Orbán és a vén muzsikusok

Posted by

Hogyan állította maga mögé Orbán a magyar rock nagy öregjeit? – címmel írt cikket a 24.hu online lapba Inkei Bence. Megállapította: a hatvanas-hetvenes években feltűnt pop-rock nemzedék jelentős része felsorakozott Orbán Viktor és a Fidesz mögött, és nem is maradtak ellentételezés nélkül. A rendszerváltás óta megjelent a szakmában a politikai megosztottság, mely még a Szörényi-Bródy tandemet is szétrobbantotta. Bár számos ismert zenészről kezdettől fogva lehet tudni, merre húz. Ez nem feltétlenül jelentett direkt politikai szerepvállalást, a Fidesz 2010-es fülkeforradalma óta azonban ez is megváltozott, és különösen szembetűnő a magyar pop-rock oly sokat emlegetett nagy öregjeinek csaknem kollektív kiállása az NER mellett.

Az írás felidézi Radnai Dániel Szabolcsnak az Új Egyenlőség blogon megjelent cikkét.  „A jelenlegi kultúrpolitika egyszerre igyekszik életben tartani az »ellenállás története« narratívát, valamint egy újabb retróhullám révén a korszak könnyűzenéjének voltaképpen ártalmatlan nosztalgikus értelmezését” – írja Radnai. Hogy ez mennyire tudatos és megtervezett stratégia, arról senkinek nincsenek biztos információi, mint ahogy arról is lehet vitatkozni, joggal érezhették-e esetleg úgy ezek a zenészek, hogy a korábbi kormányok nem becsülték meg őket eléggé, az viszont tény, hogy ezeken a népszerű zenészeken keresztül egy egész generáció életérzését is sikerült becsatornázni. Azt pedig pontosan nyomon is követhetjük, hogyan került a hatvanas-hetvenes évek magyar pop-rock színtér legjava a Fidesz uszályába. Az épp csak színre lépett Fidesz esetében az akkor még liberális párt laza, fiatalos image-e kezdettől fogva összekapcsolódott a rockzenével, és nem véletlen az sem, hogy a Fidesz kampányzáró buliján 1990 márciusában a korszak legnagyobb hazai sztárjai énekelték együtt Orbán Viktorral a Boldog szép napokat. Igazán lendületet azonban az első Orbán-kormány idején vett a magyar rockzenészek és a Fidesz közeledése.
A Fidesz mellett nyíltan kiálló zenészek közül többen aztán a 2002-es önkormányzati választási kampányban is közreműködtek, de az akkor még ellenzékben lévő Fideszt támogató zenészek még úgy tűnt, próbálták tompítani az állásfoglalásuk erejét: Szikora Róbert azt mondta, meggyőződése, hogy „a zenész és a politikus közül az utóbbi jár jobban, mert mi odavisszük neki azt a több ezer embert, akiért húsz év alatt mi küzdöttünk meg.” Sőt, fogadalmat is tett: „Ha kell, írásban adom, hogy engem többé nem lehet megvenni pártcélokra.” Balázs Fecó pedig büszkén beszélt róla, hogy az Orbán-kormány idején kapott kitüntetéséhez az MSZP is gratulált. Orbán Viktor pedig már ekkor félreérthetetlenül közölte, mit gondol a mögé felsorakozó művészekről, amikor a 2009 nyarán elhunyt Cseh Tamást úgy méltatta, mint a legjobb katonáját és harcosát.
