Posted by Frank T. Csongos
>Most kaptam a hírt, hogy egy régi barátom, akit 25 évvel ezelőtt Prágában ismertem, meghalt Berlinben. Klaus Schmidt, expresszionista művész egy elesett és után a fürdőszobájában. 83. éves volt.
Klaus nagylelkű ember volt. Hét portrét festett rólam. Itt vannak a könyvtáramban.
Szokatlan ember is volt. Klaus egy prágai bárban néhány pohár fehér moráviai bor után odament egy fiatal hölgyhöz, és megkérdezte: ′′ Szeretnél velem aludni?” A nő, anélkül, hogy kihagyott volna egy ütemet, válaszolt: ′′ Nem. Még mindig vannak álmaim. Keress meg 10 év múlva.”
Klaus ezt morogta: ′′ Azt kellett volna válaszolnom: Akkor szeretném megismerni az édesanyádat.′′ ′′
Nyugodj békében, öreg barátom.
Klaus képeiről jutott az eszembe, hogy egyszer, a Pittsburgh Hiltonban interjút készítettem Rodney Dangerfielddel, a legendás komikussal. Odajött egy pár, a rajongói. Megkérdezték, készíthetnek-e egy fotót? Mikor elmentek, Dangerfield azt mondta:”Megint valakinek a pincéjében kerülök.” Szóval mi lesz a hét Klaus Schmidt képemmel? Unokáim pincéjébe kerülnek? Vagy az emeletre? Esetleg felajánlják jótékonyságként adócsökkentés végett? Kicsit morbid. De ilyen vagyok.
Klaus képeiről jutott az eszembe, hogy egyszer, a Pittsburgh Hiltonban interjút készítettem Rodney Dangerfielddel, a legendás komikussal. Odajött egy pár, a rajongói. Megkérdezték, készíthetnek-e egy fotót? Mikor elmentek, Dangerfield azt mondta:”Megint valakinek a pincéjében kerülök.” Szóval mi lesz a hét Klaus Schmidt képemmel? Unokáim pincéjébe kerülnek? Vagy az emeletre? Esetleg felajánlják jótékonyságként adócsökkentés végett? Kicsit morbid. De ilyen vagyok.
Címkép: Klaus Schmidt képei és Frank