Posted by Dobozi István
>Peking dollártalanítási tervei a jüan kulcsvaluta pozícióját készítik elő az alacsony intenzitású pénzügyi háború közepette. A történelemben mindegyik hegemón szerepre pályázó, feltörő hatalom elérte, hogy nemzeti pénze legyen a világ kulcsvalutája. Nem volt meglepetés, amikor a második világháború utáni Bretton Woods-i egyezmények keretében az angol fonttól az amerikai dollár vette át a világ elsőszámú tartalékvalutájának szerepét. Az USA globális súlyának utóbbi évtizedekben bekövetkezett hanyatlása ellenére még a dollár a valutakirály. A világpiacon az amerikai külkereskedelem értékének négyszeresét bonyolítják le dollárban. (Az eurónál az arány csupán 1,2-szeres.) A globális értékláncokon belüli elszámolásokban négyötöd a dollár aránya. A világ központi bankjainak valutatartalékaiban pedig 58 százalék a dollár súlya.
Nem kétséges, hogy Kína a XXI. század globális, hegemón szerepre pályázó szuperhatalma. Az IMF számításai szerint vásárlóerőparitáson mérve Kína GDP-je legnagyobb a világon, s tavaly már 16 százalékkal túlszárnyalta az Egyesült Államok nemzeti össztermékét. Kína messze a világ legnagyobb exportőre, kivitele másfélszerese az amerikai exportnak. Toronymagasan Kínának vannak a legnagyobb valutatartalékai a világon. Kína a globális likviditás (megtakarítás plusz hitel) negyedét mondhatja magának. Az ázsiai ország a világ legnagyobb hitelezője. Tavaly már több külföldi működőtőke beruházást hajtottak végre Kínában, mint Amerikában.
A pekingi vezetés nem reklámozza, de nem is nagyon titkolja, hogy Kína világgazdasági súlyának rohamos emelkedésével lépést tartva növelni akarja a jüan súlyát – jelenleg csupán néhány százalék – a nemzetközi fizetési és tartalékvaluta rendszerben. Természetesen a dollár rovására, annál is inkább, mert Peking látja – kiváltképp Irán és Észak-Korea példáján –, hogy Washington milyen hatásosan veti be a dollárfegyvert ellenségeivel szemben, pénzügyi szankcióival milyen eredményesen vágja el azokat a dollárpiacoktól. Nem növeli Pekingben a dollár iránti bizalmat az sem, hogy az amerikai kormány több kínai céget – köztük olyan jelentőseket, mint a China Telecom, China Mobile és China Unicom – kitiltott a Wall Streetről. Folyamatban lévő, fékezett habzású „pénzügyi háborúra” utal az is, hogy Washington megtiltotta, hogy a szövetségi kormány nyugdíjalapjai kínai értékpapírokba fektessenek be (a magasabb hozamok ellenére).
Pekingben „dollártalanításnak” nevezik azt a stratégiát, amelynek távlati célja az, hogy mérsékelje Kína erős dollárfüggőségét a legfőbb stratégiai ellenlábastól és lépcsőzetesen a jüan legyen a világ egyik kulcsvalutája. Kína óriási világgazdasági és pénzügyi ereje ellenére több szükséges feltétel hiányzik a jüan világvaluta státusához. A belső pénzpiac és jogi szabályozási rendszer még nem elég fejlett és kiszámítható ahhoz, hogy erőteljesen vonzza a külföldi befektetőket, akik csak korlátozottan tudnak például a belső kötvénypiacokhoz hozzáférni. Hongkong különleges esetét leszámítva ma még meglehetősen csekély a jüanban történő valutakereskedés külföldön. S ami a legfontosabb: csak a piacon szabadon lebegő nemzeti valutából lehet idővel globális tartalékvaluta. Ehhez lépésről lépésre mérsékelni kell a jelenlegi, túlzottan szigorú korlátozásokat az ország nemzetközi tőkeáramlásában és mind szélesebb sávban kell a jüant lebegtetni. (A jüan 2015 utáni, szűk sávban – napi kétszázalékon belüli – irányított lebegtetése ma még az irányításról, mintsem a szabad árfolyammozgásról szól.)
Kínának nincs jelentős politikai és katonai szövetségese, de a dollár perspektivikus trónfosztásában léteznek „segítőtársai“. Az öt feltörekvő országot (Kína, Oroszország, India, Brazília és Dél-Afrika) tömörítő BRICS-csoport már elfogadta az amerikai dollárt felváltó, alternatív nemzetközi fizetési rendszer tervét. Alternatívon Peking elsősorban egy jüan-alapú mechanizmust ért. A BRICS New Development Bank nevű multilaterális pénzintézményén keresztül növelhető a jüanban jegyzett kölcsönök aránya (jelenleg a bank által nyújtott kölcsönök java részét dollárban jegyzik). A jüan nemzetköziesítésében ennél is fontosabb szerepet játszhat a több mint száz országra kiterjedő Egy Övezet Egy Út (Új Selyemút) geopolitikai/stratégiai terv, amelynek keretében még mindig a dollár az uralkodó valuta, de ez a helyzet politikai elhatározásra fokozatosan megváltozhat.
