Posted by Varga Zoltán
>Pokoli nagy szerencsénk van, hogy a Kedves Vezető az ország vezető virológusa, stadionépítője, vátesze, és persze szerény tulajdonosa, igen, mert a nemzeti gázszerelő és még néhány más, hasonló, hm… formátumú csicskája nevére íratja a családi eszcájgot, mert neki – ugye – egy megveszekedett petákja sincs.
>Pokoli nagy szerencsénk van, hogy a Kedves Vezető az ország vezető virológusa, stadionépítője, vátesze, és persze szerény tulajdonosa, igen, mert a nemzeti gázszerelő és még néhány más, hasonló, hm… formátumú csicskája nevére íratja a családi eszcájgot, mert neki – ugye – egy megveszekedett petákja sincs.
Kölcsönből jár, gondolom repcsizni is, meg a kedves lánya is, nem tudom, biztosan diákhitelből nyomta a svájci magiszterképzőt milliókért, mikor még hirtelen nem lett saját lába.
Igen, mert a családnak hivatalosan – márpedig a Kedves Vezető még soha nem hazudott, miért ne hinnénk neki? – annyi megtakarítása volt, hogy legfeljebb a hullámvasútra tudták volna befizetni a kis fruskát, nem puccos magánegyetemre.
Mondjuk, jó lenne országos gyűjtést is szervezni neki, venne, már normális öltönyt, amit ráadásul daliás termetére szabna valami szabó, mert a jelenlegi outfit elég gáz. A pénz ne legyen már akadálya mindennek.
És, még, ha az öltöny lenne a legnagyobb baj. Vagy az, hogy hazahordja az országot a felcsúti dácsája tyúkudvarára, vagy az, hogy lassan már kisebb tanyákra is épül egy néhányezres stadion szerte a világban, járvány ide, vagy oda, amit persze mind mi fizetünk.
Az ég gondolta, hogy egyszer más, bolond hobbijába fogunk belerokkanni. Mert ez istenes még. Láttunk már diktatúrát, meg futóbolond diktátort eleget. Nekünk ez jutott.
Az a baj, hogy nemcsak a pénzünkkel, de az életünkkel is itt a piros, hol a pirost játszik. Azt hiszi, hogy a járványt és az azt szorosan követő szociális-gazdasági válságot néhány millió ostoba kék óriásplakáttal le lehet gyűrni.
Nem lehet! Hallod? Hiába állsz a kamerák elé, bármilyen röhejes képpel, megmagyarázni, hogy szőnyegre vitted a vírust, és már le is győzted, mert jelentem – ha nem tűnt volna még fel – ezt a helyzetet nem lehet megoldani néhány Habony-idézettel.
Már nincs pardon! Eljött az igazság pillanat, amiért te is, de mi is súlyos árat fogunk fizetni.
Feketén-fehéren kiderült, hogy az elmúlt éveket végighazudtad-loptad. Hogy sorra bukik ki, kerül nyilvánosságra, az amúgy piti, de amúgy, akár emberéletekbe, családok nyomorúságába mérhető összes szemét húzásod.
Mert a vírus nem válogat, és a válság is mindenkit elér, persze a néhány kiválasztott lakájon és a nagyszerű családodon kívül.
Nem sorolnám, mert regény lesz belőle, négykötetes, hagyjuk most a gázszerelődet is, meg a nála parkoltatott milliárdokat, de van lélegeztetőgépünk tízezerszám, a fele ugyan annak is kacat, de azok is ott porosodnak valahol, valami pincében eldugva, 300 milliárdért.
Biztonságos, bevizsgált vakcinák millióit mondod vissza, előbb letagadod – így szoktad, bátor vagy – mert szerinted drága, de veszünk egy kurv@ repülőgépet – a stadionok mellett már a repülés is beakadt. – és Kínából olyan vakcinát hozatsz helyette, a fürkészeiddel amit egyetlen EU tagállam sem használ, fogad el, persze mindezt még DRÁGÁBBAN is. Mikor a riporter rákérdez, meg szemrebbenés nélkül letagadod, azt hazudod, hogy „ez butaság”.
Butaság? Ember! Nem veszed észre? Érted egyáltalán amit beszélsz, amit teszel?
“Az emberélet nem múlhat pénzen”? Vagy mégis, csak kínai legyen? Ez már nem politikai, szerelmi, hitéleti, kommunikációs, hanem szimplán jogi kérdés!
Lebuktál. MEGBUKTÁL!