Iván Gizella
>Nem, most nem a legerősebb, legmagasabb, legszebb, legszexisebb, legkeresztényebb kormánypárt legényeinek adományairól lesz szó. Kimondottan csak a krumpliról akarok beszélni. Vagyis a jó krumpli hiányáról.
Idefigyeljetek kedves gazdák, zöldségesek, boltosok! Mi a fenét csináltok, hogy nincs sem a piacon, sem az üzletekben rendes kolompér? Nem terem? Külföldre utaztatjátok?
Mondjon nekem valaki ellent: nem lehet rendes krumplit kapni már jó ideje. Na hallom én, csend van.
Vannak ugye a mosott vackok a boltokban, fekete pöttyökkel tarkítva. Azt hinné az ember, hogy meghámozza, aztán a fekete pötty eltűnik. De nem. Hogy a fene enné meg, óriási lyukakat kell fúrni a krumpliba, de akkor is ott van. Már fúrtam sok kis alagutat, szép mintás lett a főznivaló, de hiába. Ez volt a sárga, a nevét nem tudni, de azt mondták rá, sütnivaló. Ugyan már, mire meghámozom, kilyukasztgatom, egy bébi adag marad belőle.
Pedig milyen óriás volt. Megfogni sem könnyű. Nem is tudom, boldogult ifjúkoromban láttam-e ekkora burgonyákat. Mivel fújják fel ezeket? Egészségesek egyáltalán?
Nem mondom, reszelni egy nagyot könnyebb, de ugye nem csinál az ember minden nap rösztit, vagy sztrapacskát, néha jól esne egy jó ízű püré, krumplis pogácsa, héjában sült pityóka, kis fokhagymás tejföllel.
A másik baj, hogy az íze is szörnyű. A legtöbb kapható pityókának semmilyen normális íze nincs. Nem értem én ezt.
Régen volt neve is a burgonyáknak, Desirée, Rózsa, most az abc betűivel jelzik a csomagolt árun, hogy milyen fajta az áru. Gondolom, az átlagos burgonya ismeretekkel rendelkező háziasszony ezeket meg sem nézi. Bevallom, én is csak azt, mennyi a hibás a csomagban. Már ha átlátszó.
Jó minőségű krumplit sokszor csak kifli burgonyából, meg külföldről behozott apróbb sárga krumpliból lehet méregdrágán kapni. Na azt sem mindig.
A jó múltkor, egy Agáta névre hallgatót vettem valahol, egy kilós zacskóban árulták, azt hiszem francia volt. De annak volt íze és hibátlan volt. S mivel nagyságra is egyformák voltak, tálaláskor olyan élményt nyújtottak, hogy a kedvenc éttermemben éreztem magam. Ja igen, arrébb, a szomszédban.
Kimehetünk a piacra is, de nem sokkal jobb ott sem a helyzet. Ott is dinnyényi, foltos áru kínálja magát a standokon.
A lényeg, hogy nem lehet egy jó ízű gombócot, krumplis tésztát, de egy egyszerű és ízletes paprikás krumplit sem csinálni azokból, amiket lehet kapni. Pedig a magyarnak létfontosságú étele a burgonya, nyugodtan mondhatjuk, hogy krumplizabálók vagyunk. Vagyis voltunk, mert szerintem lassan le fogunk szokni róla.
Szabolcsban, a krumpli hazájában a termelők, a gazdák, vajon mit mondanak? Jól van ez így?
Jó, ez költői kérdés volt.Ezek után még képes valaki csodálkozni azon, hogy ezeknek a szexis, deli fiúknak sikere van a kolompérral?