Miért?

Fábián András
>Lassan már nem múlhat el hét, hogy ne értesülnénk valami újabb nagyarányú haderőfejlesztésről. Mindezt annak jegyében, hogy – amint azt a plakát is demonstrálja – „A térség legütőképesebb és legmodernebb hadseregét építjük.” Mielőtt még kétségbeesetten felkiáltanánk, hogy de miért?! próbáljuk megérteni, hogy miért.

Úgy tűnik, hogy Orbán Viktor a második gyerekkorát éli. Korán kezdte. Az emberek általában olyan 70-80 éves korukra jutnak el erre a szintre. Az öregember visszatér a boldog, önfeledt gyerekkorba. Katonákkal és kisvasúttal játszik, és közben boldog. Erősnek, bátornak, mozdonyvezetőnek képzeli magát. Mellékesen addigra már alig és ritkán is képes másra, mint játszani.

Bár voltam én katona, sőt!- katonacsaládban nevelkedtem emberré. Fegyveres testülettől vonultam nyugdíjba 34 év szolgálat után. Ezért talán, mert belülről láttam és ismertem, a sereg soha nem volt az én világom. Ha ezen a téren valamiképp meg kellene határoznom magam: pacifista vagyok. Nem minden áron, de amíg csak lehet. Orbán, az előfelvételis sorkatona, a lenti katonai elhárítás megbízhatónak mondott társadalmi kapcsolata azonban láthatóan becsavarodott. Mindenek felett hisz önnön katonai képességeiben és lehetőségeiben. Bár halála a pocakos tábornok, vezénylő tábornokként pózolva vezeti népét újabb és újabb elképzelt, csak zavaros elméjében fellángoló csatákba.

Úgy véli, ezt érti és zabálja a nép. Teljes fegyverzetben… Megküzdünk… Legyőzzük…Nem fújunk visszavonulót… Padlóra vittük… Szerintem orvosi eset. Különösen az, ha ezzel egy népet akar mozgósítani és úgy véli, hogy a mindenek feletti és mindenki elleni harc elfeledteti majd az emberekkel, hogy egyre szegényebbek és egyre éhesebbek. Fáznak és félnek a vírustól. 4 millió ember él egyik napról a másik, ezek fele a létminimum alatt tengődik. Megoldások helyett azonban újabb és újabb csatákba vezet minket a miniszterelnök, a vezénylő tábornok. Katonásdit játszani jó lehet, a józan szemlélő számára azonban unalmas és még ijesztőnek is tűnhet, ha egy felelős politikus csinálja ahelyett, hogy érdemi munkát végezne. Láttunk már ilyet. Nem volt jó vége.

Sokan úgy vélik, hogy ez nem játék. Nagyon is tudatos építkezés. Harckocsit veszünk a németektől 1,76 milliárd euróért. Németország legnagyobb hadiipari megrendelőjévé léptünk elő ezzel, bebiztosítva a német jóindulatot a magyar kormánynak. Rakétarendszert egy milliárd dollárért Amerikától. A cél nyilván ugyanez. Helikoptereket az európai Airbustól 100 milliárd forintért. Fegyvergyárak vásárlására és nyitására 40 milliárd jut. Mészáros Lőrinc közvetítésével 10 millió eurót költünk páncélozott harcjárművekre török barátainknál. Budapest-Belgrád vasútvonal a kínaiaknak 3000 milliárd forintért.

Soha nem látott fegyverkezésbe kezdett a 25 ezres magyar hadsereg – békeidőben. „A térség legütőképesebb és legmodernebb hadseregét építjük.” A NATO 2018 júliusi csúcstalálkozóján Trump előbb azt követelte a tagállamoktól, hogy minden tagállam fordítsa a GDP 2%-át hadikiadásokra, majd hirtelen már 4 %-ról beszélt. Ez ki is csapta a biztosítékot a tagállamok nagy részénél. Trump viszont kilépéssel fenyegetőzött. Európa és az USA viszonya kihűlt, Orbán viszont őrült fegyverkezésbe kezdett. Mindegy, milyen áron, de be akarta, be akarja bizonyítani Amerikának, hogy Magyarország az USA leghűségesebb szövetségese. Pech, hogy a zsarolót időközben elsöpörte a választói akarat. Ijesztő, hogy ezzel párhuzamosan Magyarország rövid idő alatt eddig soha nem látott adósságállományt halmozott fel. Köszönhetően nem kis részben az ország jelenlegi állapotában nyilvánvalóan felesleges és már könnyelműnek is csak nagy jóindulattal nevezhető hadiipari beszerzéseknek. Fegyver, tisztázatlan minőségű lélegeztetőgép és drága oltóanyagok, vonat és harckocsi – egykutya.

„A térség legütőképesebb és legmodernebb hadseregét építjük.” Minek? Kinek? Ki fenyegeti Magyarországot? Az ország békéjét? A török Gidrán páncélos harcjárművek átvételekor, amelyek beszerzésében, mint említettem, Mészáros Lőrinc üzleti kapcsolatai nyújtottak nélkülözhetetlen segítséget, szép ünnepséget rendeztek. Február 11-én, az átadáskor, Benkő Tibor honvédelmi miniszter hangsúlyozta: Magyarország és a magyar emberek számára rendkívül fontos a béke és a biztonság, ennek biztosítása pedig, a mindenkori kormány és a katonai vezetés feladata. „Azért indítottuk el a Honvédelmi és Haderőfejlesztési Programot, hogy ezt a békét és a biztonságot megteremtsük, nemcsak a jelen, hanem a jövő számára is” „A modern, 21. századi technikák és a felkészült katonák együtt garantálják az ország biztonságát”. És ki fenyegeti, tessék mondani? Hol? Mikor? Mivel? Hogyan? Még az unokáink fizetni fogják azt a vasat, ami addigra szétrohad valami rozsdaövezetben.

Ha az ember a Gyömrői úton halad Ferihegy felé, még a Csévéző utcai elágazás előtt, jobbra tekintve egy udvaron mindenféle harcjárművet láthat. Ütött, kopott, leamortizált, soha nem használt vas, tömegével. Valamikor, a hidegháború idején, két világrendszer szembenállásakor, amikor még több mint 120 ezer főt számlált a magyar hadsereg, kötelező erővel nyomták a szovjet haditechnikát a Varsói szerződés tagállamai számára. Már akkor is lett volna jobb helye annak a pénznek, pedig akkor is „a békét és biztonságot” teremtették meg vele, nem csak a múlt, hanem a vad jelen számára is. Aztán felszámolták a nagy és felesleges hadsereget. A sok, hajdan modern haditechnika és fegyver meg ment a roncstelepre.