Álhírhullám a láthatáron

Posted by

Szele Tamás
Hét vége van, méghozzá hosszú, ma elvileg nem politikával fogunk foglalkozni, csak aztán mégis lesz benne az is, bár nem hivatalos. Szóval: megint terjed a klasszikus álhír, ami szerintem messze az internet kora előtt keletkezett (sőt: talán még a könyvnyomtatás kora előtt is), miszerint fekete ruhás emberek fekete autókban gyermekeket rabolnak. Jó, hát a könyvnyomtatás kora előtt még nem autóval mesélték, csak fekete ruhás emberekkel. Meg zsákos emberekkel, meg hasonlókkal. Nagyon ősi toposz ez, egyidős a gyermekek fegyelmezési szándékból történő ijesztgetésével, más kérdés, hogy baj akkor van, ha a gyerek elhiszi, és a saját leszármazottjának mát tényként meséli tovább. Nagyon rosszallják is az ilyen nevelési módszereket a szakértők.

Meg persze kapóra jön, ha valakiket, bármilyen emberi közösséget, kisebbséget, csoportot épp utálni akarnak, olyankor róluk terjesztik a gyermekrablós történetet, épp elég példa volt és van erre a történelemben. Most épp a „fekete autós” sztori kering a közösségi oldalakon, és valahogy senki sem veszi észre, milyen régi dajkamesét osztogat: annyi igaz, hogy ha valamelyikből rendőrségi ügy lesz, abból általában hatalmas bukta kerekedik. Illetve: többször is lett ügy és bukta ezekből a pletykákból, a Telex egy korábbi esetet részletez, ami a Mosonmagyaróvár melletti Feketeerdőn történt volna idén, január elején, idézzük először őket:
„A kamaszlány vallomását – aki azt állította, hogy a helyi buszmegállóban egy lefékező sötét autóba akarták tuszkolni – két felnőtt tanú támasztotta alá. A közösségi oldalon ismét futótűzként kezdett terjedni a hír a környéken. Így aztán a rendőrség „nagy erőkkel kezdte meg a nyomozást, adatgyűjtést, bizonyítékok beszerzését”.

Sőt, a hasonló esetek megelőzésére azonnal kiterjesztett bűnügyi intézkedéseket vezettek be a környező településeken. A lány családja a médiában is nyilatkozott a „gyermekrablásról”, melyről a nyomozás során aztán kiderült: kitaláció. Vélhetően itt telt be a pohár a hatóság részéről, főként, hogy felnőtt tanúk is büntetőjogi felelősségük tudatában tettek hamis vallomást.

„A Mosonmagyaróvári Rendőrkapitányság hatóság félrevezetésének bűntette miatt eljárást kezdeményezett” – közölték.” (Telex)

Hát biza: nem kellett volna hülyének nézni a rendőröket. Az ritkán vezet jóra. Meg hamisan tanúzni, a hatóságot megtéveszteni, ezt már alaposan büntetik. De van egy korábbi, tavaly júniusi eset, ami részletesebben dokumentált a Magyar Nemzet beszámolója alapján, ebből jobban látszik, hogyan indulnak el ezek a városi legendák. Lássuk, mi történt?

„Egy 16 éves érdi fiú súlyos bűncselekményről tett bejelentést a rendőrség segélyhívó vonalán június 29-én. Állítása szerint 15 éves barátnőjét aznap reggel Érden elrabolták, majd megerőszakolták. A rendőrök azonnal reagáltak a hírre, már csak azért is, mert aznap délelőtt egy érdi házaspár is bejelentést tett egy ilyen korú lány eltűnéséről, aki elindult otthonról, de nem érkezett meg a nyári gyakorlatként kijelölt munkahelyére. A fiatalkorút a rendőrök és ismerősei, barátai is keresték, de csak nyolc óra elteltével érkezett hír róla.

A lány azt állította, hogy aznap reggel otthonuktól nem messze, az érdi Alsó utcában megállt mellette egy fekete Audi. Kipattant belőle két ismeretlen férfi, valamit az arcához szorítottak. Összeesett, de arra még emlékezett, hogy berakták a kocsiba, majd egy raktárépületben tért magához. Rövid ideig volt eszméleténél, mert újra elaltatták valamilyen vegyszerrel, amit egy kendővel itattak fel. Hogy ne ellenkezzen, kést szorítottak a torkához, majd amikor megint kiment belőle minden erő, megerőszakolták. Órákkal később tért magához, ekkor újra be kellett ülnie a támadói autójába, akik egy utcasarkon kilökték a járműből, ott találkozott össze a barátjával, aki telefonált a rendőröknek.” (Magyar Nemzet)

Ilyenkor az történik, hogy megindul – esetünkben – a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság forrónyomos egysége, és első körben végignézik az összes térfigyelő kamera összes felvételét. Csak hát nem találták azon még a sértettet sem, nemhogy egy fekete Audit. Éppenséggel járhatott volna arra ilyen kocsi akkortájt, hiszen fut belőle elég sok az országban, de épp akkor egyik sem volt ott. Estére aztán kiderült, hogy:

„A két tini négy nappal a hazugságuk előtt ismerkedett meg, együtt akarták tölteni a napot, a csavargás fedezésére közösen ötlötték ki az emberrablós mesét. Hogy hitelesebb legyen a történet, a lány megszaggatta a ruháját, összekoszolta magát, haját is összekócolta, sőt még hámsérüléseket is okozott magának.

