A szemét

Posted by
Iván Gizella
>Még olyan szürke minden. A lelkem is. Zötykölődik az autóm a pátyi úton és egyre rosszabb lesz a kedvem. Nem csak azért, mert rendre kerülgetem a mély, keréktörő gödröket, hanem azért, mert amit látok, az elkeserítő.
Kétoldalt az árkokban szemét, szemét. Zsákokban, zacskókban, autókból, teherkocsikból kiszórva. Műanyag üvegek, nylon darabkák, melyeket az állatok túrtak szét, majd a szél kapta fel jókedvében. Szemét és szemét, gondosan lepakolva a fák alá.
Az út mente eddig sem nyújtott szép látványt, ápolatlan bokrok, kúszó növények fojtogatják évek óta az erdőszéli fácskákat. S most itt a szemét. Hosszú, hosszú kilométereken keresztül. Talán Líbiában láttam hasonlót az utak szélén. A nylon zacskók a fára repültek, a fém és műanyag dobozok a homokon gurultak. Na de ott akkor nem volt szemétszállítás még Tripoliban sem rendesen. A főváros elegáns tere még úgy ahogy rendben volt, de ha beljebb mentünk egy két utcával a lakóházak közé, ott bizony szeméthegyek fogadtak. Érdekes, a nyári időkben, amikor negyven fokot mértek árnyékban, s száraz meleg volt, szagokat alig lehetett érezni. No de, ha novemberben elkezdett esni az eső, nem irigyeltem az ott lakókat.
No de ők csinálták, maguknak. Nehéz lehetett megszokni a városi életet sokaknak, akik addig kint éltek a sivatagban és birkákat legeltettek. Akkor nem volt gondjuk a szeméttel, mert nem is volt szemetük. Mindent elégettek, elhasználtak. S nem voltak felesleges csomagolóanyagaik, tárgyaik, amiket meguntak pár hónap után.
Ám ahogy városiasodtak, úgy nem találták a helyüket. A panelházak teraszán ölték le a birkát, mert hol máshol tehették volna? Ott sem volt mindenkinek ezer négyzetméteres lakása, meg nagy kertje. Azért az elitnek jutott a jóból. A szemetet zacskókba gyűjtötték, de olykor ki is dobták az ablakon. Mint nálunk a középkorban. Kólát ittak Mirindát, az oázisok vize helyett palackos vizet, szaporodott a nylon zacskó, az alumínium szemét. Már a fára, bokrokra kapaszkodó kecskék is ráfanyalodtak kínjukban a bevásárló szatyrokra.
A strandokon, ha valaki vett egy üveg italt, a műanyagot biztos beledobta a tengerbe. Na de nem sorolom a szörnyűségeket, mert mindezek ellenére akkor Líbia egy gyönyörű ország volt. Legalábbis az iparosodás és az építkezés barbarizmusa által nem érintett területein.
Na de söpörjünk stílszerűen a saját házunk táján. Van mit. S nem csak a pátyi úton.
Címkép: A pátyi úton