Posted by Határátkelő
>A kérdésre az első, ösztönös válasza mindenkinek alighanem a „persze, mi más?”, ugyanakkor könnyen előfordulhatnak olyan élethelyzetek (a legkézenfekvőbb a vegyesházasság), amikor ez nem is ilyen egyértelmű. Amikor egy magyar párnak születik külföldön gyermeke, akkor egészen természetesen adódik, hogy otthon magyarul beszéljenek hozzá. Legalábbis az ember ezt gondolná, azonban ez nem minden esetben van így. Nehéz megérteni az okait, de mi is ismerünk nem egy olyan családot, ahol a színmagyar házaspár nem magyarul, hanem az adott ország (esetünkben például az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok) nyelvén kommunikál a gyerekekkel.
Ennek okai sokfélék lehetnek, alighanem a legfőbb motiváció a teljes asszimiláció elérése – más kérdés, hogy egy adott országban felnövő gyereknek ez akkor sem okozna gondot, ha a szülei az anyanyelvükön beszélnének vele. Így viszont elvesznek tőle egy nyelvet, egy kultúrát, ami nem tűnik jó ötletnek. Nyilván teljesen más élethelyzet az, amikor a szülők más országból származnak és így az anyanyelvük is más. A kétnyelvűségről már itt, a blogon is sokszor esett szó, ezért részletesebben nem is mennénk bele. A terület egyik neves magyar kutatója Csiszár Rita, alkalmazott nyelvész, szociológus, nyelvtanár (többször írt már nekünk is posztot), aki mintegy 20 éve foglalkozik a két- és többnyelvűséghez kapcsolódó különböző témákkal.
Kilenc éve él Svájcban, előtte több mint tíz évig Ausztriában élt, doktori disszertációjának témája is az ausztriai magyarság kétnyelvű nyelvhasználatának a jellemzőit vizsgálta. „Nagyon sok szempontból fontos a szülő és a gyermek számára egyaránt, hogy a gyerek ismerje a szülő nyelvét. A kutatók között egyetértés van abban, hogy a külföldön élő szülő lehetőleg azt a nyelvet beszélje a gyerekkel, amelyiket a legjobban tudja és melyhez erős érzelmi szálak is kötik” – mondta az osztrák közszolgálati rádió magyar nyelvű adásának.
Ezek szerint a mi ismerőseink, akik magyarként az első pillanattól kezdve angolul kommunikáltak a gyerekkel, bizony hibát követtek el. A nyelvi fejlődés ugyanis szoros kapcsolatban áll az érzelmi fejlődéssel, egy leegyszerűsített beszédmóddal csak egy leegyszerűsített gondolkodásmódot tudunk közvetíteni a szakértő szerint. A kétnyelvűségnek ugyanakkor komoly előnyei vannak, ráadásul függetlenül attól, hogy melyik két nyelvről van szó – hangsúlyozta Csiszár Rita. Egy két- vagy többnyelvű helyzetben ugyanakkor a szakember szerint átértékelődik az anyanyelv fogalma is.
„Idővel a gyerek az iskola nyelvét többet használja, ráadásul jobban is beszéli, mint azt a kisebbségi nyelvet, amit csak otthon használ. Ezt érezve ő is sokszor német ajkúnak vallja magát, és idővel a környezete és a tanárok is csak a német nyelvvel azonosítják őt” – tette hozzá a nyelvész. A vegyeskapcsolatokban született gyermekek számára viszont rögtön két nyelv is betöltheti az „anyanyelv” szerepét, ami teljesen más helyzet. Ehhez viszont már tudatos nyelvi nevelésre is szükség van.
A kétnyelvűség, az óvodai, iskolai beilleszkedés persze nem mindig problémamentes. Egy nekünk írt posztban Rita felhozta a négyéves Noël példáját, aki heteken keresztül mindkét tenyerét a fülére tapasztva, félrehúzódva üldögélt az új svájci óvodájában. Amikor a társai és az óvónő közeledni próbáltak feléje, sokszor még a szemét is becsukta. Mint nagy nehezen kiderült, azért igyekezett minden kívülről érkező ingert kizárni, hogy még véletlenül se tudjon megtanulni németül. Hogy miért ne? Azért, mert azt gondolta, hogy amint megtanul az ovi nyelvén beszélni, rögtön elfelejti majd a sajátját. Mivel pedig a szülei nem beszéltek németül, attól félt, hogy nem fog tudni szót érteni velük.