A Pest Megyei Rendőr-főkapitányság a két fiatal ellen hatóság félrevezetés vétségének megalapozott gyanúja miatt rendelt el büntetőeljárást. Amit tettek, az nem diákcsíny, többtucatnyi rendőr dolgozott azon, hogy előbb megkeressék az eltűnt lányt, majd később megpróbálják kideríteni, ki bánthatta.” (Magyar Nemzet)

Idáig ez egyszerű történet, ne ítélkezzünk felőle, megtette már a bíróság. Azonban hogy néz ki egy ilyen eset? Az egy dolog, hogy a rendőrséget értesíti a család, de manapság az a legelső, hogy világgá kiáltja Facebookon is, miszerint tanúkat keresnek. Mire? Emberrablásra, nagy, fekete Audira, fekete ruhás emberekkel, akik a kocsi és az öltöny dacára sem államtitkárok. Ezt első körben megosztják ők, aztán az ismerőseik, aztán azoknak az ismerősei, a végén egyéb sincs a hírfolyamban, mint ez. Az ügy már rég megoldódik, amikor még mindig kering (ahogy például van olyan online sajtótermék, ami évekkel ezelőtt eltűnt gyermekek körözését teszi közzé, azzal szerzi az olvasottságát, ha ráklikkel az ember a keresésre, azonnal kiderül, hogy a gyerek már réges-régen otthon van). Közben persze módosul is, már máshol történt, máshogyan történt, mással történt, a végén beindul a tömeghisztéria. Amikor már polgármesterek és polgárőrök is osztogatják a rémtörténeteket, az is hajlamos lesz elhinni, aki különben használja az eszét.

De ha azt gondolják, hogy minden ilyen hisztéria egy-egy füllentésből indul el, akkor tévednek. Nem kell hozzá semmi, elindul az magától is. Minden alap nélkül indult el például 2013-ban a legenda, mely szerint:

„A törökbálinti Corában történt. Egy 3 éves kislány elveszett az áruházi részen. 10 perc múlva zárták le a kapukat. Sehol sem találták a kislányt. Végül a WC-ben megtalálták, lenyírt hajjal, fiúruhába öltöztetve… Én ugyanezt a történetet hallottam egy gyönyörű, szőke hosszú hajú kislányról, aki 10 éves és a Budaörsi Auchanban történt meg vele. Ez tuti emberrablásnak készült. Gyerekkereskedelem, vagy szerv.”

Persze, hogy nem történt ilyesmi, de tömegek osztották meg, annak dacára, hogy semmi bizonyíték nem volt rá. Ellenben az Urban Legends cáfolta is annak idején.

2015-ben egy érdekes mutációja terjedt ennek a legendának, amely szerint egy mobiltelefonos játék (amolyan virtuális társ vagy tamagochi-féleség) kiscicájának a szemében kamera van (mintha a telefonban nem lenne) és azért kérdezősködik aktiváláskor, mert így választja ki a programot működtető ember az elrabolni kívánt gyermekeket. Sőt: ő maga is ott áll a macska szemében, látszik. Elég sokat állhatott mozdulatlanul (a fotó egy tükröződési hibájáról volt szó, persze), a nagyobb hatás kedvéért hozzátették, hogy „Amerikában már 22 gyereket raboltak el így”, amiből megint nem volt igaz egy szó sem, de ezt is osztották ész nélkül.

Ezzel egy időben tört ki egy hasonló álhír-roham Szegeden és Győrben, ha már szóba került a téma, valamint Bicskét és Tapolcát is emlegették a gyermekrablások helyszíneként, nem kell mondanom: sehol nem raboltak el senkit. De az az igazság, hogy inkább azt kéne elővenni, melyik évben nem terjed ez a mese, csak félek, nem találnánk ilyent.

A tömeghisztéria egyik korai esetének magam is tanúja voltam, a mezőkovácsházi sátánista gyilkosság esetében, mint pályakezdő újságíró. Ez 1990-ben történt, bizonyos O. Krisztián ölte meg a kishúgát, valljuk meg, bestiális kegyetlenséggel, nem is részletezném, miképpen. Az ő holmija között talált a rendőrség pár, akkortájt metálos körökben divatos kiegészítőt, pentagrammot, 666-al díszített felvarrót, fordított keresztet. Sajnos nem én foglalkoztam az üggyel a Kurírnál, ugyanis egy évvel korábban én még egy rock-klub társelnöke voltam, pontosan tudtam, hogy ezek a világon semmit nem jelentenek, hanem egy kollegina, aki nem volt járatos az ilyesmiben – és hát máshol sem volt minden sajtómunkás a helyzet magaslatán. Nem nálunk kezdődött, hanem emlékeim szerint az akkori köztévében, de egy nap alatt lett a nyilvánvalóan veszélyes őrült O. Krisztiánból „sátánista gyilkos”.

