A sértett

Posted by

Fábián András
>Régóta fel-felröppen a poén Orbán Viktorral kapcsolatban, mely szerint „kis sértett járja be Európát”. Van persze egy apró hibája ennek a viccnek, hogy Orbánnak annyi köze van a Kommunista Kiáltványhoz, mint a Fidesznek a demokratikus köztársasághoz. Erre nézvést meg azonnal az Internacionálé jut az ember eszébe: „A múltat végképp eltörölni”. Mindez azonban csak a kis sértett hatalmának bebetonozása szempontjából értékelhető, és legkevésbé sem az ismét rabszolgahaddá silányított magyar nép szempontjából. Arról van szó ugyanis, hogy a tegnapi napon hivatalosan is igazolást nyert az az eddig csak sunyin és alattomban érvényesülő nézet, miszerint kétféle ember van: aki a Fidesz-KDNP védernyője alatt éli cseppet sem szegényes életét, és a többiek, akiknek kötelessége előbbieket mindenben kiszolgálni, és kedvére tenni. Félreértés ne essék: a Fidesz szavazói is a második csoportba tartoznak. Az ő helyzetük csupán annyiban súlyosbított, hogy ők még azt is elhiszik, hogy őket a hálás uralkodó réteg az első csoporthoz sorolja.

Jelen esetben a sértett személyét tekintve Kósa Lajosról van szó. Sokan és egyre többen állítják persze, hogy Kósa képességei az ideg-elmére tartoznak, amiben nyilván igazuk is van. Csakhogy tegnap történt valami. Az országgyűlés 2/3-a, a 133 bátor ember az igazságügyi államtitkár (!) szájával kimondta azt a tételt, hogy amennyiben egy Fideszes követ el az egyébként súlyos bűntettnek megfelelő jogsértést, annak ő nem az elkövetője, hanem a sértettje. Igen. A csengeri örökségről van szó. Mégpedig azon egyszerű oknál fogva, hogy Kósa Lajos nem jutott hozzá sem a neki „ajándékozott” irgalmatlan mennyiségű lóvéhoz, sem a negyed bankhoz, sem semmihez, ami be volt neki ígérve. Magyarán rútul rászedték. Kósa mester ezt úgy interpretálja, hogy lényegében ő nem is követhetett el semmiféle jogsértést, hiszen végső soron őt tévedésben tartották a vagyon mennyiségét (?) meglétét(?) illetően. Tehát semmit nem kapott és így aztán semmit nem is fogadhatott el.

Nem rajta múlott. Ezt szögezzük le mindjárt. Hagyjuk most azt, hogy egy ilyen nigériai csalás típusú hülyeségre már a hatéves unokám is mosolyogva legyint és undorral tolja el magától az ajánlatot. Tömören és egyszerűen a hiszékenységnek ezt a sötét mélységét kicsiny hazánkban általában és konkrétan úgy fogalmazzák meg: hogy „Hát, ez totál hülye!”

Aki azonban szimpátiával vagy akárcsak kétkedéssel közelít Kósa védekezéséhez, abban azonnal felvetődik a kérdés: mire volt jó ez az egész hókuszpókusz a csengeri örökösnőnek? Roppant egyszerű. Kósa, mint „vagyonkezelő” nevével házalva sokkal hitelesebben tudott kicsalni további ötven sértettől 368 millió forintot. Ez volt benne az üzlet. legalábbis eddig ennyit tudnak bizonyítani. A dolog természetéből következik az a tapasztalati tény, hogy sokan valószínűleg nem is tettek feljelentést, mert annyira szégyellték, hogy ilyen könnyen rászedték őket. Az ügyben eddig csak az asszony ártatlan családja bűnhődött borzalmasan: Sz. Gáborné fia is és férje is öngyilkos lett. Nem bírták elviselni a rájuk is árnyékot vető szégyen súlyát.

Akkor most kiáll a kormány nevében (!) kiáll a parlament elé az Igazságügyi Minisztérium (!) tótumfaktuma, bizonyos Völner Pál, és bemondja a tutit: ő a zöldségesben sem kételkedik, amikor a lemért krumpli után kiszabja az árat. Apró különbség, hogy csak akkor veszed meg az árut és akkor fogadod el azt, ha megfelelő minőségben adják a birtokodba. De ez már – tudom – szőrszálhasogatás.

