Béndek Péter
>Két hír. Egy: egyre inkább a Mészáros nevű strómanfamília második generációjára összpontosul már a vagyonszerzés (M. Beatrix családja és környezete). Kettő: a Jobbik spinoffok jóravaló (vagy nem annyira jóravaló) konzervatív ex-üzletemberekkel és politikusokkal karöltve csak az utóbbi napokban 3-4 új párt megalakításának szándékát jelentették be.
>Két hír. Egy: egyre inkább a Mészáros nevű strómanfamília második generációjára összpontosul már a vagyonszerzés (M. Beatrix családja és környezete). Kettő: a Jobbik spinoffok jóravaló (vagy nem annyira jóravaló) konzervatív ex-üzletemberekkel és politikusokkal karöltve csak az utóbbi napokban 3-4 új párt megalakításának szándékát jelentették be.
Fogalmam sincs, miért gondolja bárki, hogy ennek az országnak az ún. konzervatív erények villogtatására volna szüksége, még ha volnának is ilyenek. (Nincsenek: a politikai konzervatizmus Magyarországon sose volt civilizációs elem, egyszerűen így alakult a történelmünk — ezért nincsen hátországa sem. A legtöbb említett résztvevő konzervatizmusa otthonról hozott holmi, beállítottság, vagy — ami a legrosszabb — (ki)talált tárgy. A legkevesebb, hogy roppant zavaros holmik zérushoz konvergáló hatalmi esélyekkel, ezért egyiknek sincs haszna itt és most az ország számára.) Az országnak egyvalamire van szüksége: az első mondatban említett família, minden további hasonszőrű família és mindegyikük közös háttéremberének legalább visszaszorítására, optimálisan eltakarítására. Ha az ún. konzervatívok nem tudnak hozzáadni ehhez oly módon, hogy a Fidesz támogatottságát csökkentik — hanem inkább a hatpárti törékeny reménysugárral akarnak versenyezni –, akkor az egójukon kívül senki nem lesz hálás nekik a reménylett dicső jövőben.
Elárulom, mi szerintem az egyedül értelmezhető konzervatív viselkedés ma ebben az országban (ahelyett, hogy önmagunk világfelfogását, pláne egóját akarnánk meg- és kiélni a politikán keresztül): arra használni a politikát, amire a XVIII-XIX. századi konzervatívok (amikor még volt értelme a szónak az észak-Atlantikumban) használták: a közhatalmi károkozás visszaszorítására, jelen esetünkben a károkozó rezsim legyőzésére. Ez a gyakorlat egyúttal a kisebbik rossz választása — most is az. Aki többet várva politikától, az rendre rosszul jár. Aztán ha majd valamennyire kiegyenesedünk, akkor lehet a mélyebben fekvő szívügyekkel előhozakodni (de szerencsére akkor az alkotmányos gondolkodás ezeket szépen majd visszaküldi a feladóknak azzal, hogy otthon szórakozzanak a négy fal között a szívügyeikkel). Ez a konzervatizmus. MIND YOUR OWN VALUES (AKA SH*T). NO COMMUNAL REDEMPTION, PLEASE.