Az új nyelvi környezetbe való beilleszkedés sok esetben nehézkesen indul. Nem ritka, hogy az ország- és kultúraváltással együtt járó pszichés megterhelés kezdetben jelentősen hátráltatja a gyermeki nyelvelsajátítás folyamatát is. Külföldre kerülve a gyerekek egy része is megküzd a felnőttek által ilyenkor jól ismert „kulturális sokkal”. Ennek következtében a gyerek viselkedése egy átmeneti időre alapvetően megváltozik: visszahúzódóvá, zárkózottá vagy éppen ellenkezőleg, fokozottan agresszívvé válik. „Találkoztam olyan iskoláskorú gyerekkel is, aki kijelentette, hogy nem hajlandó megtanulni az új nyelvet, mert abban bízik, hogy az iskolai kudarcai majd rászorítják a szüleit a hazaköltözésre” – írta (itt olvasható) posztjában Rita.
Molnár Szilvia logopédus tíz éve él családjával Bécsben, ahol többnyelvű gyerekek nyelvi fejlesztésével foglalkozik magyarul és németül. Szerinte azért fontos az anyanyelv, mert ez az első nyelv, amit a gyerek megtanul, amin kifejezi magát, a gondolatait. „Ha ezt megzavarja valami, akkor az egész gyerek fejlődését megzavarja. Ezért fontos, hogy az első nyelv választása tudatos döntés legyen. Az lehet a magyar vagy a német (hiszen az is előfordulhat, hogy az egyik szülő az egyik, a másik a másik nyelven beszél a gyerekkel), de keverni nem szabad. A gyerek a nyelvet ugyanis személyhez köti” – mondta szintén az ORF-nek Molnár Szilvia.
A fejlesztés szempontjából az a legfontosabb, hogy a gyerek szabadon kifejezhesse magát, „ne kelljen tartania semmitől, ne rakjanak rá nyomást”. „Tudom, hogy Bécsben az óvónők nagyon nyomják, hogy a gyerekek minél előbb tanuljanak meg németül és sokszor azt ajánlják a szülőknek, hogy beszéljenek németül a gyerekhez. Én ettől mindenképpen eltanácsolnám őket” – fogalmazott a logopédus. „A szülő feladata az anyanyelv átadása a gyereknek. A második nyelv (Ausztria esetében a német) átadása viszont az intézményes oktatás dolga óvodától az egyetemig” – hívta fel a figyelmet Molnár Szilvia. Többnyelvű környezetben megtorpanhat az anyanyelvi fejlődés, melynek hatására Molnár Szilvia logopédus Bécsben a leggyakrabban az artikuláció és a megkésett beszédfejlődés problémájával találkozik.
A két- vagy többnyelvű helyzet ugyanakkor a szülő-gyerek kapcsolatba is új vonásokat hozhat – emlékeztetett egy másik, itt megjelent írásában Csiszár Rita. A gyerek számára ugyanis már nagyon korai életkorban világossá válik, hogy – külföldön élve – a szülei nem tévedhetetlenek és nem mindentudók, hiszen nap mint nap hibáznak: ráadásul egy olyan alapvető dologban mint a beszéd. Elsősorban a gyerek életkorától és személyiségétől függ, hogy miként viszonyul a szülei nyelvi hibáihoz és hiányosságaihoz. Kamaszok között előfordul, hogy a szülő háta mögött kigúnyolják a tipikus hibáit és az idegenül csengő akcentusát.
Az sem ritka – különösen konfliktushelyzetben – hogy a gyerek nyíltan kijavítja a szülők nyelvi hibáit. „Ha valamilyen büntetést akartunk nekik adni, sokszor megkaptuk, hogy „hiszen ti még angolul se tudtok rendesen” – mesélte Ritának egy Londonban élő magyar anyuka. Az UNESCO egyébként az anyanyelv nemzetközi napja (ami egyébként február 21-én volt) témájának idén a többnyelvűséget és az oktatásba, a társadalomba történő befogadást tette meg. A világszervezet szerint az első nyelvre vagy anyanyelvre épülő oktatásnak már egészen kis korban el kell kezdődnie, mert az a tanulás alapja.