Nem tudok lépést tartani

Posted by
Bárász Péter
(Breszt)
>Nem tudok lépést tartani.
Hogy mivel? Semmivel sem. Nem tudom, hány másképp gondolkodó ül most börtönben, táborban, fogdában, háziőrizetben… Szerintem legalább ezren vannak, ezt valószínűsíti az is, hogy az emberi jogvédő szervezetek által politikai foglyoknak nyilvánítottak száma már meghaladja a 290-et. Nem tudom, tegnap hány embert vittek be / tartóztattak le, hány házkutatást tartottak tegnapelőtt, de tudom, hogy már több hónapja ezeknek a felét a „kuncsaft”, de ha lehet, az összes lakó távollétében, gyakran tanúk nélkül intézik. A (megfélemlített) tanúk szerepe amúgy – kb. zéró. Nem tudom, hány ítéletet hoztak pénteken, azonban tudom, hogy ha valakit megvertek a rendőrök, azért az áldozatnak legalább két-három év jár, de van példa hatra is.
Tudni vélem, hogy utasítás rendelkezik a napi Kovid-halálesetek számáról: nem lehet két számjegyű. Majd’ minden nap kilenc. A járvány az indoka, hogy miért vannak lezárva az ország határai, kivéve a minszki repteret. Ha nem így lenne, könnyen elképzelhető, hogy akkora lenne a menekülő tömeg, ami legalább három országban (Lengyel- és Németország, valamint Litvánia) migrációs válságot okozna – ezek így is elég komoly bajban vannak. Halkan kérdezem: és ilyen esetben vajon leállítaná Európa egy időre Belaruszból a gázolaj – és esetleg más olajszármazékok – importját? Nem hiszem, pedig egy-két ilyen lépéssel talán külföldről is meg lehetne buktatni a diktátort.
Mert azt tudni kell, hogy az EU híres-nevezetes szankciói, amelyeket idestova húsz éve hozogat a rezsim ellen, kivétel nélkül olyanok, amiről előre is lehet tudni, hogy a diktátort és a pénzügyeket egyáltalán nem érintik. CSAK a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tudott olyan döntést hozni, kettőt is, hogy az fájt neki. Először eltiltotta a Belarusz Olimpiai Bizottságot minden, az olimpiákkal kapcsolatos eseménytől. Később pedig, amikor Lukasenka, aki a Belarusz Olimpiai Bizottság elnöke is volt 1997 óta, megválasztatta önmaga helyett legidősebb fiát, akit Viktornak hívnak és az államelnök nemzetbiztonsági főtanácsadója volt, a NOB ezt nem fogadta el.
Mostanában minden belarusz csapból az folyik, hogy gőzerővel készül a hatalom az extrémizmus, mint büntetőügyi tényállás új kodifikálására és az erre vonatkozó szankciók rendkívüli mértékű súlyosbítására. Félreértés ne essék: errefelé nem készülnek törvényjavaslatok otthoni laptopokon vagy táblagépeken délután-este úgy, hogy másnap már el is fogadja a „törvényhozásnak” csúfolt cirkusz. De hát itt nem is kell megvédeni az egyharmad által megválasztott kétharmadot, még csak az ismeretlen mennyiségű szavazattal „megválasztott” 100 százalékot sem, hiszen semmiféle veszély nem fenyegeti, „csak” az, amelyik az egész rezsimet.
A gőzerő tehát arra vonatkozik, hogy március 25. előtt legalább néhány nappal törvénybe kell iktatni azt, amit. Hogy a fehér-piros-fehér nemzeti zászló (nem tévesztendő össze a hivatalos, szovjet típusú piros-zölddel!) színösszetétele bármilyen formában – öltözék, dekoráció, cukorka, virágcsokor, vagy pl., mint korábban írtam róla, az erkélyen egymás mellett száradó bugyik – fasiszta (sic!) szimbólumként üldözendő. Ide tartozna a történelmi „Hajsza” (Pahonya) címer, aminek a jövőbeni sorsáról egyelőre nem lehet tudni, mégpedig azért, mert minisztertanácsi rendelet mondja ki, hogy történelmi-kulturális értéket képez. Tényleg kíváncsi vagyok, hogy mit fognak kitalálni vele kapcsolatban.
