Nem lesz Kocsis Zoltán Emlékház

Hogy miért gondolták meg magukat, hogy kiknek állt érdekében meghiúsítani egy korszakalkotó zseni végakaratát, csak gyanítom, ám nagy valószínűséggel soha nem fogom megtudni, és tulajdonképpen már nem is számít. A folyamatos ígérgetések miatt négy évet vártunk hiába, négy éve reménykedünk abban, hogy sikerül megvalósítani azt amit férjem megálmodott. Nem sikerült.

Kocsis Zoltán nem eléggé fontos, vagy talán egyeseknek még túlságosan is az, hiszen információim szerint vannak akik még a nevét is el szeretnék törölni, és itt nem a vezetésre utaltam. Azokra az irigyeire gondolok akik már életében is nyíltan támadták, vagy az olyan, magukat zenésznek nevező emberekre, akik ugyan kérték és elfogadták a segítségét, de a háta mögött gyűlölték, mert soha még a közelébe sem juthattak annak a tudásnak, amelynek Ő a születése jogán birtokosa volt.

Azt gondoltam hogy halálával megenyhülnek majd az ellenségei, de tévedtem. Ugyanakkor szeretném velük itt tudatni, hogy hiába akadályozták meg hogy méltó emléket állítsunk számára, mert Ő már bőven tett le annyit az asztalra amellyel biztosította a halhatatlanságát!

Sokan neheztelnek családunkra, és tették fel többször is a kérdést nekünk, hogy négy év elteltével miért nincs még mindig síremléke Kocsis Zoltánnak. Meg tudom mutatni mindazokat a leveleket és terveket, amelyeket férjem halála óta benyújtottam különböző hivatalokba.

Kocsis Zoltán a Kormány, Budapest, Pécs város és a Zeneakadémia halottja is volt, így a család kizárólag az engedélyek kézhezvétele után állíthatna számára síremléket, ám eddig ebben az ügyben is csak az ígéretekig jutottunk el, a hivatalos hozzájárulást a mai napig nem kaptuk meg.