Posted by Fábián András
>Ormos Mária így jellemzi a fasiszta diktátort Hitler című monográfiájában: „…érzéketlen, de a legnagyobb érzésekkel játszadozó manipulátor” volt, továbbá „bűnöző óriás, törpe szellemiséggel, és semmi moralitással.” Bizton állíthatjuk, hogy ezek a jellemvonások szinte a legtöbb olyan diktatúrát kiépítő, cezaromániás politikus személyiségében jelen vannak, akik eszközökben és módszerekben nem válogatva gyűrik maguk alá előbb a politikai ellenfeleiket, majd az egész társadalmat. Beteg elméjükben világhódító terveket szövögetve próbálják ráerőltetni saját akaratukat és játékszabályaikat szűkebb és tágabb környezetükre. Ha ehhez hasonló partnerekre lelnek, a bomlott agy kísérlete még eredményre is vezethet. Szolgák hada a „nagy terv” megvalósításhoz megfelelő ellenszolgáltatás, kényszer vagy fenyegetés hatására korlátlan mennyiségben áll rendelkezésre.
Valamikor harmincvalahány évvel ezelőtt egy büdös, rendetlen kollégiumi szobában is megfogalmazódott egy terv. Néhány fiatal csirkefogó összedugta a fejét, és néhány mocskos ám ennek ellenére sikeres akció eredményein felbuzdulva, ráébredve a csoportos erőszak erejére, úgy döntött, hogy a politikai pálya göröngyös útjára lép. Már nem Hitlerről, hanem Orbán Viktorról és klikkjéről beszélek. A további történet mindenki előtt ismert, hiszen itt zajlott, zajlik az orrunk előtt.
Úgy látszik, az ilyen figurák életében vannak bizonyos kényszermozgások. Mondhatnánk típusos jellemzők. „Megtanultam, hogy amikor esélyed van megölni riválisodat, akkor nem gondolkozol, hanem megteszed” – mondta külföldi diplomaták előtt Orbán Viktor még 2007-ben. Hitler, Sztálin és Rákosi is kinyírta azt, akit a hatalmára nézve veszélyesnek tartott. A gonosz törpe – akárcsak nagy elődei – persze soha nem vállalkozna ilyesmire a saját kezeivel. Ő még arra sem képes, hogy az őt bíráló szavakat meghallgassa. Még meglátszana a félelem, a bukástól való rettegés a szemében, észre lehetne venni, hogy remeg a keze. Sunyin megbújik inkább valahol egy függöny mögött. Onnan hallgatódzik. Aztán amikor eljön az ő ideje, akkor rohamcsapatokat épít, hasonszőrű, kritikátlan szolgahaddal végezteti el a piszkos munkát, miközben ő a háttérben remegve várja a végkifejletet és reménykedve dörzsöli a kezét. Gusztustalan figurák ezek vezető és vezetettjei. Az társadalom szemete. Mégis hatalmon tartják, mégis engedik, hogy uralkodjék. Orbán esetében ez egészen speciális, hiszen lényegében az elmúlt tíz év alatt ő maga hozta létre a mi pénzünkön azt a szűkkörű, dúsgazdag nagytőkés csoportot, amely ma az egész országot, de legalábbis annak nagy részét és főleg stratégiai területeit uralja.
Bige László privát felmérést végeztetett az ellenzék támogatottságáról. Mindössze a magyarok tizede érzi magát a Fidesz-kormányzás nyertesének. Az alacsonyan képzettek, a nyugdíjasok, de még a középrétegek nagy része is azt érzi, hogy vesztesei az elmúlt több mint tíz évnek. Egészen pontosan a társadalom 90%-a nem nyert, nem elégedett Orbánnal. Ennek ellenére, ilyen-olyan megfontolásból, mégis a legtöbben a Fidesz győzelmét látják reálisnak. Annak ellenére is, hogy ma az ellenzéki pártok és az ellenzéki közös lista markánsabb nagyobb támogatottságot élvez, mint a Fidesz. Nem véletlen, hogy a Fidesz agit-prop minden lehetséges megszólalási fórumtól (sajtó, rádió, TV) igyekszik megfosztani az ellenzéket. Momentán már a gyülekezési tilalom is bekerült a szabad véleménynyilvánítás korlátozásának eszköztárába. Eközben folyamatosan azt szuggerálják a választókba, hogy az ellenzék alkalmatlan a kormányzásra. Orbán mindenféle rendkívüli állapotokkal igyekszik a hatalmát stabilizálni, és nem lehet kétségünk afelől, hogy ha sarokba szorítják ráuszítja a zsoldosait is az ellene fellépőkre. Rossz érzéseim vannak emiatt.
