MITŐL FÉL

Gergely Tamás
>Vadmalac úgy haladt előre, hogy a múltját járta be. Furcsa módon az előtte állt, abban taposott. Mint az a hattyú, amelyik a széllel viteti magát a folyó sodrásával ellenkező irányba.
Szerette ezeket az utazásokat, kihívásnak tekintette őket, büszke volt magára, amiért vállalkozik rájuk.
Bár félt is tőlük.
Mert amíg a petrezselyem zöldjét aprítani segített az anyukájának, nem volt baj, de amikor az egyetemi évek kellékei kerültek elő, ijedten eltakarta az arcát.
– Mi van? – kérdezte az őt útjára elkísérő Malacka.
 – Nem voltam egy szánalmas ripacs? – tette fel a kérdést magának meg kettejüknek Vadmalac.