Posted by >„Kreml-szakértők pedig nincsenek, a Kremlhez való hozzá-nem-értésnek vannak különböző fokozatai” – hangzott a vélekedés a múlt század hetvenes-nyolcvanas éveiben, moszkvai sajtótudósítói körökben.
A szerző, aki már kezdet kezdetén tudta, mi lesz a sztori vége…
Kulcsár István legújabb könyve – mint az ezt megelőzők sora is – rácáfolni látszik a fenti bölcselkedésre. Pedig a cím alapján inkább a magyar külszolgálat érezhetné magát megszólítva, a mostani moszkvai magyar nagykövetség diplomatái számára nem akármilyen kihívás lehet összevetniük a jelenlegi orosz állapotokat a regényben felvázolt hetvenes évekével (már ha egyáltalán eljut hozzájuk ez a kötet). Ám a szerző – előbb leningrádi egyetemistaként, később a Magyar Rádió moszkvai tudósítójaként – első kézből ismeri e témát és a közeget, s nem fukarkodik személyes tapasztalatai és nem utolsó sorban hihetetlen memóriája tárházából merítve, mindezt fantáziájával ’turbósítva’ az olvasóval megosztani.
A sokat emlegetett „szovjet valóságot” a Moszkvában működő magyar diplomaták, külkereskedők, tudósítók, egyetemisták életével összekapcsolni nem könnyű, de – mint a regényből számos alkalommal kiderül – hálás feladat. A kapcsolattartás a téma – nevezetesen egy jóképű, s mi tagadás: nőfaló magyar diplomata meggyilkolása – okán a nyomozó hatóságokkal (no meg a mögöttük felsejlő szovjet állambiztonsági szervezettel) máris markáns keretet ad a történetnek. Az már csak ráadás, hogy a hölgyszereplők bemutatása alkalmat kínál szerzőnknek a moszkvai társadalmi élet egy-egy szegmensének feltárására, a féllegális irodalmi szalonoktól a külföldi vendég fogadására nehezen beszerezhető csemegékkel megterített asztalokig, a társbérletektől a korrupcióig.
A könyvön végigvonul a krimi megfejtésével megbízott szovjet detektív és az ugyanezzel a feladattal küszködő magyar kiküldött munkája, erősödő együttműködése (majdhogynem azt írtam: barátsága…). Nem kevésbé érdekes a külképviselet munkatársainak és más moszkvai magyaroknak a bemutatása, ezen belül is a vegyes házasságokban élők ábrázolása. A „létező szocializmus” közepette kinevezett diplomaták kiválasztása, tevékenysége, szervilizmusa vagy éppen bátorsága külön regényt érdemelne. Hozzájuk kötődnek még az őket körülvevő helyiek: a rendőrök, a beszállítók, a sofőrök – akik „maszekban” sok feladatot átvállalnak, így például a magángépkocsik szervizelését… de ne áruljunk el további részleteket, inkább vágjunk neki ennek a 223 oldalnak!
A “Gyilkosság a magyar követségen” az Atlantic Press kiadásában jelent meg.