A törpe diktátornak eközben szűk lett az ország, mint politikai tér. Bomlott agyában már egész Európa vezetése forgott, mire lassacskán ráébresztették, hogy ez bizony már nem fog menni. Nincs egyedül hatalmi törekvéseiben, de a régebbi európai demokráciákban az efféle ripacsoknak hamar lefő a kávé. A Salvinik, Le Penek, Geert Wildersek hitele elszáll egy pillanat alatt, ahogy kimutatják valódi politikai szándékaikat. Ehhez képest a volt Kelet-Európai szocialista országok évtizedekig zablához szoktatott népe mindmáig szoros gyeplőn tartható. Jarosław Kaczyński, Janez Jansa, Andrej Babiš, Aleksandar Vučić és Orbán Viktor. Különböző nevek, de politikai és egyéni ambícióikban mintha ikrek lennének. Fasizálódó politikai törekvések, soha nem látott mértékű korrupció, korlátlan egyéni gazdagodás, a társadalmi problémák megoldási lehetőségeinek totális kizárása a kormányzásból, a totális egyszemélyi hatalom megszilárdítása. A több mint egy éve dühöngő járvány azt is bebizonyította, hogy Orbán, ez a morális hulla már az emberi életeken is kész nyerészkedni. Az említett figurák terveket szőnek egy új Európai Parlamenti frakció létrehozásáról. Az új frakció politikai irányultságról azt hallottam rebesgetni, hogy a „demokratikus jobboldal” fantázianevet szánják neki. Mindaddig boldog egyetértésben fognak munkálkodni a frakció felállításán, amíg fel nem merül a kérdés, hogy ki lesz a szólótáncos a táncban. Akkor majd várhatóan kitör a balhé.
Van egy nagy tanulsága az elmúlt három kormányzati ciklusnak. Ha az ország túlélésre akar berendezkedni, akkor a 2022-es választásokat követően mégegyszer így nem alakulhatnak a dolgok. Felnövekedett egy generáció, amely azt látta, hogy a politika a megélhetés egyik legjövedelmezőbb foglalkozása. Azt látta maga körül, hogy csak a jogi feltételeket kell megteremteni és annyit lehet lopni büntetlenül, amennyit az ember nem szégyell. A jogalkalmazó szervek asszisztálnak a bűnözők bűneihez. Bűnsegédi bűnrészesek.
Az ellenzéki önkormányzatiság most nagy próbatétel. Ha az ellenzék által irányított közigazgatási egységekben is olyan szerencselovagok pozícionálják magukat, akikről fentebb szó volt (vannak erre utaló jelek!), akkor a választásokon a passzív többség csak legyinteni fog, és nem megy el szavazni. Ha olyan morális hullákat jelöl az ellenzék az előválasztásokon, akik a jelölési körzeteikben jól ismertek rasszizmusukról, homofóbiájukról, korrupt előéletükről, egyéni gazdagodási ambícióikról, akkor ugyanez történik. Ha pedig a pártok egy esetleges győzelem után ezeket a figurákat mégis beviszik a kormányzásba, aligha jósolhatunk az új kormánynak nagy jövőt.
Ha definiálni akarjuk az ideális „liberális baloldali” jelölt személyét néhány nagyon egyszerű feltételnek kell csak megfelelni. Nem lop, nem csal, nem hazudik. Sem ő, sem a nagymamája, sem a kedves szomszédja nem gazdagodik meg hirtelen megmagyarázhatatlan, észvesztő módon. Politikai szolgálatokat nem végez megbízási díjért, gazdasági szereplők kijáró embereként nem terjeszt be törvénytervezeteket. Fel sem merülhet, hogy 20-30-40%-ért bármit el lehet nála intézni. Esélye sincs a csókosoknak a közbeszerzési eljárások elbírálásánál. Szociálisan érzékeny. Nincs jachtja közpénzből, nem jár sem a saját sem más magángépével nyaralni, fia nem szektavezér, lánya nem lesz ízléshiányossága ellenére jól kistafírozott divattervező, és nem mellesleg a szaros pelenkát sem hajigálja el külföldön. A veje sem lesz semmiből milliárdos. Alapeszméje a szekularizált, alkotmányos köztársaság. Magyarul és egyszerűen tisztességes és becsületes ember.
Szerintem ezezek a követelmények nem túl bonyolultak, de aki úgy érzi, hogy az elvárásoknak nem tud nekik megfelelni, az ne induljon már az előválasztásokon sem. Ha mégsem lenne valakiben kellő önismeret és önkritika – tudjuk, hogy ilyenkor szezonja van az önjelölt titánok kirajzásának – akkor legalább az a párt, amely mögötte állna, ne álljon mögé. Mindannyiunknak így lesz ez jó. Talán akkor még győzhetünk is mi, a demokratikus ellenzék. Az ország pedig meg fog felelni végre egy európai demokratikus jogállammal szemben támasztott elvárásoknak.