Posted by Vásárhelyi Mária
>Azért most jobb ahhoz a közösséghez tartozni, amelynek tagjai soha életükben nem kaptak semmiféle állami kitüntetést, és így nem kell azon rágódniuk, hogy hogyan kerülhettek ők egy olyan listára, amelyen Szakály Sándor, Nagy Feró, Párkányi Raab, Stefka István, Orbán János Dénes, Ákos és a többi tehetségtelen pártszolgálatos seggnyaló szerepel.
Persze teljesen más dolog volt egy demokratikus rendszerben ilyen kitüntetést kapni, mint ma, de összességében ez mutatja meg, hogy mennyire képtelen dolog az, ha művészeti és tudományos kérdésekben az állam állást foglal, kitüntetéseket osztogat. Ezeknek a díjaknak már semmiféle szakmai vagy morális értéke nincsen. A rendszereken átívelő lista Pióker Ignác és Bayer Oszkár vasesztergályostól (akik egyébként biztosan rendes és szorgalmas emberek voltak) Andics Erzsébeten keresztül egészen a mai neonáci szélsőjobboldal jeles képviselőiéig terjed, miközben többségében elismert, kiváló művészek szerepelnek rajta.
Utóbbiakat – akik a díj presztízsét adták – hozza méltatlan helyzetbe minden évben az, hogy egy szélsőjobboldali kormány a saját politikai szempontjai szerint osztogatja ugyanazokat a díjakat, amelyeket ők valóban kiemelkedő teljesítményükért kaptak. Az ő neveik legitimálják ezeknek a politikai kitüntetetteknek a díját is. Ha egy kormány mindenáron kitüntetéseket akar osztogatni, akkor alapítson olyan díjakat, amelyeknek névadói a hatalom szellemiségét képviselik.
Most pl. oszthatnának Wass Albert, Nyírő József, Tormay Cecil, Kiss Ferenc, Sztójay Döme, Horthy Miklós, és akkor nem lenne semmiféle disszonancia a díj neve és a díjazott személye tekintetében. Az pedig, hogy újságírókat tüntessen ki az állam, akiknek elsődleges feladata éppen a hatalom működésének kontrollja – végképp képtelenség. Mindebből pedig az a tanulság, hogy ha lesz még egyszer jogállam Magyarországon, akkor egyszer és mindenkorra véget kéne vetni annak, hogy az állam állást foglaljon a tudomány és a művészet minőségének megítélésével összefüggő kérdésekben.