Deutsch a nyelvzseni

Gábor György
>Egyetemista koromban nagy tisztelettel ültem be a pazar nyelvtudásukról híres oktatók óráira. Hahn István például egy ízben a saját anyanyelvén vizsgáztatta azt a hazánkban állomásozó arab diákot, aki azzal kezdte a feleletét, hogy „professzor úr, én tudni jól tétel, de tudni csak anyanyelvem elmondani.” Hahn Pista bácsinak a szeme sem rebbent, s mondta neki, semmi gond, mondja arabul. Amikor aztán kiderült, hogy arabul sem tudni jól tétel mondani, akkor Pista bácsi – életében talán először – kivágta a pofát a kollokviumról. Vagy ott volt Harmatta János, aki – ha jól emlékszem – közel ötven nyelven beszélt, ezek között akadt olyan, amelyen egyedül ő tudott a világon, minthogy ő fejtette meg. Csakhogy Harmatta nem az ötvenre volt igazán büszke, hanem arra, hogy tudott oroszul, ugyanis az ő generációja nem tudott, ám Harmatta orosz hadifogságba kerülve tökéletesen megtanult oroszul. Ahogy mondta: ingyen kurzus volt, miért ne használtam volna ki?

Ehhez képest hallgatom napjaink fideszes poliglottját, Deutsch Tamást. Közismert, hogy még angolul sem tud rendesen (rendetlenül sem), ám épp a nyugati és a magyar sajtószabadságot veti össze. Az alábbiakat mondja: „Idestova több mint egy évtizede életvitelszerűen a hétköznapjaimnak majd a felét Magyarországon kívül élem, az összes élő európai nyelven nem beszélek, de azért mondjuk angolul vagy franciául alapvetően egy tévé- rádiótudósítást vagy legalább a lapoknak a címét, angolul még ennél is többet megértek… és hát azt tudom mondani, hogy a magyar sajtóviszonyok tekintetében Nyugat-Európából nézik irigykedve a helyzetet”, ellenben odakint tombol az öncenzúra.

Legalább a lapok címét megérti! Figaro. Time. Washington Post. New York Times. La Repubblica. Die Zeit. Wiener Zeitung.

Na, ezzel is megvolnánk! Milyen szerencse, hogy van nekünk egy soknyelvű sajtószakértőnk! A Deutsch-ban szunnyadó poliglott máris összehasonlította az angol, német, francia, spanyol, olasz, portugál, holland, dán, finn, svéd etc. nyelvű sajtót a magyar nyelvűvel. Ő, aki „idestova több mint egy évtizede életvitelszerűen Magyarországon kívül él”, ám életvitelszerűen nem tud egy napi bevásárlást eszközölni, az orvosnak nem tudja elmondani, ha fékezhetetlen diaréja van, s még annyit sem tud megkérdezni jártában-keltében, hogy merre lehet jó áron egy kis kokszhoz jutni.

-How much watch?

-Ten watch.
-Such much watch?!

Most kivételesen nem Deutsch Tamást idéztem, hanem a Casablanca c. film egyik párbeszédét.