A kritika joga

Posted by

Fábián András
>Fekete-Győr András programot hirdetett. Lényegében elsőként, ifjú úttörőként tette, amit tett, bár tudjuk, hogy Pálinkás professzor, Márk-Zay polgármester, Jakab Péter pártelnök is kész megméretni magát. Karácsony még hezitál. Dobrev Klára befutónak tűnik a DK-nál, de még nem nyilatkozott, és a többi jelölés is képlékeny. Nyilván lesznek még más önjelöltek is (az eddigiek nem azok!). Berki Krisztiánok, Puzsér Róbertek stb. Ők azonban más kategória. Velük nem foglalkozunk.

Szóval, hogy szót szóba öltsek, Fekete-Győr András programot hirdetett. Első hallásra számomra is tetszetős dolgokat mondott. Euró lesz, Új Magyarország, Európai Ügyészség, közvetlen elnökválasztás, zöld program stb. A család fogalma is visszatér a régi vagy inkább valós jelentéstartalmához. Ha nem ő nyerne, mondta, akkor azt fogja ő is és a Momentum is támogatni, aki a legjobban szerepel az előválasztáson.

Jó. Fontos. Értelmes beszéd. Egészen biztos vagyok benne, hogy ha szembesül(ne) a nemzet aktuális és valós problémáival, még sokkal több feladatot is látna és vállalna. Mint ahogyan szükség is lesz rá. Úgy értem annak, aki majd megnyeri az előválasztást. Mert ez még nem egy lefutott ügy. Várjuk a többi jelölt megnyilatkozását is. Gondolom és bízom abban, hogy nem fogják elkövetni azt a hibát, hogy ahány párt és jelölt, annyiféle program lesz. Már csak azért is célszerű ezt végig gondolni, mert állítólag hónapok óta folyik a hatpárti programegyeztetés. Kell, hogy legyen tehát egy közös többszörös, ami vélhetőleg és elvárhatóan a Fidesz leváltását célzó közös programban nyilvánul majd meg.

Most három lehetőség van:

  • vagy mindegyik miniszterelnök-jelölt ebből emeli ki a saját maga által hozzáadott értéket, pártja preferenciáit,
  • vagy mindannyian a közös programot ecsetelik,
  • vagy minden pártnak megvan saját programja is, és esze ágában sem lesz a közös programot erőltetni.

Hogy a három közül melyik a jó megoldás, azt én nem tudom. Illetve tudom, de nem mondom meg. Mindenki döntse el maga.

Elsőként előjönni nagy bátorság volt Fekete-Győr részéről, ez vitathatatlan. Mégpedig azért, mert ezzel egyrészt felvállalta, hogy pillanatok alatt szétcincálják minden mondatát, szavát, sőt még a magánhangzók és mássalhangzók száma közötti különbségeket is. Ez már történik is. Azért mondjuk ki azt is, hogy nem vállalt túlzott kockázatot. Az összes pályatársa jó eséllyel számíthat nem csupán a legyőzni szándékozott Fidesz, de az éppen programot hirdetővel nem szimpatizáló ellenzéki választók kritikájára is (nevezzük most így a fikázást az egyszerűség kedvéért, meg mert a jó ízlés is ezt követeli).

Másrészt, mire odakerül a sor, hogy eldől az előválasztás hogyanja és mikéntje, már régen elfelejtik az úttörő szavakat. Jobb esetben is csak a legutolsó megszólaló meghajlására és az azt követő boldog tapsra fognak emlékezni a választók. Értem én, hogy minden pártnak szüksége van arra, hogy megméresse magát, megmutassa az „igazi” arcát. Azt, hogy milyen értékek mentén kíván politizálni és ezzel megpróbáljon új és új pártolókat, szavazókat megnyerni magának. Hogy úgy mondjam, ez belülről fakadó kényszerűség is, hiszen, ha ez nincs, akkor minek a párt.

Ami viszont a miniszterelnök-jelölteket illeti, az, szerintem, egy egészen más dolog most, a hatpárti együttműködés folyamatában. Mégpedig azért, mert ha le akarják győzni a Fideszt, akkor akármelyik jelölt akar/fog győzni, annak a közös programot kell képviselnie. Mindegyiknek és bármelyiknek. Másképp az egész együttműködés fabatkát sem ér. Miképpen akkor sem, ha az első helyen nem az azonnali intézkedések megtétele szerepel: a negyedik Magyar Köztársaság kikiáltása, az Alkotmány és a jogállam helyreállítása, és a puccsista maffiaállam gyors felszámolása. Az sem árt, ha a miniszterelnöki székre pályázó és azt végül elnyerő illető alapos köz- és államigazgatási tapasztalatokkal, továbbá jól felkötött alsóneművel rendelkezik.

Az általam végtelenül nagyra becsült Inotai András professzor szavait idézem, és ezt minden ellenzéki politikusnak credoja, hitvallása kell, hogy legyen az elkövetkező hónapok és évek során!

„Az ellenzék, ha meg is nyerné a választásokat, az új kormány akár néhány hónap alatt megbukhat. Utána pedig a mostaninál is erősebben bebetonozhatná magát Orbán Viktor a hatalomba. Erre az egyesült ellenzéknek haladéktalanul fel kellene készülnie.”

Márpedig, ha az általa említett kritikus első néhány hónap nem építkezéssel, hanem egymás ekézésével, pártcsatározásokkal, az együttműködés gyengítésével, kibeszélésekkel, személyeskedéssel fog eltelni, csak a mindenható a megmondhatója, meddig lesz képes az új kormány megőrizni a társadalmi békét. Vannak tapasztalatink ugyebár az ellenzéki önkormányzatokon belüli pártharcokról. Megjegyzem, ezek lényegét máig nem értem. Hacsak nem arról van szó, hogy nem a megfelelő emberek kerültek döntési helyzetbe, hanem azok, akik a hatalomból konkrét pénzügyi hasznot reméltek. Tapasztalataim szerint ugyanis a pártokon belül is remekül működik a kontraszelekció. A politikai haszonlesők mindig, mindenütt jelen vannak. Ezeket is fel kell tárni, le kell leplezni és haladéktalanul meg kell szabadulni tőlük. Beleértve persze a Fidesz beépített ügynökhálózatát is. Ne legyenek illúzióink!

Mindent egybevetve: nem fogom kritizálni sem Fekete-Győr, sem az utána következők kortes beszédét. Az ilyen leszólások és kritikák lehetnek ugyan jogosak és megalapozottak, de gyengítik az együttműködést, a bizalmat és ártanak a jövőbeni közös munkának. Hangsúlyozom: nem a kritika jogát vonom kétségbe, hanem a jelen idő szerinti szükségességét. Lássuk be ugyanis, és ezt célszerű a jelölteknek is szem előtt tartani, az előválasztókat leginkább és elsősorban a személyes szimpátia motiválja, amikor majd leadják a voksaikat az egyik, vagy másik jelöltre.

Ugyanez vonatkozik a 2022-ben a választáson induló pártokra és pártszövetségekre is. Már, persze, ha lesznek még egyáltalán 2022-ben demokratikusnak tekinthető választások.

Címkép: Ellenzéki képviselők