Posted by A Jókai séta weblap írásának részlete
Az eredeti épület már nem áll. A Schiller-ház egyemeletes volt, az első emeleten bérelt Jókai a Petőfi-házaspárral közösen háromszobás lakást. A házakat ekkoriban a tulajdonosukról nevezték el, innen a Schiller-ház megnevezés. Jókai 1847. novemberétől 1848. pünkösdjéig lakik itt. Édesanyjának (Jókay Józsefné Pulay Máriának) 1847. november 17-én, levélben számolt be a Petőfiékkel közös lakásról, és meg is írja új címét. A Dohány utcai zsinagóga ekkoriban még nem épült meg, azt majd csak 1859-ben adják át. Azt utca fontos közlekedési útvonal, a vele párhuzamos Hatvani utca (mai Rákóczi út) mentesítő útvonala. A Tabakgasse nevét az utca egyik nevezetes lakójáról, egy dohánykészítő-mesterről kapta (1802-től épül ki az utca első szakasza, ekkortól Tabakmachergasse, 1817-től Tabakgasse, 1850-től Dohány utca).
Jókai ezt írta: Akkor egy szállást tartottunk Petőfivel. Nem küzdöttünk már szegénységgel: nekem lapom volt, s ő eddigi összes verseit eladta Emich Gusztávnak kétezer forintért. Tarthattunk már háromszobás szállást. De hogy minek volt nekünk kettőnknek három szoba?
Petőfi többször tett körutat az országban, s amerre járt, mindenütt örömmel fogadták, s ahol lángoló verseit szavalta, ott mindenütt tüzet-lángot hagyott maga után. Egyszer aztán a tűzzel játszásnak az lett a vége, hogy megházasodott, s hazahozta Szendrey Júliát. Ezért volt a háromszobás szállás. Egy volt az enyim, egy Petőfiéké, előszobát és ebédlőt közösen használtuk; együtt ebédeltünk, de vendéglőből hozattuk az ételt: Júlia nem táplált gazdasszonyi hajlamokat.
Ez időtől fogva az Életképek munkatársai is megszaporodtak eggyel. Petőfi Júlia is írt bele: nőkről a nőknek. Szabad, merész gondolatjárása volt, egészen összeegyező férjeével: néha excentrikus, de mindig szellemdús. Én megvallom, hogy nem találtam olyan szépnek, mint aminőnek Sándor versei megörökíték: alacsony termete volt, egészséges arcszíne, de férfias metszésű szája; mindegyik szeme szép volt külön, de a kettő közt nem volt összhangzás; amellett rövidre nyírott hajat viselt; s éppen úgy tudott ember nem viselte divatokat kitalálni, mint Sándor. Egyszer főkötő helyett egy nemzetiszínű, csiga alakú frígiai sipkát csinált magának, abban ment színházba; Sándor el volt ragadtatva tőle; nekem pedig torkomon akadt a szó, mikor azt kérdezte tőlem a főkötőről: hát hogy tetszik?
A lakás három szobából állott, ebből kettőt Petőfiék használtak, Jókai pedig a konyhán túli szobában lakott. Az ebédet az Újvilág utcai Arany Sasból hozatták, mert Petőfiné nem akart gazdasszonykodni. Bort nem ivott se Petőfi, se Jókai még akkor, ezenkívül utóbbi nem is pipázott. Este rendesen otthon szoktak lenni; együtt teáztak és beszélgettek, vagy felolvasták egymásnak, amit napközben írtak.
Megelégedettek voltak. Anyagi gond nem vont homlokukra felhőt. Petőfi csak nemrég kétezer pengőt kapott Emichtől a verseiért, Jókainak pedig az Életképek valóságosan öntötte a pénzt. Ábrándoztak, terveztek, tele voltak témákkal és volt otthon mindjárt egy kritikusuk is, a kis menyecske, aki felszolgálta nekik a párolgó teát és hozzászólt a terveikhez. Ő volt a harmadik pajtás, ide illő, szabad, merész, gondolatjárásra férjével egyforma, néha excentrikus, de mindig szellemes. »Nem oly szép – írja Jókai -, aminőnek Sándor versei megörökíték: alacsony termete volt, egészséges arcszíne, de férfias metszésű szája; mindegyik szeme szép volt külön, de a kettő közt nem volt összhangzás, – amellett rövidre nyírott hajat viselt s éppen úgy tudott ember nem viselte divatokat kitalálni, mint Sándor.«
Címkép: A képen a baloldali ház (amely alig látszik) ez a nevezetes épület