Populista alkony?

Kaltenbach Jenő
>Néhàny évvel ezelőtt úgy tűnt, hogy a nyugati vilàgban évtizedek óta uralkodó liberàlis demokràcia korszaka a végéhez közeledik, és helyét a populista autokràcia veszi àt. Az a tény, hogy a keleti végeken egy Orbàn, vagy Kaczynski ezzel vàlasztàsokat tudott nyerni még nem szolgàltatott ehhez elég érvet, de a nyugat magorszàgaiban is feltűntek hasonló figuràk. Ilyen volt pl. Trump az USA-ban, vagy Salvíni Olaszországban, Johnson Nagy Britanniàban, akik még kormányra is kerültek, de erősödtek màshol is.

Úgy tűnik azonban, hogy miutàn ezekről a vezérekről kiderült, hogy a rasszista gyűlölködésen kívül màst nem igen tudnak kínàlni, hogy igazi alternatívàt nem képesek nyújtani, hogy az emberek mindennapi gondjai ellen nincs receptjük, az uralmuk pünkösdi kiràlysàgnak bizonyult, a trend megfordult.

Egy ideje mindenütt visszaszorúlóban vannak, egymàs utàn veszítenek vàlasztàsokat, még a hozzájuk a liberàlisoknàl közelebb àlló klasszikus konzervatívok is, mint pl. a német CDU-CSU. Az egyetlen aki még tarja magàt Johnson, de a brexit neki sem jött be, és annak legszélsőségesebb híve a brit vérpopulista Nigel Farage eltűnt a politikai palettàról.

Most màr csak az a kérdés, hogy mi vàrható a “vadkeleten”, tudjàk e tartani magukat az olyan szélsőségesek mint Orbàn és Kaczynski, illetve, hogy mi lesz még keletebbre, ki kerül ki győztesen a rendszerek harcàból, és persze mi lesz velünk? Sikerül e Orbànnak kiszakítani bennünket a szabad vilàgból vissza lehet e terelni a magyarokat a szolgasàgba? Meddig érvényes még Màrai lesújtó ítélete a magyar “jobboldalisàgról”?

Ez a kérdés vàlasszatok!