1848. tragédiája

Posted by

Béndek Péter

>1848. március 15-e, pontosabban az ezt követő év, az én olvasatomban a magyar történelem máig utolsó produktív korszakának (a reformkornak) ránk jellemzően szenvedélyekkel és bizalmatlansággal elrontott, tragikus időszaka volt. Tragikus, mert érthető ugyan az akarás mögötte, de — kevés képviselőit, pl. Széchenyit leszámítva — nem volt elégséges türelem és megértés a tényekkel szemben: mindenekelőtt, hogy Magyarország polgárosultsága és társadalmi ereje messze nem tartott még ott, hogy egy “polgári” forradalomnak értelme lehessen, emiatt szükségképpen fog a radikalizálódás nemzeti függetlenedési irányt venni, ami első lépésben a polgári forradalom és a nemzeti ambíciók összekapcsolódásának vereségéhez, másodsorban a kártékony etnicizmus máig tartó eluralkodásához fog vezetni. Azt is tudjuk azóta, hogy — a szó legátfogóbb értelmében vett — meggondolatlanság, ami a ’48-’49-es folyamatokat egészen a Habsburg-ház trónszfosztásáig lökte, egyben Magyarországnak a nyugati modernizációhoz való utolsó utáni felzárkózási esélyét lehetetlenítette el máig és talán végleg. 1989 eleve hátrányból indult amiatt, hogy a rendszerváltók nem vonták le a társadalmi modernizáció addigi elmaradásának, illetve bonyolult zsákutcáinak tanulságait, napjaink ellenzéke pedig még ennél is jóval alacsonyabb horizontot fog át.