Posted by Kaltenbach Jenő
>Àllítólag így nevezte magàt egyszer a nemzet (egy részének) fénylő csillaga. Azóta valóban szàmos bizonyítékkal szolgàlt arra, hogy ha nem is utcai, de örökké háborús retorikàt folytató “harcos” ő. Az elemzők egy része ezt a habitusànak tudja be, mondván hogy lételeme a harc, abban érzi jól, otthon magàt.
>Àllítólag így nevezte magàt egyszer a nemzet (egy részének) fénylő csillaga. Azóta valóban szàmos bizonyítékkal szolgàlt arra, hogy ha nem is utcai, de örökké háborús retorikàt folytató “harcos” ő. Az elemzők egy része ezt a habitusànak tudja be, mondván hogy lételeme a harc, abban érzi jól, otthon magàt.
Nos, lehet, hogy ez (is) igaz, de szerintem van a dolognak egy màsik, magyarázata, amelynek sokkal kevesebb köze van a habitushoz.
Konszolidàlt, harci izgalomtól mentes időkben az emberek gondolkodása is konszolidàlt, azaz jellemzően a józan ész, a természetes emberi értelem hatàrozza meg.
Ezen vàltoztatni csak úgy lehet, ha a tömeghisztériàig elmenő izgalmi àllapot, indulat veszi àt az irànyítàst. Ilyenkor az értelem kikapcsol, a valóság kifordul magàból és egy torz szemlélet uralkodik el. A saját szemünk a józan értelmünk helyett el kezdünk hinni valaminek, valakinek, aki elég ügyes ahhoz, hogy ezt a permanens izgalmi àllapotot fenntartsa és azok ellen fordítsa, akik ez ellen az “őrület” ellen immunisak, esetleg egy “ellenőrület” àldozatai.
A lényeg, hogy meg kell nevezni a mindenàron elérendő célt és azokat akik ennek útjában àllnak, folyamatosan fújni kell a harci kürtöt a nemesnek kikiàltott cél elérése érdekében.
Sokan, akiket a harci hév nem tudott magával sodorni értetlenül àllnak azok előtt akiket igen, és akkor létrejön a két tàbor, akik között nincs àtjàràs, lehetetlen az értelmes pàrbeszéd.
A végkifejlet többnyire erőszakos, véres, de a felkent vezér csak így remélheti a helyzetének tartóssà tételét.
Nem kellene idàig eljutni.