Posted by
60 éves az Új Írás, de van már új Új Írás
Miért éppen Új Írás?
Nem csupán a babérjaiért, a máig világító fényéért választottuk ennek az 1991-ben elhunyt, harmincegy évet élt folyóiratnak a nevét. Tudtuk, hogy az az irodalmi lét visszahozhatatlan. Változtak a körülmények, a korlátozó eszközök. Alábbhagyott az értéket becsülő olvasási láz, maguk az értékek is megváltoztak, s ma már nem a régi erők diktálnak a művészetnek. Ötven éve öt irodalmi lapot olvastunk, ma ötvenben lehet megtalálni a havi remekműveket.
Hát akkor miért Új Írás? (tovább)
A teremtő nyugtalanság, az új hangra is fogékonyság, a régi irodalmat is tisztelő felelősség, a fiatal írókat befogadó figyelem, az értékkeresés: ezekkel érdemelte a régi Új Írás az olvasói szeretetet. – Ne maradjanak ezek a tulajdonságok szólamok, legyenek a mi csillagaink is.
Az őslapot 1961-ben politikai, pártközponti szándék parancsolta, s Illés Lajos, Pándi Pál és Váci Mihály alapította; Baranyi Gyula, Jovánovics Miklós építette tovább. Elejétől munkatárs volt Juhász Ferenc, és 1974-től, tizenhét éven át főszerkesztő. .
…A nyár végén szóba került, néhány író szorgalmazta, hogy „égi lapot” alapítsunk. Megszűnt az egykor az Új Írásból kivirágzott Tekintet nyomtatott változata, s az írók, egykori újírásosok, majd a Tekintet belső köre e sorok íróját kérte, szervezze, majd szerkessze lapjukat.
Negyven barátunknak ment levél: adjanak nevet ennek az önszervező folyóiratnak. Harmincan nyolcvanöt nevet javasoltak, a legtöbben az Új Tekintet-et. Húztuk a szánkat: nem illik, hogy a közben megalakult online tekintet.hu-nak névrokona legyünk; legyünk csak rokonok. S ekkor hangzott el: Miért ne legyünk Új Írás? Hiszen Juhász Ferenc… Hiszen a szenior Farkas László is harmincegy évig… Hiszen az itt ülők is ott cseperedtek…
Hát így történt. S megalakult az első magyar soktagú szerkesztőbizottság, de nem az a díszelnökségszerű, hanem alkotói és szerkesztői közösség, akik nemcsak írásaikkal, hanem ötleteikkel, tanácsaikkal is éltetik a lapot, egyelőre önzetlen jótékonyságból, s szereznek írótársaiktól, művészbarátaiktól remek írásokat. És sok-sok olvasót.
Így született ez a lap, s ez az első szám, becsvággyal az előd iránt, talán sutaságokkal az új „műfaj”, az online követelményei szerint, de csupa jó szándékkal. Kérjük, olvassanak és szeressenek meg bennünket.
Farkas László A szerkesztő