumuknak, Jelcin még leadatott néhány lövést az ellenálló orosz parlamentre, hogy tudják, mi fán terem a demokrácia. Az első évben 2500 százalékos volt az infláció, utána további négy évig, minden esztendőn át még 100-100. Amíg az átlagember minden megtakarítása semmivé vált, miközben az orosz-amerikai oligarchák és a volt nómenklatúra tagjai privatizálták a közvagyont. Fizetés szinte sehol. Ha igen, természetben, aztán add el az út szélén, vagy ahol tudod! Nem volt ritka az éhhalál, tombolt az erőszak.

A Nyugat pedig tapsolt hozzá, hiszen így, vagy még ígyebbül ment ez az angol, meg a francia forradalom alatt is,  valójában pedig triumfált, s onnantól tíz év éven át talicskázták ki Oroszországból az értékeket. De minden jel szerint Biden és az őt hatalomra juttatók elhatározták: hogy az oroszok egyről a kettőre jussanak. Moszkvában vissza akarják állítani az amerikai rendet. Valahogy úgy, mint Ukrajnában. Hogy aztán a hétköznapi emberek tízmilliói máig nem heverték ki azt a tönkremenetelt, az ukránok pedig egyre nagyobb nyomorba süllyednek? Ugyan kit érdekel, amikor valahonnan elő kell teremteni annak a temérdek pénznek a fedezetét, amit termelési-szolgáltatási háttér nélkül nyomtatnak éjjel-nappal manapság az amerikaiak számára, hogy valamiképp átvészeljék a gazdaság leállását. Már aki túléli a mostani időszakot, hiszen a leggazdagabb úgymond demokrácia, ahol a legtöbb az egy főre eső börtönben tartottak száma, ma arról (is) hírhedt, hogy a járványba ott halnak bele a legtöbben…#

 

FEJLEMÉNY: PUTYIN BIDEN GYILKOSOZÓS SZÖVEGÉRŐL 

Vlagyimir Putyin parlamenti képviselőkkel folytatott a március 18-i on-line megbeszélésen kommentálta Joe Biden amerikai elnök kijelentését, amelyben az legyilkosozta az orosz államfőt a március 17-én adásba került tévéinterjúban: „Aki mondja másra, az mondja magára.” („Кто так обзывается, тот сам так называется.”) – hangzott Putyin kommentárja, aki utalt arra, hogy ilyet gyerekek szoktak mondani egymásra. 
          Jó egészséget kívánva Bidennek, megjegyezte: „Minden nemzet, minden állam történetében sok nagyon nehéz, drámai és véres esemény fordul elő. De amikor más embereket értékelünk, főként, amikor más államokat, más népeket, mintha tükörbe néznénk. Mindig ott látjuk magunkat is”. Aztán hozzátette: „Az amerikai establishment, a vezető osztály öntudata az ismert, elég bonyolult körülmények között alakult ki, az amerikai kontinens európaiak által történt meghódítása a helyi lakosság kiirtásávasal, az indián törzsek genocídiumával járt”.
Korábban Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője kijelentette: ilyen még nem fordult elő a történelemben, hogy amerikai vezetők hasonló módon szóltak volna az oroszokról. Ennek meglesz a hatása a kétoldalú kapcsolatokra, és érthető, miként”.#
u.i.: Hazahívták Moszkvába a washingtoni orosz nagykövetet az orosz-amerikai kapcsolatok helyzetének áttekintésére.
Bekiáltás blog
Címkép: Találkozás egykor