Fekete-Győr személyes kockázata

Posted by
Kerpel-Fronius Gábor
>Basszus, nehogy már a honfoglaló magyarok útját visszafelé tegyük meg!”
Nemcsak az a fontos, hogy ki képes 2022-ben legyőzni Orbánt, hanem az is, hogy milyen módon építünk új, 21. századi Magyarországot. Erről beszélt miniszterelnök-jelölti programbeszédében Fekete-Győr András.
Kis személyes kitérő arról, hogy milyen apró véletleneken múlik az ember sorsa. Röviddel a Nolimpia után meghívtak Potsdamba, hogy egy a magyar helyzetről szóló kerekasztal-beszélgetésen vegyek részt mint közéletről gyakran posztoló blogger. Ott találkoztam először Fekete-Győr Andrással, aki szintén résztvevő volt. Az esemény utáni vacsorán nagyon hosszan beszélgettünk, és az a beszélgetés adta a végső lökést arra, hogy néhány hónap elteltével belépjek a Momentumba. Mert olyan eltökéltség sugárzott belőle, amely arra alapult, hogy van egy közösség, amely képes hosszan, összetartva, áldozatokat hozva, magas minőségű munkát végezve küzdeni a változásért. És ehhez a közösséghez akkor is jó tartozni, ha a siker esélye kicsinek tűnik is.
Olyan közösség ez, amely minden várakozás és minden “úgysem sikerülhet” óvás ellenére összeszedte a szükséges aláírásokat az olimpiai népszavazáshoz, amelyet végül Orbán nem is mert kiírni, inkább lemondott a tervéről. Olyan közösség, amely egyenként meggyőzött 200,000 embert, hogy a jelöltjeit érdemes az EP-be juttatni. És olyan, amely sikeresen megvívott nem egy önkormányzati kampányt is és képviselői sikeresen vezetik a rájuk bízott városokat-kerületeket. Olyan közösség ez, amely a kudarcokból – mint a 2018-as választás – is tanul és újjáépítésbe kezd.
Fekete-Győr András most nagyon nagy fába vágta a fejszét – nagyon nehéz útja van ma annak, aki a miniszterelnökségért elindul. Nagyon nagy erőre lesz szüksége, nagyon sok méltatlan bántást fog kapni, nagyon sokat kell dolgoznia, készülnie, úton lennie. Nagyon keveset fog tudni pihenni. És nem kis személyes kockázatot vállal. A legkevesebb, amit tehetünk, hogy minden erőnkkel támogatjuk.