Gábor György
>Közeledik március 15., ilyenkor rendre az év legjobb publicisztikái szoktak világra jönni. Mint ma a Magyar Nemzet nevű beazonosíthatatlan objektumban. Tudniillik emitt egy roppant éles eszű és felkészült halottlátó azt képezte meg latin betűk alkotta magyar szavakból, hogy „Petőfi ma konzervatív forradalmár lenne”. S bár a mi ex Petrovicsunk rajongott a francia forradalomért, s bár királyokat akart akasztani, konzervatív politikai nézeteinek legfőbb bizonysága, hogy március idusán még elment ebédelni a pilvaxosokkal (istenuccse, ezt írja a szerző!). S akinek ennyi jó kevés, s tudni akarja, hogy még mi mindenről ismerszik meg a konzervatív habitus, az arról is értesülhet, hogy akkor „kulturális” forradalmat akartak csinálni, mert „a sajtószabadság ügyét vetették fel”. S miután a nyugati világ nyilvánossága ma is rabságban senyved, algoritmus-cenzorok pusztítják a sajtószabadságot, amely eközben magyar földön sosem látott prosperitásnak indult, persze, hogy 2021 márciusában Petőfi is elhallgattatná a Klubrádiót (miután már a várbeli börtönbe bevitte a saját vállán a Népszabadság, az Origó meg Index komplett szerkesztőségét), aztán tüntetne a Facebook meg a Twitter ellen (istenuccse, ezt is írja a szerző!), az LMBTQI-jogokért sem lelkesedne (istenuccse, meg ezt is írja a szerző), végül egy kis obligát magyar szupremácia-tudatnyi miheztartás az önálló nemzeti érdekeikre rádöbbenő, s a Batthyány-kormány ellen uszuló horvátok, szerbek, románok és szlovákok bosszúállási, gyilkolási, rablási és gyújtogatási „lehetőségeiről”, s a velejéig konzervatív Petőfi helyett máris ott látja a rémült olvasó lobogó kopaszságával Szabolcska Mihályt a Nemzeti Múzeum lépcsőjén, amint a Halott van a szomszédunkban c. tömegeket lázba hozó, gyújtó hangú versét elszavalja, hogy aztán Harsányi Lajos és Mécs László, a két tomboló pilvaxos a vállukon vigyék el ebédelni egy közeli Mekibe.
>Közeledik március 15., ilyenkor rendre az év legjobb publicisztikái szoktak világra jönni. Mint ma a Magyar Nemzet nevű beazonosíthatatlan objektumban. Tudniillik emitt egy roppant éles eszű és felkészült halottlátó azt képezte meg latin betűk alkotta magyar szavakból, hogy „Petőfi ma konzervatív forradalmár lenne”. S bár a mi ex Petrovicsunk rajongott a francia forradalomért, s bár királyokat akart akasztani, konzervatív politikai nézeteinek legfőbb bizonysága, hogy március idusán még elment ebédelni a pilvaxosokkal (istenuccse, ezt írja a szerző!). S akinek ennyi jó kevés, s tudni akarja, hogy még mi mindenről ismerszik meg a konzervatív habitus, az arról is értesülhet, hogy akkor „kulturális” forradalmat akartak csinálni, mert „a sajtószabadság ügyét vetették fel”. S miután a nyugati világ nyilvánossága ma is rabságban senyved, algoritmus-cenzorok pusztítják a sajtószabadságot, amely eközben magyar földön sosem látott prosperitásnak indult, persze, hogy 2021 márciusában Petőfi is elhallgattatná a Klubrádiót (miután már a várbeli börtönbe bevitte a saját vállán a Népszabadság, az Origó meg Index komplett szerkesztőségét), aztán tüntetne a Facebook meg a Twitter ellen (istenuccse, ezt is írja a szerző!), az LMBTQI-jogokért sem lelkesedne (istenuccse, meg ezt is írja a szerző), végül egy kis obligát magyar szupremácia-tudatnyi miheztartás az önálló nemzeti érdekeikre rádöbbenő, s a Batthyány-kormány ellen uszuló horvátok, szerbek, románok és szlovákok bosszúállási, gyilkolási, rablási és gyújtogatási „lehetőségeiről”, s a velejéig konzervatív Petőfi helyett máris ott látja a rémült olvasó lobogó kopaszságával Szabolcska Mihályt a Nemzeti Múzeum lépcsőjén, amint a Halott van a szomszédunkban c. tömegeket lázba hozó, gyújtó hangú versét elszavalja, hogy aztán Harsányi Lajos és Mécs László, a két tomboló pilvaxos a vállukon vigyék el ebédelni egy közeli Mekibe.
Amúgy minden a megszokott menetrend szerint. Rákosiék alatt mindenkiből kommunistát kellett faragni: Dózsából is, Petőfiből is, Kossuth Lajosból is, Vajda János a szovjetek által épített pontonhíd volt a kommunista Petőfi és a munkásosztály költője, Ady között, József Attila meg egyszerűen nem írt le soha semmi olyat, hogy „fasiszta kommunizmusét”, oszt jónapot, csak arra vigyázzunk, ne mi kapjuk a legtöbbet!
A cikk tudós szerzője – s ezért még akár pártfegyelmit is kaphat -, oktondi módon kihagyta viszont a két nagy lehetőséget: mert ezzel a lendülettel megírhatta volna, hogy Metternich volt a nemzetek fölötti, kozmopolita liberális, Rothschild pedig a Soros. Igaz, viszont ráncolhatná okos kis homlokát, hogy akkor most mi a bánatot kezdjen egy Paszkeviccsel, akit mégiscsak a Kreml szalajtott.