március 13, 2021 Uncategorized Ki ment meg kicsodát? Posted by adrianalcott Molnár Gusztáv >Amerikában elkezdődött a legádázabb küzdelem a Grand Old Party (Republikánusok) politikai túléléséért. Vagy más megfogalmazásban – és a másik oldalon –: a színtiszta többségi demokrácia kivívásáért. Dana Milbank, a Washington Post kolumnistája minden körülményeskedés nélkül leszögezi[1]: Trump nyílt rasszizmusa a GOP-t lényegében fehér-nacionalista párttá változtatta, amelyben főként a faji elfogultság áll a republikánus szavazatok hátterében. De az egyre inkább multikulturális Amerikában az ilyen emberek nincsenek többségben. Úgyhogy egy fehér-nacionalista párt számára egyetlen út vezet a hatalomhoz: ha antidemokratikussá válik, vagyis akadályozza a nem fehéreket a szavazásban, és aláássa maguknak a választásoknak a hitelét. Egyszóval a demokrácia a republikánusok ellen dolgozik, következésképpen a republikánusok a demokrácia ellen dolgoznak.Biden elnök győzelme rávilágít a republikánusok fehér nacionalizmus felé fordulásának fő politikai problémájára: ha sokan mennek el szavazni, a demokraták győznek. És a republikánusok győzelmi esélyei egyre rosszabbodnak, amint a faji kisebbségek válnak többséggé, és a faji kérdésekben túlnyomóan progresszív fiatalok lépnek az idősek helyébe. Ezért a republikánusok valójában nem a demokraták ellen harcolnak. Ők a demokrácia ellen harcolnak. Milibank egyik korábbi cikkében[2] jelezte, hogy a kutatások alátámasztják mindezt: Trump csak felgyorsított egy évtizedek óta tartó tendenciát, hogy ti. a pártok faji alapon definiálják újra önmagukat. Legújabban a Michigani Egyetem munkatársai által folytatott nagyszabású kutatás mutatott rá arra[3], hogy jelenleg a republikánus szavazatok legfőbb hajtóereje a faji ellenszenv – nagyobb mértékben, mint a vallás, a kultúra, az osztályhelyzet vagy az ideológia. És fordítva, most a faji liberalizmus minden egyéb tényezőnél jobban motiválja a bármilyen színű demokratákat. Hogy a Washington Post, a „digitális-titkosszolgálati komplexum” zászlóshajója[4] hangsúlyosan képviseli ezt az álláspontot, azon nem csodálkozom. De azon már igen, hogy a neokonok média-végvárában, a The Bulwarkban meghúzódó egykori neokon-vezér, William Kristol is (egyébként a WP szerzőjéhez, Jennifer Rubinhoz hasonlóan) úgy véli, hogy nem az amerikai konzervativizmussal kell törődnie, hanem „az országgal és a demokratikus rend megőrzésével”. Azzal, hogy „mit lehet most elérni, ami Amerika javát szolgálhatja”.[5] Kristol szerint: Amikor Margaret Thatcher leszögezte, hogy „a valós tények konzervatívak”, tulajdonképpen azt mondta ki, hogy ő azért konzervatív, mert a valós tények azok, amik. És ezen valós tények egyike az, hogy az ország konzervatív pártjának egy veszedelmes, antidemokratikus csoportja [faction], amely elég egyértelműen többségben van, semmibe veszi az igazságot, a jogállamiságot, vagyis a mi liberális demokráciánk alapjait. Én szeretném megmenteni az amerikai konzervativizmust. De most jobban foglalkoztat az, hogy megmentsem az amerikai demokráciát, amit most sokkal sürgősebbnek érzek. Ennek legbiztosabb módja pedig az, hogy az anti-Trumpisták legyenek Biden-pártiak[6]: Miért ne fontolnánk meg a Demokrata párt Biden-szárnyával való összefogást? Hát, nem tudom. Majd kiderül, hogy ki ment meg kit, és hogyan. Az Új Hét cikke Like this:Like Loading...
Posted by
Posted by
Posted by
Posted by
Posted by