Közben már az is kiderült, ráadásul nem is a kormányellenességéről híres Blikk hasábjairól, hogy Kósa több szerződés kedvezményezettjeként köszönettel elfogadott ajándékokat. Nem három férfialsót, vagy egy üveg tokajit, esetleg egy eredeti Orbán dedikációval ellátott, bekeretezett fényképet. Nem. Ő egy francia bank tulajdonrészének negyedét fogadta el köszönettel, amely után csak 2018-ban 67,5 milliárd forint osztalék járt volna. Ugyancsak köszönettel elfogadta egy svájci repülőcég öt évnyi osztalékának 5 százalékát is.  Ki nézi ilyenkor a mérleget? – kérdezzük kapásból Völner igazságügyi államtitkárt. – Hiszen csönget a kassza! Mi meg azt kérdezzük, hogy mit szól ehhez a NAV?

Az országgyűlési törvény 87. § (1) bekezdése szerint, ami ezek szerint csupán a vicc kategóriájába sorolható: A képviselő „Nem fogadhat el a képviselői megbízatásával összefüggésben olyan ajándékot vagy más ingyenes juttatást, amely a képviselői tiszteletdíj egyhavi összegét meghaladja.”

Az ajándékról a vagyonnyilatkozatában számot kell adnia. Ha nem teszi, nem gyakorolhatja a képviselői jogait. Van továbbá a képviselőnek egy olyan kötelezettsége is, hogy „Köteles bejelenteni a házelnöknek minden, összeférhetetlenség alá nem eső:…” „…bizalmi vagyonkezelési jogviszony alapján fennálló vagyonrendelői, vagyonkezelői illetve kedvezményezetti jogállását,” is.

Miután a képviselő a vagyonbevallásában a csengeri örökségről az eddigi ismeretek szerint nem nyilatkozott, elvben három eset lehetséges: Kósa tevékenysége nem volt összeférhetetlen a képviselői tevékenységével, ez esetben be kellett jelentenie Kövér László házelnöknek. Mivel pedig valójában bűncselekmény történt, az is meglehet, hogy a házelnök is bűnrészes, ha netán valóban tudott a „sértett” ügyeiről. Kósa tudta, hogy amit tesz az a képviselőséggel összeférhetetlen. Ez esetben több törvényt is megsértett, vagyis büntetőeljárás alá kell vonni és a képviselői jogait fel kell függeszteni. Szándékosan elhallgatta az ügyet (egyébként ez történt), mégpedig azért, mert pontosan tudta, hogy országgyűlési képviselőként ez részéről tiltott és büntetendő. Ez esetben a következmények megegyeznek a korábban leírtakkal.

Varga Judit Igazságügyi Miniszter az elmúlt néhány hónap során többszörösen bizonyította, hogy gőze nincs arról, hogy mit jelent a jogállamiság fogalma. Most az is kiderült, hogy Völner Pál nyilatkozatának sincs semmi köze a joghoz és az igazsághoz.

Utószó:

Talán van, aki még emlékszik annak a rendőr nyomozónak az ügyére, akinek egy arab pénzváltó datolyát és egy asztali tolltartót küldött ajándékba. Az egyébként feddhetetlen rendőrtiszt hónapokig állt vizsgálat alatt, vesztegetés bűntettével gyanúsították meg. Végül aztán felmentették, a testületet azonban végleg elhagyta.

Talán van, aki emlékszik még arra a rendőrnőre, aki egy megyei kapitányságon dolgozott vizsgálóként. Az egyik „ügyfelének” a rokonai munka után az utcán megvárták és meglepetésszerűen lerohanva őt hatalmas csokor virágot adtak át neki. Puszi jobbról, puszi balról. A rokonok meg vadul fotóztak. A képek aztán a parancsnokok asztalán kötöttek ki. Hosszas tortúra és megalázó gyanúsítások következtek. Ő meg, szegény, a munkahelyére se mert bemenni szégyenében.

Címkép: Völner Pál Kósáról mesél