Most, amikor nézem az akkori írásokat, hihetetlen mondatok kerülnek elém, persze, már akkor is akadt, aki szította az ostobaságot. Tapolcán állítólag névtelen fenyegetést kapott hat diáklány, akiknek „a születési dátumában ott volt a hatos szám”, és december hatodikára ígérte nekik a fenyegetőző, hogy feláldozza őket a Sátánnak (világos, hogy valaki így próbált szórakozni), a szülők erre fel országszerte őrjáratokat szerveztek, amelyek iskolába és haza kísérték a szőke és kék szemű kislányokat (másokat nem, Lucifer állítólag csak a szőkéket szereti, fene a gusztusát), a nyomozást vezető rendőrtiszt nyilatkozott, hogy „Csík József százados többhetes munkájáról számot adva mindenekelőtt közölte: a rendőrség ismeretei szerint Veszprém megyében nincs sátánista szervezet”. Sőt, még a legelején megszólalt az azóta megboldogult, különben később Magyar Gárda-rokonszenvéről elhíresült Faddy Ottmár atya, és közölte:

„A heavy-metal stílusú zene, a horrorfilmek mind-mind demoralizálják és belülről züllesztik a fiatalokat. Olyan lelkiállapotot szuggerálnak az érzelmi sivárságban élő gyermekekbe, hogy magasztalják, dicsőítsék és tiszteljék a sátánt. Ezek az együttesek őrjöngésig fokozhatják a hangulatot, hisz féktelen agresszivitás jellemzi őket. A gyenge, sátáni hatalomba került fiúk, lányok pedig nem tudnak szabadulni ettől a veszélyes erőtől.” (Kurír)

Szóval, minden együtt volt egy alapos, össznépi rocker-lincseléshez, csőcselék is, egyházi áldás is, még a rockerek is, csak szerencsére ez elmaradt. Pedig 1990. november 10-étől 1991. január 31-ig minden bokorban sátánistát láttak az arra hajlamosak. Tömeghisztéria volt, egy bomlott elméjű tizenéves szadista gyilkosságára alapozva. A gyermekrablási mendemondáknak viszont még ennyi alapjuk sem szokott lenni.

Akkor most a végén vegyük azt, amikor a világon semmi nincs a rémhír mögött, és amiért most megint elöntött minket ez a hullám. Azt tudjuk rendőri forrásainkból, hogy nem csak a mostani, de egyetlen ilyen rémhírhadjáratnak sem volt alapja, aminek volt, az sem volt több kamaszkori füllentésnél. De miért pont most került elő ez az ősi vándorlegenda?

Jelen pillanatban a Qanon-konteónak kihagyhatatlan eleme a gyermekrabló, azokat megkínzó, vérüket kiszívó vagy abból elixírt kotyvasztó „gonosz elit”, akik ellen harcol az angyali Donald Trump. Valószínűleg valamelyik lelkes és elkötelezett qanonista porolta le a régi, jól bevált rémmesét, tőle indult el, és most terjed, megállíthatatlanul.

Ha tudnám, mire jó Donald Trumpnak az, hogy Magyarországon rémhírek terjednek, okos lennék nagyon, de van egy olyan sejtésem, hogy neki nem is jó semmire. Van közelebb is olyan hatalom, ami szereti, ha az őt környező ütközőállamokban bizonytalanság és káosz uralkodik, ráadásul Trumpot is kedvelte, míg volt miért. De ez is csak egy elmélet, amit nem tudok bizonyítani minden részletében. Azonban képtelen vagyok megérteni, mi visz rá egyébként épelméjűnek tűnő embereket egyrészt arra, hogy higgyenek a Qanon-mesének, aminél Hollywoodban már egy csomó jobbat kitaláltak, és az is mind pocsék volt, másrészt, hogy önszorgalomból adaptálják a rémhíreket magyar viszonyokra és terjesszék is azokat.

Biztos vagyok benne, hogy nem pénzért teszik, őszintén hiszik, hogy jót cselekszenek ezzel. Mármint a Nagy Eszmének. Hihetetlenül ártalmasak. Összegezve: nyugalom, Magyarországon sem a múltban, sem most nem rabolnak gyermekeket fekete ruhás emberek nagy, fekete autókkal. Meg másképp sem. Emberkereskedelem létezik, de nem így.

Qanonnak meg a Q. nénikéjét. Azt.