Festetics padján

Posted by

Lángi Péter

>Melléd ülök, gróf úr, ha nem haragszol,
a Fő téren, e míves bronzpadon.
Idézve múlt öblös szavát harang szól,
s fürkészve mélybe régészszem hatol.
Redőzik homlokod, s én elmerengek:
falak nyújtóztak, polcok, könyvsorok,
gyötört új, bölcsebb gazda lomha földet,
törekvő ifjak koptattak padot,
suhant a büszke Phoenix, tó királya,
tanyáztak kényes múzsák Keszthelyen,
s felfénylett Hévíz kincse is: csodálja
nagy művedet a küszködő jelen.
Emlékezésünk tornyán leng a zászló:
már kétszáz éve itthon vagy velünk.
Példád beszédes: méltó cél a közjó.
(Örök remény, vágy, hogy felé megyünk!)
Mellettem ülsz; e pózban már örökre.
Ki sokat tettél, joggal megpihensz.
A város népét látod most sürögve,
s bólintasz rá, az élet rendje ez!
Címkép: Festetics György szobra Keszthelyen