Látható tehát, hogy 2010-re már úgy fordulhatott rá a Fidesz, hogy a Kádár-kori zenészelit tekintélyes részét sikerült megnyernie, az egymást követő kétharmadok pedig még jobban szélesítették a bázist. Egyeseknek kiemelt szerep is jutott, így Pataky Attila a Békemenetek élén vonult Bayer Zsolt oldalán, míg mások megelégedtek azzal, hogy időnként feltűntek a különböző fideszes eredményvárókon, mint Dolly vagy Frenreisz Károly.  A legnagyobb fogás azonban Nagy Feró lett, aki az SZDSZ-ből indulva MIÉP-es kanyarral jutott el a politikából történő teljes kiábrándulásig, 2010-ben azonban már meglátta a lehetőséget: „Egyértelmű, hova szavazok: a kétharmadra” – mondta 2010 tavaszán a Heti Válasznak, hozzátéve: „Leginkább persze szimpátiaalapon szavazok, nagyon bírom Orbán Viktort.” Ez később abban is megmutatkozott, hogy a zenész a Fidesz egyik éltámogatója lett, aki számtalan interjúban állt ki a kormány politikája mellett. Ha kellett, a migránsoktól rettegett nyilvánosan, máskor a magyar egészségügyet magasztalta, vagy éppen Mészáros Lőrincet nevezte tehetségesnek. Ezzel egyébként nem volt egyedül, hiszen ahogy a Fidesz hangvétele egyre radikálisabb lett, úgy követték egymást a kormánymédia sulykolta paneleket egy az egyben átvevő zenésznyilatkozatok is.
Bár a Kossuth-díj története mindig is szorosan összenőtt a politikával, 2010 után ez a kapocs is erősebb lett, különösen azóta, hogy a második kétharmad után a Magyar Művészeti Akadémia vezetőségének nagyobb beleszólása lett a díjazottak kiválasztásába. Így az első ciklusban még befért a díjazottak közé a semlegességére kínosan ügyelő Hobo, továbbá Kovács Kati és az Omega tagjai is – rajtuk kívül a könnyűzenét Kovács Ákos és Demjén Ferenc képviselték (utóbbi azt mondta, Gyurcsánytól át se vette volna), illetve az ugyancsak a Fidesz-nagygyűlések rendszeres fellépőinek számító Csík Zenekar. 2015-től kezdve viszont már csak az egykori polgári kör-tag Tolcsvay Béla, továbbá Balázs Fecó, Frenreisz Károly és Koltay Gergely képviselte a könnyűzenét, vagyis semlegesnek mondható zenész már nem került oda az egy szem Kalákát leszámítva.
De a díjkiosztásnál is egyértelműbb a helyzet az állami támogatások terén. Itt az Emberi Erőforrások Minisztériumának mindenkori vezetőjének van például mozgástere ahhoz, hogy a miniszteri keretéből támogassa azt, akit jónak lát. Balog Zoltán minisztersége idején kapott Balázs Fecó 15 milliós, Fenyő Miklós 10 millió forintos támogatást koncert szervezésre: itt ne tévesszen meg senkit, hogy Fenyő nem politizál, a kulcs a koncertet szervező Kő-Vár Park Vendéglátóipari Kft., az Orbán Viktorral több évtizedes jó viszonyt ápoló Rózsa István cége. Ugyancsak 10 milliót kapott hasonló célra Szikora Róbert is. Rózsa cégeit összesen 58 millióval támogatta meg Balog az első ciklus alatt, míg a másodikban is kapott 25 milliót Charlie 70. születésnapi koncertjére, és további 50 milliót a Tabán Fesztivál szervezésére. Balog a második ciklusa idején pedig további 30 milliót osztott ki Balázs Fecónak (CD-kiadásra és koncertszervezésre). És ugyan a miniszter adott 12 milliót például Hobónak is, a kisebb összegeknél pedig nagyobb volt a szórás, de jellemzően a tízmilliós nagyságrendű összegek a nagy öregekhez kerültek, akik vagy személyesen, vagy a koncertjüket szervező cég útján kötődtek a NER-hez, miközben a sajtóban megszólaltatott iparági szereplők jelezték, ezek az összegek kirívóan nagyok a hazai koncertpiacon, ráadásul olyan befutott zenészek kapták, „akik e nélkül is rentábilisan hoznák az eseményt”.

(Ez a cikk az eredeti írás rövidített változata)

Címkép: Orbán, Balázs Fecó, Demjén Rózsi, Kóbor János. Révész Sándor és Závodi János.