Posted by a Népszava főszerkesztője
A 2022-es választás célja alá rendel mindent. Lehet, a pandémia miatt adminisztratív úton el kell tolnia a választások idejét, amivel elismerné, hogy nem volt sikeres, de jó előre másra keni a felelősségét. A nélkülözhetetlen félelem – ami nem is alaptalan – megmarad, s marad az ellenzék, az Unió gyalázása. Akár még igazuk is lehet azoknak, akik szerint a hatalom politikai érdeke, hogy – zűrös alkotmányjogi megszorításokkal övezve –, a pandémia, ha enyhültebben is, de ez év végéig elhúzódjon, hogy aztán a vírus legyőzésének kormányzási sikerét választási győzelemmel ünnepeltesse a kormányfő. A kettőt mindenképpen össze kell kötni.
A saját hatalmát minden oldalról bebetonozó miniszterelnök azonban még így sem lehet teljesen nyugodt, nem csak azért, mert amit ő ragyogó egészségügynek lát, az kizsigerelt emberek utolsó erőfeszítése, nem pedig egy rendszer felbolydult, de ütemes ketyegése. Az viszont, hogy minden eszközzel nyírja az egy választási listára, heterogén politikai tömbbe kényszerített ellenzékét, érthető – akkor is, ha nem elegáns, inkább aljas. De ami sokkal veszélyesebb rá nézve, hogy saját elbizakodottá hízott mamelukjait sem tudja visszatartani az olyan gazdasági vagy magánéleti kilengésektől, amelyek végképp kikezdik morális imázsát. A tapasztalat és a sárba ragadt kormánypropaganda mind élesebben válik el egymástól: a közönség mind kevésbé bízik a hatalomban, szavát sem hiszi.”