Extrémistának fog minősülni bármilyen nem állami média, annak nem csak az előállítása, de olvasása/nézése/hallgatása is. Tessék egy példa: háztömb-chat platformok – a tartalomtól teljesen függetlenül. A külföldről (elsősorban Lengyelországból) sugározó rádió és tévé, onnan szerkesztett hír-, de akár zenei csatornák pláne. A büntetési tételek, úgy hírlik, kizárólag években lesznek mérhetők.
Miért pont március 25-re? 1918-ban ezen a napon kiáltották ki Minszkben (a megszálló német parancsnokság hallgatólagos beleegyezésével) a kommunista- és szovjetellenes (Szovjetunió még nem volt, de szovjetek = tanácsok voltak) Belarusz Népköztársaságot (БНР), amelynek a fent említett zászló és címer volt az állami jelképe (a XVI. század elején már mindkettő „hivatalos” volt!). A Belarusz Népköztársaságnak mindmáig van száműzetésben „működő” kormánya, bár ennek jelentősége minimális. Az évfordulós megemlékezések kapcsán (már amennyire sikerül ezeket megszervezni) tetőznek jó néhány éve a rezsim elleni tiltakozások. Idén már jó előre bejelentette a KGB (Belaruszban mindmáig így hívják!) és a BM, hogy súlyos provokációk várhatók, úgy belföldiek, mint külföldről szervezettek. Ők csak tudják, hiszen ki más szervezhetné!?
Az egész törvénymódosítási hacacárénak semmi konkrét értelme, hiszen augusztus 9. (a tiltakozási hullámot kirobbantó, teljességgel elcsalt „elnökválasztás”) után Luka többször is bejelentette, hogy nincs most idő a törvények betartására, ilyen apróságokra nem figyelünk most oda. Volt olyan is, amikor Lukavi („Лукавы” – így is szokták hívni a rezsim vezérét, a szó jelentése: „alattomos”) egyenesen parancsba adta a „rendvédelmi” hatóságoknak, hogy NE vegyék figyelembe a vonatkozó törvényeket, hanem minden elképzelhető erőt és eszközt vessenek be a tiltakozó „huligán, alkoholista, narkós és prostituált” elemek megfékezésére.
És valóban, különböző alpontjaiban már hónapok óta működik a leendő törvény: immár komolyabb börtönbüntetéseket rónak ki a fehér-piros-fehér zászlóért ill. ruházatért, őrizetbe vesznek háztömb-chat adminisztrálásáért stb., pedig magát a törvényt még formába sem öntötték.
A békés tüntetések oszlatása folyamán tapasztalt túlkapások (12 halálos áldozat!!, rengeteg súlyos testi sértés) kapcsán két eljárás indult, amelyikben már van ítélet, ott „természetesen” maga az áldozat, valamint egy társa a két bűnöző. A halottat humanitárius okokból konkrétan nem büntetik, de persze bűnös, ezért volt eltartottjainak nyugdíj nem jár, barátja tíz évet kapott. A másik ügyben az orvos az egyik bűnös, aki Lukasenka állítását, hogy az áldozat részeg volt, hivatalos laborjegyzőkönyvvel cáfolta, a másik az újságírónő, aki ezt cikkében leközölte. Két év, ill. fél év a büntetésük, de az illegitim „államelnök” kimondott felszólítására az ügyészség súlyosbításért fellebbezett. Érdekes dolog ez a jog…
Mondjuk tudnék Belaruszon kívül olyan kormányt mondani, amelyik számára jogerős bírósági ítélet – légyen az saját, vagy nemzetközi bíróság által hozott – annyit sem ér, mint a papír, amire kinyomtatták.
Szegény OV, valószínűleg mindig is ilyen, fent vázolt, igazi teljhatalomról álmodott, pallosjogot és a többi velejáróját beleértve. Ha eléggé ügyetlenek leszünk mi, akik nem rá szavazunk, hát továbbra is megmarad rá az esélye!
Rabok legyünk, vagy szabadok?