Itt maradtunk magyarokul

Posted by

Megint izgalmas írások vannak az Új Hétben. Most Szilágyi N. Sándor kolozsvári nyelvész professzor írásából közlünk részletet. A címe A Torony és a nyelvek. A Torony – természetesen a bibliai Bábel.

Szilágyi N. Sándor
>A Húsvét-sziget (Rapa Nui) példája. Négyszáz évvel ezelőtt ott még tízezernél több ember élt, a jelek szerint nem is rosszul, volt egy érdekes kultúrájuk, amihez még egy sajátos, eredeti írásrendszert is kifejlesztettek, a rongo-rongo írást. De az is monokultúra volt, és egyszer csak olyan irányt vett, ami a vesztét okozta. Azt találták ki Bábel tornya gyanánt, hogy állítsanak hatalmas kőszobrokat a partra, némelyik 21 méter magas (kb. mint egy 4–5 emeletes ház), és 270 tonnás. A klánok közt versengés alakult ki: mindegyik fel akarta állítani a maga – hacsak lehet, mindenki másénál nagyobb – kőkolosszusát, a végén ezek száma a százat is meghaladta. A munkához és a szállításhoz azonban nagyon sok fa kellett, az erdőirtásnak pedig az lett az eredménye, hogy a más, természeti okok miatt amúgy is nagyon sérülékeny erdők teljesen eltűntek. Ez volt a világ első olyan ismert ökológiai katasztrófája, amelyben az emberi közreműködésnek is meghatározó szerepe volt. A megélhetés nagyon nehéz lett, fa nélkül már csónakot sem tudtak csinálni, ami pedig nagyon kellett volna a halászathoz, de elmenni sem tudhattak onnan sehová, hiszen körös-körül csak a végtelen óceán van. Ma már csak nem egészen 4000 ember él ott.

De ma sincs ez másképp a monokultúrás gondolkozással, mert annak valahogy a természetéhez tartozik az ostobaságra való hajlam. Elég sokat mond erről az, hogy Kanadában spontán módon, népi megfigyelés eredményeként született meg az a kifejezés, amellyel az ottani kétnyelvűek az egynyelvűek észjárását jellemzik: monolingual stupidity. Hogy ez hogyan nyilvánulhat meg, arra elég jó, bár kissé ijesztő példa az, amit magam hallottam a CNN-en az iraki háború kitörésének másod- vagy harmadnapján, nem kevésbé jelentős személyiség szájából, mint George W. Bush: itt most az a legnagyobb probléma, hogy az irakiak nem tudnak racionálisan gondolkozni. Hát ez nem semmi az Amerikai Egyesült Államok elnökétől, de az amerikaiak többségének monokultúrás szemléletéről is mond valamit, hogy ezt Bush simán túlélte, és nem kellett másnap lemondania. Nem nagyon megnyugtató, hogy a világ irányításában éppen egy ilyen kultúrának van a legnagyobb szava, hiszen az sem egészen véletlen ám, hogy a világ elérendő egynyelvűségét mint ideális megoldást lelkesen propagálók is főleg amerikaiak közül kerülnek ki.

De ne menjünk olyan messzire. Nem én vagyok az egyetlen, aki úgy látja, hogy a közélettel, közbeszéddel és főleg a politikai viselkedéssel Magyarországon is nagy bajok vannak, ezt eléggé tapasztaljuk mindnyájan. Szerintem ez nagyon is összefügghet azzal, hogy általánosan tekintve Magyarország is eléggé monokultúrás jellegű ország. Ezzel kapcsolatban jut eszembe, hogy évekkel ezelőtt egyszer azt mondta nekem Budapesten valaki (nem ő volt amúgy az első), hogy Magyarország talán sohasem fogja kiheverni a trianoni traumát meg azt, hogy akkor elveszítette a határon túli magyarokat. Aztán egy kicsit még furcsán is nézett rám, mikor azt mondtam erre: szerintem nem az nektek a legnagyobb bajotok, hogy azokat a magyarokat elveszítettétek, azok nem hiányoznak nektek annyira, és különben sem érnétek velük sokat, hiszen azok is magyarok. A ti nagy bajotok az, hogy elvesztettétek a szlovákokat, a románokat, a szerbeket, horvátokat és a többieket, és itt maradtatok magyarokul, és most nem tudjátok, mit kezdjetek magatokkal, mert csak a magatok eszére vagytok utalva. És én ezt igazából valahogy így látom most is.

A teljes írás itt olvasható