„Mellékállásom volt a főszerkesztés” címmel jelent meg az Új Hétben Bányai Éva századvégi beszélgetése Huszár Sándorral. Ebből közlünk részletet a román diktátor és a magyarok kapcsolatáról.
A hatvanas évek közepétől, Ceauşescu színre lépésének következtében, elkezdődött egy liberalizációs hullám, új, magyar intézmények jöttek létre, kicsit szabadabban lehetett gondolkodni, tevékenykedni. Hogy emlékszik vissza erre az időszakra?
Semmiképpen sem úgy, hogy ez egy szabadabb időszak lett volna. Ceauşescu bekerült a történelemnek egy csapdájába, tudniillik ő nem vonult be Csehszlovákiába akkor, amikor a szovjetek és magyarok. Ezért a magyarokat biztatták fel a szovjetek, hogy megbüntessék őt, mert a romániai magyarság nagyon rossz helyzetben volt. Tulajdonképpen védekezésből alapította akkor Ceauşescu a romániai magyar intézményeket. Előbb maga mellé vette Fazekas Jánost és több magyar nemzetiségű aktivistát, végigment a Székelyföldön, mindent megígért, és ezzel megnyerte magának a magyarokat. Nem lehetett megtámadni Ceauşescut, mert a magyarok mellette álltak ki, értem benne magunkat, értelmiségieket is. Bukarestben létesített három nemzetiségi intézményt: a televízió magyar adását, amelynek egyik alapítója a feleségem volt, A Hét nevű magyar művelődési, nemzetiségi hetilapot, és a Kriterion Kiadót, ez utóbbi volt a legfontosabb. Ha Ceauşescu ezeket megalapította, biztosítania kellett magát arról is, hogy olyan embereket szervezzen be, akikben megbízik. Domokos Gézáról azelőtt is mindent tudtunk, mert ő sokat dolgozott és nagyon megbízható ember volt a szónak magyar értelmében is, a televízióhoz Bodor Pált nevezték ki, bár előzőleg engem akartak, én javasoltam őt. Előtte Ceauşescu felhívatta a legtekintélyesebb magyar értelmiségieket, s megkérdezte, hogy ki mit óhajt ezektől az intézményektől, kivel akarják vezettetni, így kerültem szóba én is.
Mi semmiképp se valamilyen felszabadultsági érzettel indultunk, hanem azzal, hogy tudtuk: nagyon súlyos felelősség hárul ránk, bennünket fel akarnak használni arra, hogy a magyarságot úgy képviseljük, ahogy Ceauşescu elképzeli. Ennek tudatában voltunk, így indult az egész, sokáig vacilláltunk, hogy elfogadjuk-e egyáltalán ezt a munkát.
Miért fogadták el ezeket az állásokat?
Elsősorban a magyar értelmiségiek bizalma miatt. Ezek az öreg kommunisták, hogy így mondjam, bíztak bennünk, és ők biztattak, hogy „ti tudnátok itt valamit csinálni, fogadjátok el”.
Mi volt A Hét fontossága, a legfőbb jellegzetessége?
Ilyen lap még nem volt Romániában, mert nem irodalmi, nem (tisztán) politikai, hanem tudományos és közművelődési hetilap volt. Ez azt jelenti, hogy a romániai magyarság nem ismerte a magyar tudományos nyelvet. Lejön a lány a Székelyföldről szolgálni Bukarestbe, és meglátja a villamost. Csak azt tudja, hogy ez tramvai. Kialakult nálunk egy jelszó: hazám az anyanyelv, mert más hazánk nem volt Bukarestben, és ragaszkodtunk az anyanyelvünkhöz. Így lett jelentősége A Hétnek, amelyben a tudományos nyelv, szociológia, politika először jelent meg Romániában magyarul. Egy sokoldalú, húszoldalas hetilap lett, amelynek a fő törekvése az volt, hogy megteremtse a magyar tudományos nyelvet. Ennek a lapnak alig fele szólt irodalomról, a többi tudomány, és a tudomány többi vonatkozása.
A teljes írás itt olvasható
Címkép: De Gaulle francia elnökkel