Laborfalvi Róza csókja

Posted by
Hirschler Richárd
>Nyári Krisztián (5 évvel ezelőtt írta Március 15-e estjéről, amikor a Bánk Bán volt műsoron a Nemzeti Színházban, de az írás továbbra is aktuális):
“Bánk bánt nem lehetett végigjátszani. Az első felvonás után a közönség ráunt a lassan hömpölygő cselekményre, és valami forradalmit akart. A nagy zajongásban a színpadra lépett a Petúr bánt alakító Egressy Gábor, és elszavalta a Nemzeti dalt, azután a darab szereplői egyszerre léptek a színpadra, és elénekelték a Szózatot, a Marseillaise-t, a Rákóczi indulót és a Hunyadi László áriáját. A közönség azonban egyre hangosabban Táncsicsot követelte, aki ekkor már a szállodába bezárkózva töltötte megérdemelt pihenését hű Terézével. Petőfi és Vasvári próbálták lecsöndesíteni a tömeget, de szavaikat elnyelte a lárma. Egressy elérkezettnek látta az időt, hogy a színpadra vezessen egy ál-Táncsicsot, hadd kapja meg a nép, amit szeretne. Jókai azonban nem hagyta, hogy a forradalom estje egy ilyen kínos paródiával folytatódjon, ezért bejelentette, hogy beszélni fog a néphez.
A színfalak mögé ment, és szólt Egressynek, hogy vonassa fel a függönyt. A színfalak mögötti félhomályban csaknem összeütközött a kokárdás Gertrudisszal, Laborfalvi Rózával. Egymásra néztek, a 23 éves fiatalember közelről is épp olyan gyönyörűnek találta a 31 éves dívát, mint korábban a nézőtérről. Jókai öltözete estére kissé megviseltnek tűnt: csizmája sáros volt, ruhája az esőtől átázott, csak a cilindere szalagjába tűzött óriási piros toll kölcsönzött neki némi forradalmi külsőt. A színpadra állva elmesélte Táncsics kiszabadítását és azt, hogy a fáradt hazafi most nem tudott eljönni. Beszédet némi taps fogadta, de azért a közönség nem örült, hogy nem láthatja élőben a kiszabadított rabot.
A tapsrend természetét értő Róza ekkor lépett a színpadra. Levette jelmezéről a saját maga által varrt, erdélyi és magyar színekkel készített piros-fehér-zöld-sárga-kék kokárdáját, és a szónok mellére tűzte. A taps végre felmorajlott, de Róza ezt is tudta fokozni. Ott, a közönség szeme láttára megcsókolta a kissé megszeppent írót. A nézőtéren ováció tört ki: a szerelem megmentette az estét, és győzött a szabadság is.”
Címkép: Korabeli rajz. Bánk Bán Laborfalvi Rózával