Képzőművészek Székely Aladár lencséje előtt

Posted by

kocsiskatica

Képzőművészek is gyakran megfordultak Székely Aladár, majd fia, Székely László műtermében. Székely festőkről készült fotográfiái jól mutatják, hogy az alkotó nagy beleérző képességgel rendelkezett, és jól ismerte a korabeli művészeti életet. A képzőművészeket megörökítő fotóira is jellemző, hogy sajátos emelkedettségre, bensőséges hangulatra, de mégis az alany karakteréhez igazodó beállításra törekedett, s ez igaz a fia által készített fényképekre is.

008_3620_szinyei-merse_pal_1845-1920_1910_korul_eredeti_negativrol_keszult_kontakt_15_9_x_21_cm_ltsz_3621.jpg

Székely Aladár: Szinyei Merse Pál, 1910 körül (PIM)

Ez a portré kevésbé ismert a festőművészről, a köztudatban inkább az a képe él, amelyet Székely az 1915-ös Írók és művészek albumában is szerepeltetett. Ez az 1910-es portré egy tudatosan megkomponált alkotás: a festőt profilból látjuk, arcát jól körülhatárolható kontúrok övezik. A festő vonásai nagyon pontosan kirajzolódnak ezen az éles képen. E. Csorba Csilla szerint Székely Aladár feltehetően tudatosan „fejedelemként” ábrázolta az akkor pályája csúcsán lévő Szinyei Merse Pált, és valószínűleg a reneszánsz uralkodói portréi, valamint a pénzérméken szereplő ábrázolások inspirálhatták. Szinyei arca a beérkezett művészé, aki harmóniában, saját útját megtalálva, nyugodt körülmények között alkothat.

_mg_4516.JPG

Szinyei Merse Pál az Írók és művészek című 1915-ös albumban

A közismert fotón Szinyei Merse a szalon bejáratánál található bőrpamlagon ül, kezében cigarettát tart. Testtartása olyannyira kényelmes, hogy feltételezhetjük, Székely a műhelybe megérkezés spontán pillanatát örökítette meg. Feltételezhető, hogy ez a felvétel inspirálta Ferenczy Károlyt és Rippl-Rónai Józsefet, amikor ők maguk is hasonló pózban megfestették Szinyei Merse Pált.

021_pfl_f_3615_1_marinetti.jpg

Székely A. László: Filippo Tommaso Marinetti, 1931 (PIM)

Ezt a fotót Székely Aladár fia, Székely László készítette, azonban a beállítás hasonló, mint Szinyei esetében: az alkotót profilból mutatja, aki büszke fejtartással néz előre. Marinetti az 1930-as években többször látogatott Budapestre, feltehetőleg az egyik ilyen utazása során látogatott el Székely Aladár műtermébe. Ahogyan arra Dobó Gábor, a Kassák Múzeum irodalomtörténésze világított rá ismertetőjében, Marinetti a fasiszta rezsim által alapított tudományos intézet tagjaként érkezett a magyar fővárosba; akadémikusként hívták meg, de futuristaként érkezett. Ezek nem klasszikus előadások, hanem figyelemfelkeltő, provokatív, performanszok voltak. „Az akadémiák régi ostromlója simán jutott be az akadémiába, és esze ágában sem volt felgyújtani.” – írta egy korabeli tudósítás. 1931. június 15-én A mai Olaszország és a világ futurizmusa című előadás valódi avantgárd est lett: a sajtó legélénkebben a költő magával ragadó, de provokatívnak bizonyuló előadásmódjával foglalkozott. „Szuggesztív, dinamikus, vad, gúnyos, lángoló és fölényes. A legremekebb szónok. A legremekebb pozőr. Póza műremek, pátosza műalkotás, az ember külön élvezi függetlenül a szavaktól, amelyeket mond. És a szavakat függetlenül a tartalmuktól.” – olvassuk a Pesti Naplóban. Előadása végén több versét is elszavalta, előadta, többek között a Farkaskutyám szagtájképe című kiváltó költeményét, amellyel nagy derültséget váltott ki a közönség körében. Ez a provokatív magabiztosság érhető tetten a Székely László által fotózott arcképen is.

002_pfl_f_3693_1_2_gulacsy_gulacsy_lajos_1882-1932_reneszansz_oltozetben_zselatinos_ezust_13_5_x_8_8_cm_ltsz_3693.jpg

Székely Aladár: Gulácsy Lajos reneszánsz öltözetben, 1910-es évek eleje (PIM)

Nem tudni pontosan, hogy Székely Aladár és Gulácsy Lajos mikor kerültek először kapcsolatba, de feltételezhető, hogy 1910-re már jól ismerték egymást: előtte többször találkozhattak a nagybányai rajziskolában, ahol Gulácsy képezte magát, és ahová Székely is többször ellátogatott. A ’10-es években Gulácsy jelmezeket és színpadképeket is tervezett, ebben az időszakban keletkezett ez a különös, reneszánsz jelmezes portré.

 

gulacsy.png

Székely Aladár: Gulácsy Lajos festményével, 1910 körül (PIM)

Az 1910-es Gulácsy-fotó története nagyon érdekes. Ha közelről megnézzük, látjuk, hogy a festő A spiritualista című képét tartja a térdén, miközben erősen gondolkodik. Az említett festmény Székely Aladár tulajdonában volt, az ő hagyatékával együtt került a múzeumba, de sokáig nem volt világos, hogy a fotós miként jutott hozzá ehhez a képhez, hiszen tudjuk, hogy vásárolt az anyagilag szerényebben élő képzőművészektől, de olykor ajándékba is kapott műveket.

spiritualista.png

Gulácsy Lajos: A spiritualista, 1910 körül (PIM)

A Gulácsyt festményével ábrázoló fotó egy költőnőhöz tartozó kéziratos hagyatékkal együtt került be a múzeumba, Kovács Ida bukkant rá a felvételre, ami a történet hiányzó darabkája volt. Feltételezhető, hogy amikor Gulácsy elment Székelyhez fényképezkedni, A spiritualista című festményével fizetett a fotókért. Kovács Ida szerint a beállítás azt a feltételezést erősíti, hogy Gulácsy búcsúzik művétől, arcát szemlélve eljátszhatunk a gondolattal, hogy a fejében ott motoszkálhatott a bizonytalanság is, mert nem tudja eldönteni, hogy vajon meg fogják-e érni az elkészült fotók ezt a festményt.

A Petőfi Irodalmi Múzeum szakmai blogja