Az euró már két évtizede komoly szerepet játszik a dollárhegemónia megtörésében. Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság volt elnöke nyíltan kiállt az amerikai pénzügyi rendszertől való függőség csökkentéséért az euró globális szerepének fokozásán keresztül. Abnormálisnak nevezte például azt a tényt, hogy az EU-tagországok energiaimportjának 80 százalékát dollárban számlázzák, miközben az energiabehozatal csupán két százaléka származik az USA-ból. A dollártól való lépcsőzetes elforduláshoz Peking számára kapóra jön az EU folyamatban lévő likdviditási boomja, közte a tervezett 750 milliárdos eurókötvény-kibocsátás. Az amerikai-kínai geopolitikai dráma mai helyzetében Peking számára nem okozhat fejtörést eldönteni, hogy melyik a biztonságosabb befektetési valuta: az euró vagy a dollár.
Kína jelentős presztízssikert aratott valutája nemzetközivé tételének folyamatában 2015-ben, amikor a jüant bevették az IMF valutakosarába a világ többi vezető valutája – a dollár, az euró, a jen és az angol font – mellé, mivel a kínai pénz megfelelt az összes ehhez szükséges feltételnek.
Kína a világ legnagyobb olaj- és ásványi nyersanyag-importőre. Ezek világpiacán hagyományosan a dollár az úr, túlnyomórészt amerikai valutában jegyzik az árakat, és abban is fizetnek. Csupán idő kérdése volt, hogy Pekingnek mikor lesz elege ebből az „amerikai“ rendszerből is. Négy évvel ezelőtt Sanghajban létrehozták Kína első határidős nemzetközi olajtőzsdéjét, ahol jüanban jegyzik az árat és abban történik a fizetés. Szinte egyik napról a másikra Sanghaj lett a világ egyik legfontosabb olajtőzsdéje, az ott kialakult árak pedig mára Ázsia irányadó piaci értékeinek számítanak. A világnak gyorsan hozzá kell szoknia, hogy az olaj árát már nem csak hordónkénti dollár összegben mérik. Nem sokat kell várni arra sem, hogy hasonló kínai tőzsdék szülessenek a nyersanyagok széles színskáláján. Egy ősi kínai mondás szerint „Az ezer mérföldes út is az első lépéssel kezdődik.“ A világgazdaság kínai dollártalanításában már túl vagyunk az első lépéseken.
Peking pénzügyi atomfegyvere
A dollártalanitás nyilvánvalóan Kína hosszú távú, stratégiai pénzügyi fegyvere Washingtonnal szemben. Középtávon Kína „nukleáris” fegyverét a csillagászati méretű amerikai adósságpapírok birtoklása jelenti. (A valutaárfolyam-manipuláció rövid távú fegyvernek tekinthető.) Miből fakad Peking dollárral szembeni hatalma? Egyrészt abból, hogy Amerika tartósan hajlandó „visszakölcsönözni“ a strukturális kereskedelmi hiánya miatt külföldre került dollárok százmilliárdjait. Másrészt pedig abból, hogy a dollár világvaluta szerepe miatt az USA esetében nem működik a külkereskedelmi egyensúlyhiány árfolyamváltozáson keresztüli automatikus korrekciója. Normális körülmények között az amerikai léptékű, toronymagas kereskedelmi deficit esetén a dollár leértékelődne, fékezve az importot, ösztönözve az exportot. Merkantilista szuperexportőrként Kína amerikai állampapírokból „elspájzolja” a hatalmas árukiviteli többletből származó dollárbevételek jelentős részét. Amit nem raktároz el otthon, annak jórészét ingatlanvásárlások és vállalati befektetések formájában ruházza be az USA-ban. Mindkettő erősíti a dollár árfolyamát, ami Kína merkantilista érdekét szolgálja.
Ezer milliárd dollárra rúgó amerikai állampapírral a tarsolyában Kína – Japán mögött – az USA második legnagyobb külföldi hitelezője, az amerikai költségvetési és fizetési mérleghiány fontos finanszírozója, ami egyúttal jelentős kínai zavarkeltő potenciált hordoz magában. Peking a dollártartalékok egy részének dömpingszerű piacra dobásával bármikor padlóra küldheti a dollárt, bár ez nem áll érdekében, mivel csökkenne a maradék dollártartalék értéke és felértékelődne a jüan. Korántsem zárható ki aonban, hogy egy Amerikával szembeni rendkívüli vészhelyzetben Kína bedobja pénzügyi atomfegyverét. Peking már egy ideje érezhetően visszafogta az amerikai kincstárjegyek vásárlását, gyengítve ezáltal a dollárt.
Igen, a kereskedelmi háború mellett egy alacsony intenzitású amerikai-kínai pénzügyi háború körvonalai kezdenek kirajzolódni.
(A szerző a Világbank volt vezető közgazdásza.)