Posted by Részlet a Gyilkosság a magyar követségen c. most megjelent könyvből. (Atlantic Press Kiadó, 2021.)
Kósát meglepte a sebtében utána dobott I. osztályú tanácsosi cím meg a fontos beosztás, de nem titkoltan örült neki, igaz, csodálkozott is rajta. A moszkvai diplomata egyetem, az MGIMO elvégzése után került a Külügybe, ahol arra számított, hogy orosz, angol vagy német nyelvtudásának megfelelő beosztásba kerül. (Az egyetemen az angol volt az első, a német a második idegen nyelve). De nem. Előbb a minisztérium gazdasági osztályán intézte a külszolgálatosok illetményének utalását, majd két év múltán az ankarai nagykövetségen találta magát, ahol vajmi kevés hasznát vette kiváló orosz és tűrhető lengyel nyelvtudásának. (Az utóbbit akkor szedte össze, amikor ösztöndíjas egyetemista korában három évig lengyel diákokkal lakott egy kollégiumi szobában.) Sebaj, Ankarában, ahol a protokolláris és a kulturális ügyek gazdája volt, megtanult törökül is. Az ottani kihelyezés után odahaza az ázsiai ügyekkel foglalkozó főosztályon volt indiai és ceyloni referens, majd a gondos káderpolitikának köszönhetően a stockholmi nagykövetségre irányították. Onnan pedig csak néhány hónappal korábban került haza, és a következő kihelyezésig elvben még évekig kellett volna a Bem téren aszalódnia, ám egy szép nyári napon közölték vele, hogy készüljön, pontosabban ne készüljön, mert felkészülési idő nélkül, alig egy hónap múlva indul Moszkvába. A korábbi tapasztalatok után kifejezetten meglepte, hogy teszem azt, nem Algériába vagy Iránba, hanem a Szovjetunióba küldik, annak ellenére, hogy jól beszél oroszul és megfelelő hely- és emberismerettel rendelkezik.
Amikor másfél évvel ezelőtt Moszkvába érkezett, a nagykövet barátságosan fogadta. Igaz, nem tegeződött össze vele (az öregedő hivatalsegéden kívül, akit még srác korából, az Illatos útról ismert, Szűcs Bertalan senkivel sem volt pertuban), de támaszkodott rá, kikérte a véleményét és minden hivatalos tárgyalására magával vitte. Tolmácsolni. Most is ezért kérette 9 óra 50 percre, hogy együtt menjenek a szovjet pártközpontba. A nagykövet ugyanis nem beszélt oroszul. Pedig a háború utáni első követ, majd nagykövet Szekfű Gyula kivételével jól-rosszul, de valamennyi elődje beszélt Puskin nyelvén. Révész Géza például, akit a honvédelmi miniszterségből buktattak a moszkvai nagykövetség élére, korábban húsz éven át élt emigránsként a Szovjetunióban, és ezért kiváló volt a nyelvtudása. És hibásan bár, de valamennyire mégiscsak beszélt oroszul az a három, egymást váltó moszkvai nagykövet is, aki történetesen Békésből származott – Szobek András, Szkladán Ágoston és Boldoczki János – és akinek szlovák volt az anyanyelve.
Követség, Moszkva